Mozgókép / Motion Picture 3

Please scroll down for the English version!

Myrkur gyermekei

Bevezetés

Az eddigi „Mozgókép” bejegyzésektől (1 & 2) eltérő módon ma nem mozifilmeket, hanem egyetlen zenekar videoklipjeit fogjuk végignézni, ezzel megmaradva a filmes kifejezési módok vizsgálatánál, félig-meddig elszakadva a dalszövegek és a lemezborítók világától. Mai főszereplőnk a Dániából származó, lassan intézménnyé növekvő Myrkur lesz. A magam részéről bevallottan, az első perctől kezdve azt a tábort erősítem, akik feltétlenül hajlandóak felismerni az Amalie Bruun által éltre hívott és működtetett zenekar/projekt zsenialitását és előremutató jellegét. Olvasóim nagyobb része számára talán nem ismeretlenek a Myrkurt övező kérdések és ellentmondások, a biztonság kedvéért röviden megkísérlek mindent összefoglalni azért. A projekt (a megnevezés főleg azért használható rá, mert Amalien túl nincs igazi állandó tagsága a bandának) 2013-ban jött létre még Amalie amerikai tartózkodása alatt, amit végül Dániába való hazaköltözése után indított igazán be. Az összesen három nagylemezt, egy akusztikus élő lemezt, két EP-t és több kislemezt kiadó formáció zenéjére leginkább az atmoszférikus black/folk metal jelző volna a legjobb, ami mellé apró betűvel az avant-garde jelző is be kellene férjen. Anno a hírekbe természetesen két dolog miatt került be: egy szinte ismeretlen zenész első lemezének producere a legendás Ulver frontembere, Kristoffer Rygg volt, valamint az, a letagadhatatlan tény, hogy egy igencsak maszkulin színtérre egy nő tör be, szinte önállóan (az, hogy sok zenész segíti nem jelenti azt, hogy ne az ő produktuma lenne a Myrkur a végén). Első albuma kapott hideget-meleget, a legszélsőségesebb gyűlölettől kezdve a „black metal megmentője” címkével bezárólag. Megítélése talán azóta sem nagyon változott, az azonban biztos, hogy a kortárs black metal színtér egyik legüdébb színfoltjával van esetében dolgunk. Zenéjében szépen keverednek az akusztikus, egyenesen hagyományos népi motívumok a black metal nyers rombolásával és a klisékből kitörni akaró, újszerű atmoszférával. A zenén túl pedig igen sok gondolattal telített a Myrkur munkássága, amelynek egyik manifesztuma a csatlakozó videográfia.

Amalie Bruun a.k.a. Myrkur (Daria Endresen fényképe)

A videók

A következőkben ennek megfelelően összesen négy videóklipet fogunk együtt „végignézni”, megpróbálván egy kicsit mögéjük is látni. Ez nem fedi le a teljes mozgóképes repertoárt, azon darabokat válogattam most ide, amelyek a gyermekség kérdéseivel hozhatóak összefüggésbe. A leíró bemutatás mellett a megjelenő motívumokat, egyéb jeleket igyekszem majd összegyűjteni és egy olvasatot nyújtani róluk. Csak annyiban fogok a dalszövegekre reflektálni, amennyire feltétlenül szükséges, megkísérelvén valóban inkább a képi mondanivalóra koncentrálni. Kezdjük is tehát!

Nattens Barn

2014 szeptemberében, a bemutatkozó EP utolsó előtti dalához, a Nattens Barn-hoz készült az első videó. A címre érdemes máris röviden kitérni, amelynek jelentése „az éjszaka gyermekei”, amely jelzőt Bram Stoker Dracula című regényében a címszereplő alkalmazza a farkasokra, akiknek éjjeli vonyítása zene. A brutalitás és az éteriség határmezsgyéjén meglehetősen bátran táncoló zenei megoldásokat a kisfilm hasonló intenzitással kíséri. A cselekmény alapján egy napnyugtához közeledő erdei jelentet látunk, amelyben egy nőalak mintegy táncol, majd a végén kijut a tengerpartra. A tisztán kezdődő zenei felvezetést az elcsendesedő erdő képei kísérik, a teljes videó alatt az álom és ébrenlét határának homályát hangsúlyozva az enyhén elmosódó képekkel és folyamatosan ugráló kamerával. Ez utóbbi ad némi személyes belépést is a videó világába, olyan, mintha afféle megtalált felvétel lenne. Rövidesen a zene fokozódásával látjuk a nőalak testét is, aki furcsán hever néhány fa között, mint akit valamilyen csapás sújtott volna – jó párhuzam a vámpíros tematikához, akár csak utalás szintjén is. A nő végül felkel és a rengeteg közeli, az erdő igazán mikro-mikrokozmoszát bemutató (hangyák, pókháló, pókok stb.) ugráló kép között valamiféle táncot lejt, amelyet akár afféle „reggeli tornának” is nevezhetünk, hiszen a napnyugta ezek szerint számára az újraéledés ideje. Az arcát végig takarja a haja, csak bizonyos részeivel találkozunk a videó alatt, egyszer kiált, néhány ízben igen közeli képeket kapunk a szeméről, valamint a zárás előtti képek egyike során nyitott szájában a fogakat láthatjuk szintén nagyon közelről. Tánca során a pókok mozgása és kezének mozdulatai szinte párhuzamba kerülnek egymással, mintegy hangsúlyozva a nő ragadozó voltát is (ahogyan azt a fogak esetében is megkapjuk). A lassan viharos szélbe átcsapó képek között végül a tenger partjára jut el tánca közben hősünk, immár a napnyugta utolsó sugarait elkapva. Keze mozdulatai és a pókok rohanása mintegy követi a zene intenzitását is, a ragadozók erőszakosságát és az általuk osztott halál gyorsaságát kiemelve. Az éjszaka gyermekével ugyan együtt ébredünk fel az éjszaka eljöttével, azonban végig biztonságban vagyunk, sosem támad ránk, inkább társként kísérjük vadászatára: mielőtt elindulna még kezével szimbolikusan közre fogja a lenyugvó Napot, ezzel is elbúcsúzva a világostól belépve a sötétbe.

Onde Børn

2015, a debütáló M című nagylemezről származik a következő tétel, amelynek címének jelentése: „gonosz gyermek”. A videó nyitóképén egy tengerparton látunk egy hatalmas „M” rúnát, összemosva egy gyermek képével. Az „M” rúna (ᛗ) tulajdonképpen a zenekar kvázi védjegye, egyben a banda nevének a rövidítése is, jelentése „ember” (mannaz), míg a myrkur szó izlandiul annyit tesz, sötétség. A kisfilm cselekményének középpontjában egy rohanó női alakot láthatunk, aki nem sportból, hanem valami után próbál kérlelhetetlenül rohanni. Előre tekint, ezért biztosak lehetünk benne, hogy ő az üldöző és nem az üldözött, de ez nem vadászat, sokkal inkább valami elillanó utáni végtelen rohanás. Az „M” rúna többször feltűnik a videóban, minden esetben lángokban, a tengerparton. A gyermek alakja is fel-fel tűnik időnként, világosan ugyanazon pózokban állva, mint utána a nő is, akinek az álló helyzetben való mozgása nagyon sokban hasonlít az előző klipben látott (nevezzük most így) farkasnő mozgásával. A nő ruházata meglehetősen megtépázott, közeli és távoli képeken egyaránt látjuk ahogyan egy füves, homokos vidéken fut, amely itt-ott dombos, ami miatt többször felbukik majd lélekszakadva felkel és továbbrohan hősünk. Esetenként a kamera is majdnem, hogy lehagyja, ezzel fokozva az űzöttség és a kimerülés egymással való versengését. Az előző filmben tapasztalt nézői kísérő jelleg itt is megvan, egy kép erejéig a nő még a kamerába is belenéz, mintha csak tudná, hogy küzdelmének közönsége is van. Mozgása esetenként lassított, tekintete és alakja összemosódik, kínjában felkiált. Mintha csak egy délibábot üldözne, minden erejét megfeszítve végül négykézláb mászik fel egy dombocska tetejére, amelyről aztán legurul a tengerpartra, ahol mozdulatlanul marad, mint aki meghalt. Mire teljesen beesteledik, testét betakarja a parti föveny, ebből felkel és berohan a tengerbe, amely végül elnyeli. A Nattens Barn filmjében is kaptunk egy képet, amelyen jól látszik az „M” rúnával díszített gyűrűje, így itt és most is. Újfent azt láthattuk, hogy az éjszaka hoz számára új erőt, afféle újjászületést, amely után most nem vadászatra indul, hanem a tengerrel egyesülve véget vet életének. Kérdés, hogy mi vagy ki lehet a gonosz gyermek ebben a filmben? Talán nem egy konkrét gyermek, hanem esetleg maga a gyermekség, amely a hős számára elillanni készül, ezért mindent megkísérel tenni azért, hogy utolérje, de ez persze lehetetlen. A partra kiérve fájdalmasan fel is kiált, hiszen nem látja már a parton azt, ami után rohant, az is beleveszhetett a tengerbe. Az idő múlása lehet tehát a gonoszság, amely elveszi a gyermekkor ártatlanságát, ezzel mintegy az élet értelmét is eltüntetve. Ezután nem marad más hátra, mint szó szerint egyesülni az óceáni érzéssel és beolvadni a világba.

Ulvinde

A 2017-es Mareridt album Ulvinde, vagyis nőstényfarkas dalához készült videó a fenti tematikát igyekszik folytatni, tovább göngyölítve eddig megkezdett epizodikus történetét. Az éterien kezdődő történet nyitányában sötétben látunk fákat és gyökereiket, majd a zene intenzívebbé válásához csatlakozik újra egy nőalak, aki vért köp és kiált, miközben dühödten csapkod. Feltűnik egy ház képében az épített környezet is, ezután pedig végig természeti képeket kapunk csak. Feltűnik igen hamar újra a rúnás gyűrű majd a hősünk három fiatalabb lánnyal, akik a lábánál ülnek. Vélhetően a lányai, akik vagy felnéznek rá, vagy vele énekelnek, esetleg csak csendben ülnek, Találkozunk képekkel, amelyekben közéjük ül, vagy együtt sétál velük az erdőben, amely látszólag teljesen üres, rajtuk kívül más emberi-állati életet nem mutat. A hektikus és éteri zenei részeket követi a cselekmény vezetése is, a békés, családias jeleneteket felváltják a fájdalom és a vér képei. Véres szájjal, a lányok hiányában újra küzdeni látjuk, mászik és rettenetesen feldúlt. Kiemelendőek még azok a képek, amelyeken megmerevedve áll míg körülötte jól láthatóan zajlik a világ: folyó folyik vagy szél fúj. Néhány igen lassú jelenetben egy fjorddal a háta mögött áll, amely mellől tágul a kép. Bár a skandináv mitológia szűkölködik nőstényfarkasokban, a négy alak felállása akaratlanul is a nornák (vagyis a sors skandináv istennői, olyanok, mint a görögöknél a moirák vagy a rómaiaknál a párkák) jutnak eszünkbe valamint a capitoliumi farkas, Romulus és Remus táplálója. Kissé sűrű képek ezek tudom, amelyek kuszának is tűnnek, azonban ha azt nézzük, hogy a három norna is a világfa, vagyis az Yggdrasil egyik gyökerénél laknak, gondozzák azt és a világ sorsa felett rendelkeznek, akkor egy igen izgalmas kozmikus kép tárul elénk. A nornáknak ezek szerint az anyjuk egy nőstényfarkas, afféle számkivetettek ők is az erdőben, mint a római ikrek. Azt sosem fogjuk megtudni, hogy Lupa, a rómaiak ős anya farkasa mit érezhetett, amikor a két gyermeket elvették tőle, de hasonló fájdalma lehetett, mint az Ulvinde anya farkasának, akitől a világot bizonyos értelemben igazgató gyermekeit vette el valaki (arról fogalmunk sincs, kicsoda). Időnként meg-megálló bolyongása gyermekei elvesztése után pedig Démétér bolyongását juttathatja eszünkbe, miután Hadész elrabolta lányát, Perszephonét. A családi idill, a világot jelentő gyermekek jelenléte és elvesztése pedig mind olyan örök toposzok, amelyek bár a kanonizált mítoszokban visszatérő ókori témák, mégsem állnak távol a mi világunk gondolkodásától és érzéseitől.

Juniper

Bár az eddigi klipek is igen összetettek voltak, a legbonyolultabb talán az esetünkben záró darabként megfogható Juniper (boróka), 2018-ból. Az angol nyelven megszólaló dal valamiféle bűnről szól, amelynek részese egy teljes család (apa, anya, fiútestvér és a beszélő, a lány). Hogy ők követték-e el vagy ellenük az homályos, olyannyira, mint a villódzó, zajos képekkel tarkított videó is. A meglehetősen intim film három részre osztható: 1) egy kislány szemlélődése a világban; 2) természeti képek; 3) a beszélő megjelenése. Nézzük visszafelé a típusokat: beszélőnk vagy igen bensőséges és szinte már zavarba ejtő módon tekint a kamerába és énekel, esetenként pedig újra valamiféle víz partján áll. A természeti képek között találunk többet, amelyek a halál és a test felbomlásának folyamatát mutatja be, míg a kislány ugyanezen felbomlást és elmúlást szemléli. Játék babák ruháiba öltöztetett halott rágcsálók, mellettük valódi játékok, elhagyatott ház, a gyermek kezében fekvő halott madárka mind a végső átváltozás az életbe való betörését mutatja meg: állati csontok, homályos képek, egy apró szív, rengeteg szimbolikus jel, amelyek mind ugyanabba az irányba mutatnak. A meglehetősen megható dal és a hozzá társított film mintegy a gyermekkor elmúltát igyekszik megragadni, amely során a halállal való találkozás a gyermekből felnőttet csinál, visszafordíthatatlanul átalakítva azt. Természetesen az élet körforgásának megállíthatatlan kereke is megjelenik, mint azt a róka dögön szálldosó legyek vagy a földben tekergő giliszták villantják fel, de arról a megrendülésről, amit egy szépen szálló pillangó, mozdulatlan teteme jelent egy gyerek számára nem változtatják meg. Pontosan azt a rettenetet hozza el mindannyiunk közelébe, amely a záró képeken is látható módon elvakít, mintha csak a Nap igazságába néznénk. Ezen a rémségen pedig semmi sem segít, még az a békés álom sem, amit a gyermek álmodik, hiszen körülötte rendezetlenség és széthullás, felbomlás van csak, amikor felébred. Bár az is lehet, hogy mind az élet, mind a halál csak álom, amelyet gyermekinek gondolt lélekkel álmodunk.

Összegzés

Mit is jelent tehát gyermeknek lenni a Myrkur vizuális világában? Sokadjára futok neki, hogy ezt a kérdést a következő mondattal megkíséreljem válaszolni, ugyanis rengeteg motívum kavarog most bennem. A gyermekkor először is valami, ami a felnőttek számára elveszett és többé vissza nem hozható, felnőttségünk után pedig csak a halál következik (Onde Børn), a végleges feloldódás a semmiben, az óceánban, amelyről igazából semmit sem tudunk. A gyermek továbbá szilaj, vad és nem ismer határokat. A helyet ahol él, szó szerint belakja, kitölti, a sajátjának érzi, olyannyira, hogy játékában akár még a kozmoszt is el akarhatja pusztítani (Nattens Barn, lásd a skandináv mitológia farkasát, Sköllt, aki a Napot üldözi és el akarja nyelni). A gyermek felnőttként saját gyermekeket nemz, akiket féltve szeret, elvesztésük pedig végleg a gyermekkor felbomlását is jelentheti (Ulvinde). A legfontosabb tapasztalat pedig gyermekként megérteni a halált (Juniper). Nem könnyű téma, amely már ezer féle feldolgozást kapott már, a blog sorai között is nagyon gyakorta feltűnő téma. Valahol a felnőtté válás egyenlő az ártatlanság elvesztésével, azzal a végleges tapasztalattal, hogy a halál végül mindannyiunk életébe be fog törni. Egy felnőtt szemén keresztül nézve így a gyermekség ártatlanságánál nincs vágyni valóbb nosztalgia – látszólag. Hiszen ahogy a Juniper kockáin is láttuk, szemlélődni a halál munkáján valamint abból játékot készíteni egyenlő valahol megint csak egyfajta tisztasággal, amely csak a gyermekekre jellemző. Ők talán tisztábban és jobban értik a halált, mint azt a felnőttek teszik, akik az attól való meneküléssé alakítják egész életüket, megpróbálván mementot hátrahagyni. Amalie Bruun vizuális munkássága nem előrefele igyekszik menekülni a halál tapasztalata elől, hanem vissza akar fordulni oda, ahol természetes mindez, nem pedig az emberi egzisztencia egyetlen rettegése. Amennyiben ezek a kérdések nem elégítik ki a black metal közösség igényeit (márpedig a rengeteg klisés, gonoszkodó sátánmetál zenekar ugyanennek a vulgáris oldalát ragadja meg) úgy megértem, ha nem akarja elfogadni, hogy márpedig a 2010-es évek black metaljának egyik leginkább előremutató zenekara a Myrkur. Még akkor is, ha nehéz számukra elfogadni és megérteni azt, hogy mélyebb és felkavaróbb, mint amit az átlag (férfi) black metal képes mutatni.

Bandcamp / honlap

English version

The Children of Myrkur

Introduction

The first bilingual “Motion Picture” post is going to gather around the music videos produced by a single band, steering away a bit from lyrics and covers, focusing more on the cinematographic language used. Today’s band is Myrkur originating from Denmark, becoming one of the most prominent black metal bands of our days. To be honest, from the first moment I strengthen the party of those who are capable to acknowledge the qualities of the band/project driven by Amalie Bruun. May Readers may be familiar with the controversies and questions raised by the band, but for those who are not I summarize it briefly. The project (the band has no permanent lineup besides Amalie) was formed back in 2013 when Amalie was still in the US, later moving home and focusing on her music. Three LPs, an acoustic live material, two EPs and a bunch of singles were released since then, covering up music that could be described as atmospheric black/folk metal with a taste for the avant-garde. Back in the day she was part of metal media for two reasons: first, a mainly yet unknown musician was accompanied by Kristoffer Rygg of legendary Ulver helped her produce the album, and we have to admit it was of interest that a woman wanted to break in the black metal scene that is quite masculine in nature (to cut it short). Her first album received the extreme positive and extreme negative criticism as well, even labelling her as the “saviour of black metal”. The opinions about her may not altered with time but we must be sure that she is one of the freshest and most interesting members of the contemporary black metal community. Her music mends professionally the acoustic, even folklore inspired melodies with the harshness of black metal, with a revitalizing atmosphere. Besides the music the work of Myrkur is filled with deep thoughts that are also manifested in her videography.

Amalie Bruun a.k.a. Myrkur (photo by Daria Endresen)

The videos

In the coming paragraphs we are going to take several looks on four videos, trying to grasp what is beneath them. These four ones are not the whole videography of the band but the ones sharing the same motif: childhood. Besides descripting the videos I am trying to collect additional motifs and symbols to give an alternate reading of them. I am going to reflect on the lyrics as much as it is really necessary, trying to focus on the visual. Let us begin now!

Nattens Barn

In September 2014, the debut EP was accompanied with the first music video, for the song Nattens Barn. The title should be examined first that means the “children of the night” what is the epithet used by Dracula in Bram Stoker’s novel to describe wolves, making music with their howling. The music balancing on the borders of being ethereal and brutal as well, translating into the video too. The plot is placed in a forest during sunset whereas a female figure dances and reaches the seashore. During the clean musical introduction we see the forest almost going to sleep, using a dreamlike cinematography during the whole production using blurred images and a rapidly moving camera. This latter feature gives a kind of a personal presence for the viewer as they are there as well, witnessing the events. As the music intensifies does the picture too. We see the body of our heroine laying in a strange position as she just fallen asleep in the middle of the forest – a great parallel for the vampiric title. The woman with the coming night wakes up mixed with close picture about the micro-microcosm of the forest (ants, spiders) later starting to dance or exercise in the middle of the woods, welcoming her morning: the night. Her face is covered by her hair during the whole composition, only giving super close shots of some details: once she screams, once we see her eye and once her teeth in snarling. Her dance is similar to the movement of spiders somewhat strengthening the predatory features of the woman (stressed by her teeth too). The wind becomes wilder and wilder, while our heroine reaches the seashore. The running spiders as her fingers follow the intensity of the music, depicting the fierce and bloody work of predators. This child of the night wakes up before our eyes almost in our presence but we are safe from her, we follow her to her hunt: before she departs symbolically grasps the setting Sun, saying goodbye to day and welcoming night.

Onde Børn

The debut LP called M contains the next one that’s title could be translated as “the evil child”. In the opening shot of the video we see a huge “M” rune on a seashore mended with the picture of a child. The “M” rune (ᛗ) is the quasi symbol and abbreviation of the band, meaning man (mannaz), while the word myrkur means darkness in Icelandic. In the centre of the music video we see a woman running through as field of grass, sand and small hills. The woman does not run of sport but to catch something that is rapidly slipping from her. She looks forward thus we can be sure that she is not a prey and does not try to escape but to catch something. The rune is shown several times, always ablaze on the seashore. The figure of the child is shown from time to time, always in the same body positions as later the woman, clearly identifying the two with each other. The woman’s movements resembles to the “wolf woman” of the previous video. Her clothing is quite torn, we see her both from afar and from close to run, fall, gather back and run again. In some cases the camera almost outruns her, stressing her exhaustion and fierce run the same time. The accompanying stance of the viewer is brought back here as in one shot she looks into the camera like she is aware that she is not alone but watched. Her movement is slowed in some cases, cries in pain for feeling like running after a mirage. She reaches the top of a hill on all fours, later rolling down from it as being dead, laying still later. With the coming night her body is covered by the sand of the shore, she stands up and runs into the sea that swallows her. In Nattens Barn and here too there are particular shots showing her ring the “M” rune. Once again the night brings her a new energy, some kind of rebirth that is not followed by the hunt but her suicide in the sea. Who could be the evil child? Maybe not a particular child but the concept of childhood that is leaving our heroine, but she tries to catch it with all her power, but it is impossible. Arriving to the shore she cries as in that moment it is clear she cannot catch it. Evil is the passing of time that takes the innocence of childhood, thus almost making life meaningless. After this experience there is nothing more to do but to literally get lost in the oceanic feeling and become one with everything.  

Ulvinde

2017’s album, Mareridt contains Ulvinde or she-wolf, following the above mentioned thematic approach with its video. The opening of the ethereal starting story is in a dark forest, showing trees and their roots and as the music intensifies we see a woman screaming and spitting blood while thrashing furiously. Human society is shown here for a glance symbolised with a wooden house, later on only showing pictures of nature. We see the runic ring soon and our heroine with three young girls, sitting at her feet. They may be her daughters, who either sit still, sing along with their mother or look up to her. Some pictures show them all walking in the forest, or she sits with her children, all in the seemingly completely empty forest (no human or animal presence is shown). The hectic and ethereal musical parts are followed by the plot: peaceful family-life scenes are changed by the images of pain and blood. We see the heroine with mouth covered with blood, without her children, struggling, crawling and screaming, being extremely upset. There are shots that should be highlighted as well, where the she-wolf stands still or as a sculpture while the world moves around her, mostly show with pictures of flowing waters. In some slow scenes she stands with a fjord behind her, slowly receding the picture of her. Although Scandinavian mythology lacks she-wolves, the four figures, and especially the three children calls the Norns into mind (the giants or goddesses of fate, parallel to the Moiras of the Greek and the Parcae of the Romans) and the Capitoline wolf, the nourisher of Romulus and Remus. I know that these pictures are quite dense, seemingly confusing, but we see that the Norns live at one of the roots of the world tree, Yggdrasil, nourishing it and guarding the fate of all, then it is a quite cosmic composition. The mother of the Norns thus is a she-wolf, and they are somewhat outcasts in the forest, as the Roman twins were. We will never know the pain felt by Lupa, the wolf mother of the Romans, when her two adopted children were taken away from her, but she may felt the same anguish that is depicted by the heroine of the video, whose children that were the meaning and purpose of life are absent now. Her ramble in the forest is similar to the motifs of Demeter, mother of Persephone, who got lost in her grief when Hades took her daughter as well. The loss of idyll in a family and of the children are eternal motifs that may be found in the myths of old but are as actual as for the people of thousands of years before.

Juniper

The videos above were quite composite but maybe the most complex one is the closing piece, entitled Juniper from 2018. The English song’s lyrics talk of a sin that shadows a whole family (mother, father, brother and the speaker, the daughter). If they commit the sin or it was commit against them is not clear as the flashing and noisy images of the video are not too. The quite intimate clip can be divided to three parts: 1) a little girl’s contemplation of the world; 2) pictures of nature; 3) the appearance of the speaker. Let me start with the last one: our speaker either stands on a seashore or stares into the camera to sing. The pictures of nature contain images of decomposing dead animals, while the little girl mainly contemplates these events. We see dead rodents dressed in dolls’ clothing, accompanying real dolls, an empty and deserted house, a dead bird in the hands of the little girl are all illustrations of the great metamorphosis of all that breaks in to our lives. Animal bones, blurred images, a small bloody heart, a series of symbols that are leading us to the same direction. The quite moving and touching song and its video tries to grasp the loss and end of childhood, as when someone meets Death becomes an adult of that encounter, changing permanently. Naturally the unstoppable wheel of life is presented here, as we see flies around the carcass of a fox, or worms shown to crawl in the earth. But the shock when a beautiful butterfly that flies in a moment and in the other lies dead witnessed by a child is the experience that erases all meaning. This is the horror that makes us blind just as the rays of the Sun in the last images of the video. This horror is not eased by sleep or dreams that is dreamt by a child, as there is only decomposition around her when she wakes up. Or life and death are both only dreams that are dreamt by a soul imagined to be a child.

Summary

What does it mean to be a child in the visual world of Myrkur? I tried to answer this question several times with this coming sentence but many motifs are waving in me. First of all, childhood is something that is lost for adults and could not be recovered ever, followed by only death (Onde Børn) and the dissolution in the ocean of what we know nothing. The child is fierce and does not know the boundaries. They fill in the space where they live, claims it as theirs, even playing with the destruction of the universe (Nattens Barn, compare the figure of Sköll who is a wolf and tries to devour the Sun). The child becoming an adult has their own children, whom they love almost jealously. The death of their children is another aspect for an adult to experience the end of childhood (Ulvinde). But the most important experience for a child is to understand death (Juniper). There are not topics for the light hearted, and are recurring now for thousands of years and in the lines of the blog as well. Becoming an adult means somehow to loose one’s innocence, with the extreme knowledge of the approach of death. For the eye of an adult thus childhood is the ultimate nostalgia – on the surface. As we have seen it on the frames of Juniper, contemplating the work of death and creating toys from it is part of the purity of children. Children may understand more pure and better the nature of death as adults do, who make their life a constant run from death, creating mementos wherever they roam. The visual work of Amalie Bruun does not try to escape death but to run back to the place where it is not a horror but part of nature. If these questions are not suitable for black metal community (as many clichéd satanmetal bands tend work with the vulgar interpretations of the above mentioned) then I can understand their lack of acceptance for the fact that Myrkur is one of the most interesting black metal bands of our time. Even if it is hard to understand and accept that she can create deeper and more upsetting music than most of the (all-male) bands.

Bandcamp / homepage

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s