Kedves Olvasóim!

Két héttel ezelőtt munka közben hallgattam egy podcastot amiben szó volt az Alien 3-ról, illetve annak nehézkes elkészüléséről. Tudtam ugyan, hogy James Cameron 1986-os folytatása után már csak problémákkal küzdve készültek az Alien franchise filmjei, de azt nem tudtam hogy kiadásra került az egyik forgatókönyv amelyet az Alien 3-hoz készítettek. Ez a kiadás nem csak afféle gyűjtői anyag, amelyet egyébként nehéz élvezni mert valóban forgatókönyv-formában jelent meg, hanem egy hivatalos regény – ez a műfaj talán nálunk kevésbé ismert, de sikeres blockbuster jellegű filmek esetében, amelyek egyébként nem valamilyen irodalmi művön alapulnak, nos ezek esetében általában írnak hivatalos regényváltozatot is, amelynek persze főként további bevételszerzés a fő célja.

Mindenesetre nagyon izgatott lettem a hallottak alapján, hogy hát bizony ez a Gibson-féle változat mennyivel jobb lett volna, ezért mielőbb beszereztem és el is olvastam. Nem vagyok meggyőzve. A szöveget Pat Cadigan, amerikai/brit Hugo és Nebula díjas szerző készítette, amely pedigré máris bizakodással töltött ugyan el, de ahogy előző mondatom is rávilágított, sajnos nem nyűgözött le.

A Vincent Ward ötlete alapján készült David Fincher film igyekezett az eredeti 1979-es film dramaturgiájához visszanyúlni (elszigetelt hely, fegyverek nélkül, egy rém, kevés szereplő) amelyet sokak kritizáltak és illettek az “újrahasznosítás” vádjával, azonban a történet tovább szövése, vagyis hogy az Alien franchise végeredményben Ripley és a lények kapcsolatáról szól megmaradt központi elemnek, sőt egy újabb szintre helyezi – erről bővebben szeptemberben az Instagramon adok számot.

Ami sokak szívfájdalma volt még a Fincher-verzió miatt az Hicks és Newt hirtelen kivágása a történetből, amely látva a narratíva további részeit érthető lépés volt. A Gibson verzióban pontosan mindezek ellentétjével találkozunk: több helyszínen, nagy lélekszámú polgári űrállomásokon járunk amelyeken az Aliens történetéhez hasonlóan a kapzsi bürokraták meg akarják szerezni a lények DNS-ét és annak felhasználásával kontrollált fegyvert gyártani belőlük. Persze a kapzsiság ára szinten mindenki halála, hiszen hamar elszabadul a pokol és mindenhol csak a pusztulás jár. A főszereplők is fel vannak cserélve, ugyanis Gibson bár szintén elköszön Newttól (csak nem meghal hanem a megmentésük után Hicks gondoskodik arról, hogy hazajusson), mellé helyei Ripley-t is akit egy kórházi modulban menekít ki a katasztrófa kitörtekor. Ezzel Hicks és a végül félig-meddig összerakott Bishop maradnak a történet ismerős főhősei, ezzel eltérítve egy átlag horror-akció szintje felé az egész történetet.

Persze a világépítésben elég sokat segít ez a regény, több információnk van az emberiség jövőbeli berendezkedéséről, milyen államok vannak az űrben, hogyan kommunikálnak stb. Ez persze nagyon érdekes de pont kiveszi az Alien-világból a lényeget, amely az ember(i)(es)ségről, az androidokhoz való viszonyról, az idegenséggel való ismerkedésről, és végeredményben a létezés határairól szólna. Még a szemétbe kívánt Alien: Resurrection is többet tesz hozzá ehhez az apsektushoz, mint a Gibson-történet.

Azt meg kell hagyni, hogy izgalmas olvasmány, de ennél sajnos nem több. Ha az Aliens miatt bárkinek is volt már rossz érzése, mondván hogy elmegy a horrorból a háborús akció felé a történet, akkor ennek a kulminálódását láthatjuk itt. Köszönöm a figyelmeteket!

Szeretettel:

Metal Mythologist