Karrier- és vallástörténet / Career and religion 8

Amon Amarth

Please scroll down for the English version!

Bevezetés – A zenekar

A stockholmi Amon Amarth leginkább arról híres, hogy sok fiatal metalos számára tulajdonképpen afféle elsődleges forrásként szolgálnak a skandináv mitológia megismeréséhez. Be kell vallanom, hogy számomra is igen sokat hozzátettek a témám kialakításához és, azonban talán érdemes volna megvizsgálni, hogy pontosan milyen palettán mozognak a dalszövegeik? Persze pár szót ejtsünk az elején magáról a bandáról is, amely 1992-ben vette fel az Amon Amarth nevet, első lépésként még nem utalva a viking kultúrára, hiszen a név a Tolkien féle sindarin tünde nyelven jelenti a Végzet Hegyét, ami persze tipikus példája a mai napig élő metalos Tolkien érdeklődésnek. Az is érthető, hogy a tolkieni világ negatív/gonosz motívumai közül választanak egyet, ez a ’90-es évek eleje-közepe óta szinte közhelyszerű. A göteborgi jellegű dallamos death metalt játszó banda sosem tartotta magát „viking metal” zenekarnak, még annak ellenére sem, hogy színpadi megjelenésük, borítóik és igen sok dalszövegük foglalkozik az északi világgal. Mivel zenéjük sem hangszerekben sem dallamokban nem merít a skandináv kultúrákból ezért határolják el magukat a viking metal jelzőtől, ami a viking metal sokszor inkább dalszövegeken alapuló, közmegállapodás szerű definíciójával ellentétes, éppen ezért izgalmas jegy.

Amon Amarth

A banda felállása hagyományosnak mondható és meglehetősen konzisztens, hiszen az öt zenészből három a kezdet kezdete óta része a csapatnak. A mai felállás a fenti képen balról jobbra haladva az alábbiak szerint néz ki: Johan Söderberg (gitárok, 1998-); Olavi Mikkonen (gitárok; 1992-) Johan Hegg (vokál, 1992-); Ted Lundström (basszusgitár, 1992-); Jocke Wallgren (dobok, 2016-). A zenekarok eddig kiadott tizenegy nagylemezének dalszövegeiben fogunk tehát a továbbiakban kicsit elmerülni, az eddigiektől itt-ott eltérő formában.

A corpus

Mielőtt rátérnénk a dalszövegekre, alant látható egy apró kollázs, amely a nagylemezek borítóit mutatja sorra, az alábbi rend szerint, a bal felső sarokból indulva vízszintesen:

  • 1998, Once Sent From the Golden Hall
  • 1999, The Avenger
  • 2001, The Crusher
  • 2002, Versus the World
  • 2004, Fate of Norns
  • 2006, With Oden on Our Side
  • 2008, Twilight of the Thunder God
  • 2011, Surtur Rising
  • 2013, Deceiver of the Gods
  • 2016, Jomsviking
  • 2019, Berserker

Az albumcímekből és a borítók motívumaiból is jól látszik, hogy a viking kor romantikus értelmezésén keresztül tekintenek erre a világra, vagyis a harciasság, eltúlzott maszkulinitás, heroizmus állnak a középpontban. Ezt az erős, vöröses és sötét színek alkalmazása is aláhúzza, egészen a hetedik, Twilight of the Thunder God című albumig várnak arra, hogy a vörös-fekete árnyalatokat más domináns szín váltsa fel, amely újra visszatér a 2011-es Surtur Rising esetében.

A nagylemezek anyagát áttekintve összesen 102 tételt számlál az Amon Amarth eddigi életműve. Ebben a mennyiségben összesen 50 olyan dallal találkozunk, amely világosan merít a skandináv mitológiából. Ez a világosság jelenthet egyértelműen felismerhető mítoszmotívumokat, mitológiai alakokra és tárgyakra való hivatkozást, esetleg konkrét történetek teljes előadását stb. A fennmaradó 52 másik dal sem szakad messzire a viking világtól, de igen gyakorta inkább általánosságokban beszélnek a viking életmódról, harcmodorról, és az ezekhez kötődő romantikától. Így most elsősorban az előbb említett 50 szövegre szeretnénk koncentrálni, amely így a teljes életmű 49%-át teszi ki.

Az einherjer gárdáról

A nevezett kritériumoknak megfelelvén így néz ki a dalszövegek eloszlása az egyes lemezeken: Once Sent From the Golden Hall: 1 dal; The Avenger: 2 dal; The Crusher: 4 dal; Versus the World: 7 dal; Fate of Norns: 4 dal; With Oden on Our Side: 9 dal; Twilight of the Thunder God: 4 dal; Surtur Rising: 5 dal; Deceiver of the Gods: 6 dal; Jomsviking: 0 dal; Berserker: 8 dal. A legkevesebb mitológiai dalt a Jomsviking tartalmazza, amely főleg tehát kulturális és történelmi szövegekkel operál, míg a With Oden on Our Side minden dala tartalmaz valamilyen mitológiai/vallástörténeti hivatkozást. A feldolgozott/hivatkozott témák kapcsán a paletta így néz ki: túlvilág, 11 dal; Baldr halála, 2 dal; a világ vége (Ragnarök), 11 dal; egy isten mítosza(i), 8 dal; mitológiai figura, 4 dal; saga-irodalom, 4 dal; viking vallás, 3 dal; hadakozás (mitológiai hivatkozással), 7 dal.

Surtur, a tűzóriás tombolása a Ragnarök során

Természetesen a fenti felsorolás elég keveset mond el arról, hogy pontosan milyen témákkal foglalkoznak, ezért a „túlvilág” és az „egy isten mítosza(i)” kategóriákat kicsit jobban bemutatom. A 11 tételből 5 világosan a Valhallát, vagyis a harcban elesettek túlvilágát, az áhított mennyországot ragadja meg (The Last With Pagan Blood; Where Silent Gods Stand Guard; Accross the Rainbow Bridge; Valhall Awaits Me; Warriors of the North). A The Fall Through Ginnungagap a halál kozmikus voltára utal; a Where Death Seems to Dwell a rettegett alvilágot, vagyis Helt idézi meg, a The Fate of Norns a nornákról és az emberi sorsról beszél, a Runes to My Memory magával a temetkezéssel foglalkozik, míg a Guardians of Asgaard kiemelten a Valhallában lakó einherjer gárdát idézi meg. Az „egy isten mítosza(i)” kategóriában egyetlen dallal találkozunk, amely kiemelten Odinra fókuszál (Down the Slopes of Death), Thor háromszor idéztetik meg (Asator; Crack the Sky; Mjölner, Hammer of Thor). Loki szintén három ízben említtetik meg (Deceiver of the Gods; Father of the Wolf; Shape Shifter), minden esetben ugyanazon albumon (Deceier of the Gods). Szintén ezen lemezen, gyermeke Hel is kap egy dalt (Hel). Igen soványnak tűnhet ez az utóbbi felsorolás, de ha a főmotívumok felől nézzük az anyagot, akkor ezt az eredményt kapjuk. Természetesen más istenek is előkerülnek a dalokban, több esetben kapunk hivatkozást Odinra és esetenként Freyre is, de ezekben az esetekben mindig valamilyen más fősodorhoz kapcsolódnak. Erre jó példa a The Pursuit of Vikings vagy a With Oden on Our Side dalok, amelyek elsősorban harci jeleneteket írnak el, amelyek során a harcosok hívják Odint segítségül, tehát a dal központi cselekményének csak kiegészítő eleme Odin megjelenése. Ugyanez a helyzet Frey esetében is, akinek a Ragnarök során Surturral való párbaja és végül halála elevenedik meg a The Last Stand of Frej című dalban, tehát itt a Ragnarököt feldolgozó tételek közé került a nevezett darab.

Lokiról

Egy példa – Thor

Thor alakja összesen négyszer jelenik meg az életműben (fentebb csak hármat említettem, hiszen a második tétel a Ragnarök elírását tartalmazó kategória része), három lemezen. Mivel Thor igen népszerű karakter nem csak a metal zenében, hanem a képregény és fantasy szubkultúrákban is, ezért e felhozatalból hármat a szokásos ráközelítéses módszerrel megnézünk egy kicsit közelebbről (azért, mert a negyedik, Mjölner, Hammer of Thor főként az isten kalapácsáról és nem az istenről szól). Az első, Asator című, 2006-os dal a leginkább félelmetes dühében tomboló istent mutatja be számunkra, akinek szikrázik a szeme és kalapácsával, a Mjölnirrel éppen az óriások földjére, Jotunheimbe vágtat, hogy harcoljon és gyilkoljon, attribútumát, a vihart magával hozva utazására. A dal címe egyik epitetonját idézi fel, amely tehát Ász-származását hivatott hangsúlyozni.

A Twilight of the Thunder God című klasszikus sokkal szorultabb helyzetben láttatja az istent, aki a Ragnarök idején a világkígyóval, vagyis Jördmundgandrral vív párbajt. Amellett, hogy a párbaj eseményeiről értesülünk, a refrén Thor legfontosabb jellemzőjét, vagyis hogy az emberek barátja és Odin fia hangsúlyozza, ezzel a Ragnarök csatáját némileg közelebb hozva a hallgatóhoz is. A kígyónak vége, azonban ez nem öröm az ünneplésre, hiszen Thor eleste csak ezután következik: erről a dal már nem tudósít, de címében is utal hőse végzetére és ezzel a világ jelen állapotának felbomlására is.

A Crack the Sky újra optimistább színekben tünteti fel az istent, bemutatja számunkra közlekedési eszközét, a kecskéket, akik húzzák, valamint fegyvere is újfent előkerül, amelyet elhajítva zeng az ég a mennydörgéstől. A vihar, az égen száguldó isten, és szenvedélye: a harc kapják itt a főbb szerepeket, egy meglehetősen egyszerű és világos bemutatásban.

Összegzés

A fenti hármas apró elemzés egy dolgot hivatott illusztrálni: azt, hogy lássuk, az Amon Amarth szövegei, még ha vissza-vissza is térnek bizonyos témákhoz, képesek azokat különféle oldalaikról megvilágítani és nem csak önmagukat ismételni. Vitán felül áll, hogy a viking mitológia világából jól felkészülten merítenek szövegeikhez, amelyek lecsapódása szépen megmutatkozik videoklipjeikben és koncertjeiken is. Világosan használnak rengeteg féle motívumot, amelyek akár modern környezetbe átültetve is működnek, mintegy hidat építve a múlt és a jelen között. Egyetlen kérdéssel szeretnék még foglalkozni a lezárás előtt, mégpedig a feldolgozás metodikájával. Három fő sodorba sorolhatóak be a mitológiai dalok: 1) anti-keresztény felhang; 2) fantázia történetek; 3) újramesélés. Az első kategóriába összesen 2 dal tartozik (Bleed for Ancient Gods; The Sound of Eight Hooves), amelyek a viking kultúrát és vallást a kereszténység ellenében határozzák meg, sőt a romantikus nosztalgián túl akár még harcot is vállalnának ellene. A „fantázia történetek” mindegyike (összesen 22 dal) a skandináv mitológia körében marad, de maguk a szövegek csak utalnak a mítoszokra, azokat új epizódokkal egészítik ki, vagy csak egy harci jelenet felfokozására idézik meg őket. A harmadik kategória a legnépesebb, 26 tétellel a teljes vizsgált anyag 52%-át teszik ki, amely az „újramesélés” nevet kapta. Ezekben az esetekben nem mással találkozunk, mint egy-egy mítosz modern zenei feldolgozásával, ugyanabban a modorban, ahogyan a korai középkorban, vagyis a viking érában a skáldok adhatták elő közönségüknek a meséket, mítoszokat. Bár az Amon Amarth szerint a „viking metal” címke elsősorban azokra vonatkozik, akik zenéjükben is megidézik a viking kort, én mégis úgy gondolom, hogy ha a kortárs világ hangszere az elektromos gitár, amely kíséretével a régmúlt világ történetei válnak újra élővé, akkor az Amon Amarth igenis a viking metal modern skáldjai közé tartozik.

Facebook / Bandcamp

English version

Introduction – The Band

Stockholm-based Amon Amarth is best known for they are named as a kind of a primary source for young metalheads when it comes to learn about Scandinavian mythology. I have to admit, that they gave a great boost for my topic as well, nevertheless it would be interesting to examine the full palette of their lyrics. First of all, naturally, we should introduce them a bit, that took the name of Amon Amarth in 1992 at the first instance not referring to Viking culture as it comes from the Sindarin language of Tolkien’s world, naming the Mount Doom that can be grasped as a typical example of Tolkienism amongst metalheads, especially when it comes to get inspiration from the evil characters of his world (reaching a great hype in the mid ‘90s). The Gothenburg style melodic death metal band never attributed themselves as a “Viking metal” band, despite all their album covers and stage scenery focuses on the Northern world. As their music never applies traditional instruments or tunes, thus they distinct themselves from the Viking metal label, although according to common sense, many bands who work with Scandinavian themed lyrics are classified as Viking metal – an interesting feature from the band.

The lineup of the band may be named as traditional and is quite consistent, as three out of the five musicians are in the band since the beginnings. The current lineup can be seen above. From left to right: Johan Söderberg (guitars, 1998-); Olavi Mikkonen (guitars, 1992-); Johan Hegg (vocals, 1992-); Ted Lundström (bass, 1992-); Jocke Wallgren (drums, 2016-). In the coming paragraphs we are going to sink in the lyrics of their eleven albums, in a bit different way than before.

The corpus

Before we focus on the lyrics, I present you below a collage whereas all the covers of their LP-s can be seen, following the coming order, starting from the upper left corner:

  • 1998, Once Sent From the Golden Hall
  • 1999, The Avenger
  • 2001, The Crusher
  • 2002, Versus the World
  • 2004, Fate of Norns
  • 2006, With Oden on Our Side
  • 2008, Twilight of the Thunder God
  • 2011, Surtur Rising
  • 2013, Deceiver of the Gods
  • 2016, Jomsviking
  • 2019, Berserker

We can instantly witness their interest in the romanticised side of Viking age reading the album titles and seeing the covers, giving a great emphasis for warfare, over stressed masculinity and heroism. The usage of dark red colours highlights that as well, they waited for their seventh album, Twilight of the Thunder God to change the red-black tones for another, with a glance back to the original on the cover of Surtur Rising from 2011.

About the einherjer army

Their whole album-focused career enumerates a sum of 102 songs, including 50 where clear mythological references are used. The meaning of “clear reference” in this case are myths, references to gods and magical objects, in the centre of a lyrical piece. The remaining 52 tracks do not deviate from Viking culture neither, but has a general focus on Viking life, warfare and the romanticism connecting to them. Now I would like to focus on the mentioned 50 songs, which are the 49% of the whole career still. According to the criteria above the dispersion of mythological songs is the following on the albums:

Once Sent From the Golden Hall: 1 song; The Avenger: 2 songs; The Crusher: 4 songs; Versus the World: 7 songs; Fate of Norns: 4 songs; With Oden on Our Side: 9 songs; Twilight of the Thunder God: 4 songs; Surtur Rising: 5 songs; Deceiver of the Gods: 6 songs; Jomsviking: 0 song; Berserker: 8 songs. The least amount can be found on Jomsviking, using historical and cultural references, awhile With Oden on Our Side is the album with songs only using mythological references. Referening to the topics/themes the palette is the following: afterlife, 11 songs; the death of Baldr, 2 songs; the end of the world (Ragnarök), 11 songs; myth(s) of a particular god, 8 songs; focus on a mythological figure, 4 songs; saga-literature, 4 songs; Viking religion, 3 songs; warfare (including mythological warfare), 7 songs.

About Surtur and Ragnarök

Naturally these lists do not say much about the particular topics, thus ‘afterlife’ and ‘myth(s) of a particular god’ are to be detailed a bit. From the 11 songs of ‘afterlife’ 5 invokes clearly Valhalla, or the heaven of the slain in battle (The Last With Pagan Blood; Where Silent Gods Stand Guard; Accross the Rainbow Bridge; Valhall Awaits Me; Warriors of the North). The song, The Fall Through Ginnungagap referes to the cosmic nature of death, Where Death Seems to Dwell tells about the dreaded Hel, The Fate of Nonrs is naturally about the norns and human destiny, Runes to My Memory is about a burial practice, while Guardians of Asgaard speaks about the Einherjer army of Valhalla. In the category ‘myth(s) of a particular god’ we find a sole song which is clearly dedicated to Odin (Down the Slopes of Death), Thor is mentioned three times (Asator; Crack the Sky; Mjölner, Hammer of Thor) as Loki (Deceiver of the Gods; Father of the Wolf; Shape Shifter) in all cases on the same album (Deceiver of the Gods). On the lately mentioned album we met his daughter, Hel too (Hel). This list may seem too thin, but if we regard the material focusing on the main motifs, this is our result. Of course many other gods are referred to in the whole corpus, e.g. Odin or Frey, but in these cases those songs are categorized in other classes. Two songs are great examples to present this case: The Pursuit of Vikings and With Oden on Our Side are stressing warfare in this world, both invoking the god Odin in the battle, thus the plot of the songs is only ornamented by the presence of Odin. This is the case in connection with Frey too, who is shown during his duel with Surtur at Ragnarök, e.g. The Last Stand of Frej, what is put into the category of ‘end of the world’.

About Loki

An example – Thor

The figure of Thor is presented four times in the career of the band (above I only mentioned three, as we are going to see, the second one from this list is categorized to ‘end of the world’), in three albums. As Thor is a quite popular figure not only in metal music, but the subcultures of comic books and fantasy as well, thus I decided to present you three from a bit closer (the fourth, Mjölner, Hammer of Thor focuses mainly on the weapon of the god). The first, Asator comes from 2006, depicting the raging god, his eyes throw sparks, and with his hammer he goes to the land of the giants, Jotunheim to fight and kill, using his signature thunder and storm to travel. The title of the song invokes his epithet, stressing his As lineage.

The classic, Twilight of the Thunder God shows the god in a tight situation, as he duels with the Midgard serpent, Jörmundgandr during Ragnarök. Besides we see the events of the duel we are informed about the most important feature of Thor, that he is the friend of mankind and is the son of Odin, bringing a bit closer the events of Ragnarök to the audience by that. The serpent is dead that is not a moment of triumph as the death of Thor comes after it, what is not mentioned in the song, although the title informs us about the gods and the worlds and the same time.

Crack the Sky shows a more optimistic image once again, presenting him on his gold chariot that is pulled by magical goats, his weapon and the thunders that are created when he throws his hammer. The storm, the god speeding in the skies and his passion: fight – these are the most important elements in this song, giving a plain and easy introduction to the god.

Summary

The short threefold examination above wished to illustrate that maybe the lyrics of Amon Amarth revisit topics from time to time, they are able to show the same figures from different sides. It is clear that they are well read in Viking mythology that is greatly presented in their stage scenery and videoclips as well. They use a great variety of motifs, that are accessible even in modern times, somewhat building a bridge between the past and the present. Before the closure I would like to spend some words for one more thing, namely the reception methods of their lyrics. We may classify their work into three main currents: 1) anti-christian interest; 2) imaginary stories; 3) retelling. To the first category we can put two songs (Bleed for the Ancient Gods; The Sound of Eight Hooves) that define Viking culture and religion explicitly against Christianity even fighting against it besides romanticising the past. ‘Imaginary stories’ (a sum of 22 songs) remain in the circle of Scandinavian mythology, but extend some stories or even only use mythological references to brighten up their own plots. The last category has the rest, 26 songs, 52% of the whole package, named as ‘retelling’. In these cases we see that the band gives a modern musical interpretation for different ancient Scandinavian myths, quite resembling to the method those where played and sung by skálds in the early Middle Ages. Although Amon Amarth (at least according to them) is not a Viking metal band, I would daresay that as they use the contemporary lyre and harp known as electric guitar, giving new life for ancient stories what makes them part of the current wave of modern skálds.

Facebook / Bandcamp

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s