Karrier- és vallástörténet / Career and Religion 7

Eridu

Please scroll down for the English version!

Bevezetés

Vannak még talán, akik emlékeznek arra a szavazásra, amelynek a győztese az „etruszk metal” Voltumna volt. A feladvány szerint a másik választási lehetőség egy „sumer metal” zenekar lett volna, akiket nem felejtettem el, így a mai napon róluk fogunk beszélni. A poszt kategorizálása igazából kissé felemás, hiszen egy olyan bandáról lesz szó, akiknek még csak egyetlen nagylemezük jelent meg, így valahol a „Különvélemény” és a „Karrier- és vallástörténet” között helyezkedik el a bejegyzés, mégis inkább az utóbbihoz sorolom. Természetesen a müncheni Eridu bemutatása sem lehet teljes némi történeti elhelyezés előtt, ezért a múltkori sorrendet követve először a „kik azok a sumerek?” kérdés nagyon vázlatos válaszát adom meg, majd utána foglalkozunk magával a zenekarral.

Kik azok a sumerek?

Nem véletlen talán, hogy az etruszkok mellett a sumerek tűnnek fel, hiszen egy legalább ugyanannyira rejtélyes népcsoportról van szó. Földrajzi színterünk a mai Irak déli része, az Idigna (Tigris) és a Buranuna (Eufrátesz) folyók közötti terület, a mai Perzsa-öböltől Észak-nyugatra elterülő földrész, amely része a Mezopotámia néven ismert történeti területnek. A sumer népek sem űrhajóval érkeztek, hanem Észak vagy Kelet felől vándoroltak be a Kr.e. 4. évezred során, majd (igen leegyszerűsítve) városokat alapítottak és felvirágoztatták az öntözéses földművelést. A magukat „feketefejűeknek” nevező nép (szag-giga) kortárs elnevezése az Akkád birodalom (Kr.e. 2300-as évek) titulatúrájából ered, amelyben Mezopotámia déli részét Sumer néven illették. A templomgazdaságra alapított városaikat sosem kötötte össze egységes államiság, bár közös kultúrával és pantheonnal rendelkeztek, mindvégig egyes városok felemelkedése és mások bukása határozta meg a sumer közösség történelmét. Legfontosabb városaik között találjuk az alábbiakat: Eridu, Larsza, Surrupak, Szippar, Uruk, Ur, Kis, Nippur, Lagas, amelyek közül Ur, Uruk és Lagas volt képes valamiféle tartós hegemóniát kialakítani a terület fölött, amelyet aztán a guti nomádok, az akkádok majd a babiloniak olvasztottak birodalmaikba, ezzel az önálló Sumert eltörölve (Kr.e. 1700 körül).

Sumer

A templomok és a királyi palota köré csoportosuló világi és vallási hatalom irányította a gazdaságot (újraelosztás), élén a papsággal és magával a királlyal. A rabszolgaság mellett a városi szabadok működtetik a mezőgazdaság, kézművesség és a korai ipar minden szegmensét. Politeista vallásuk funkcionális istenektől népes (pl.: Inanna – termékenység, háború; Utu – Nap; Nanna – Hold; Enki – teremtés, bölcsesség; Enlil – viharok és szél, stb.). Legismertebb szakrális építményeik a zikkurátuk, a helyi, agyagtéglából épített lépcsős piramis-szerű hatalmas épületek, amelyek kedvenc UFO hívőnk számára csillagvizsgálók vagy egyenesen űrhajó leszállópályák. Az Ur városában megmaradt és felújított Nanna zikkurátu az ókori építészet egyik legcsodásabb példája, e helyett most viszont egy másik izgalmas leletet mutatnék még a lenti képen, szintén Ur városából. Az „Ur város sztandardja/lobogója” néven ismert lelet valamikor a 3. évezred közepén készült, anyaga lazúrkő, kagylók és mészkő. Két oldala van: az egyiken a béke, a másikon a háború képeivel találkozunk – mivel a továbbiakban egy mitikus háborúról lesz szó, így alant a háborús oldal került ki. Látható rajta a kor csúcsfegyverzete, kora tankja a négykerekű harci kocsi, amely a későbbiekben is fontos szerepet kapott a későbbi sémi birodalmak hadseregeiben, akkor már csak két kerékkel. Láthatunk továbbá falanx-szerű gyalogoscsapatokat, valamint magának a csatának az eseményeit, végül pedig a legfelsős sorban a király elé vezetett legyőzött ellenségeket is. Ez a tárgy jó illusztrációja a sumer művészetnek és annak az úgymond hangulatnak, amely jellemzi a sumer kultúrát.

Az uri sztandardháborús” oldala

A Lugalbanda-eposz

Mint azt látni fogjuk, mai főszereplőink eddigi egyetlen megjelent lemeze a Lugalbanda-eposz címen is ismert történet köré fonódik, amelyről így érdemes néhány szóban szólnunk. Az első és legfontosabb jegye ennek a történetnek az, hogy irodalmi lelet. Mi ebben a meglepő? Elsősorban az, hogy a világ egyik első ismert írásrendszerével, az ékírással jegyezték le. Az ékírás eredetileg gazdasági természetű, hieroglif jellegű jelek és feljegyzések későbbi fejlődési állapota, amely már alkalmas a javak listázásán túl az absztrakciók megragadására is. Az ékjeleket nedves agyagba vésték az írnokok (szinte külön társadalmi réteg a korban), amelyek aztán kiszáradva megmaradtak az utókornak. A Kr.e. 3000 körül már létező sumer képi írásból 2500-ra alakul a hagyományosnak mondható ékírás, amely hozzásegít minket az olyan ősi irodalmi remekek, mint a Gilgames-eposz vagy a Lugalbanda-eposz (Kr.e. 21. század) megismeréséhez. A címszereplőjéről elnevezett történet csokor tulajdonképpen egy mitikus háborút mesél el számunkra, amely során Enmerkar, Uruk királya legyőzi az Aratta nevű város névtelen királyát. A háborúban kiemelt szerepet kap Lugalbanda (neve két részből áll: lugal – király; banda – fiatal, heves, vad). A háború Uruk győzelmével ér véget, amelynek eredményeképpen Inanna istennő kegyeltjévé teszi a települést. Kiemelendő még az az epizód, amely során Lugalbanda megbetegszik és mély álomba szenderül majd az istenek (Utu, Nanna, Inanna) meggyógyítják betegségéből és álmában instruálják. Lugalbanda végül Uruk királya lesz, és Ninszun istennőtől születik meg híres fia, Gilgames (a többi történetszál témánk szempontjából nem fontos most).

Ékírás

Eridu

A német Eridu zenekar 2017-ben jött létre Münchenben, zsánerüket tekintve valahol a dallamos black és death metal határán helyezkednek el. Mind a zenekar neve (a fentiekben is említett fontos sumer város) mind eddigi szövegi tematikája leginkább a „sumer metal” címkéért kiált, ezzel mintegy a Melechesh európai párhuzamaként tekinthetünk rájuk, főként mivel időnként zenei motívumaik is a közel-keleti hangzást idézik fel. Az öt fős zenekar névsora az alábbi: Ishkur (Jonathan Keller) – dobok; Azag (Christoph Lamprecht) – gitárok; Enki (Emanuel Daniele) – vokálok; Zahak (Daniel Zhu) – gitárok; Humbaba – basszusgitár. A művésznevek nagyrészt a sumer kultúrát ölelik fel (Ishkur egyike a viharisteneknek, Azag vagy Asag egy démon neve, Enki egy fent említett isten, Zahak a kivétel, mert ő a perzsa mitológia egy szörnyetege, Humbaba pedig Gilgames ellenfele), ezzel is erősítve az időutazást.

Eridu

A banda előzményének vagy társ-zenekarának a szintén helyi Gilgamesh nevezhető, amelyben korábban Enki énekelt, ma pedig Azag gitározik. A zenekar szintén sumer tematikában utazik, eddigi egyetlen nagylemezük 2014-ben jelent meg The Awakening címmel, bár nem ennyire szoros koncepcióval, mint azt az Eridu esetében tapasztalhatjuk. Az alant mutatott borító viszont a névadó hőst igyekszik megidézni. A zikkurátu tetején látjuk duplikálva és tükrözve, így összesen kétszer II. Sarrukín újasszír uralkodó (Kr.e. 8. század) nimrudi palotájából származó szobrot, amelyet korábban Gilgamesként azonosítottak, ma inkább a „hős és oroszlán” megnevezést alkalmazzák rá.

Gilgamesh: The Awakening (2014) / Hős és oroszlán (talán Gilgames, Dúr-Sarrukín, Kr.e. 8. század)

A zenekar eddigi egyetlen lemeze, a 2019-ben, szerzői kiadásban megjelent Lugalbanda tehát a korábban röviden bemutatott történetkörbe kalauzol el bennünket. Mielőtt ennek szövegeit átnéznénk érdemes egy kicsit elidőzni a borítónál is, amely már a Facebookra is felkerült ugyanezen elemzéssel. Lássuk először leíró jelleggel, milyen ókori művészeti alkotásokat látunk rajta, 12 óránál kezdve, az óra járásával megegyező irányban:

  • Burney-relief, “az éjszaka úrnője” (Babilon, Kr.e. 19-18. század)
  • Lamassu szellem (Dúr-Sarrukín, Kr.e. 8. század)
  • Assur-ban-apli oroszlánra vadászik (Ninive, Kr.e. 7. század)
  • Apkallu szellem (Nimrud, Kr.e. 9. század)
  • Hős és oroszlán (talán Gilgames, Dúr-Sarrukín, Kr.e. 8. század)
  • Ninurta harca az Anzu madárral (Nimrud, Kr.e. 9. század)
  • Apkallu szellem (Dúr-Sarrukín, Kr.e. 8. század)
  • Középen: Lugalbanda (Eridu, 2019)

Ahogyan az a leletek datálásából is látszik, mind bőven a sumer kor utáni időszakból származik, főként újasszír alkotásokról beszélünk. Ez nyilván felveti a kérdést, hogy egy sumeres zenekar miért csak olyan alakokat helyez el a borítóján, amelyeknek igazából nincs közük a sumerekhez? Ezt ha lesz rá lehetőség megkérdezem majd tőlük, elképzelésem szerint viszont a felsorakoztatott mitikus alakok ragadják meg legjobban a mezopotámiai világ hangulatát, amely igen fontos a romantizáló mitológiai metal szcéna számára. Ráadásul sajnos a sumer művészeti leletek eddig nem nyújtottak ennyire dekoratív és szélesebb körben is ismert leleteket, így első pillantásra magával ragadhat minket az ősi, mezopotámiai érzés, amely tulajdonképpen a célja is egy borítónak: nem feltétlenül értelmez, de megelőlegez.

Az album összesen tíz dalt tartalmaz, amelyek közül kettőnek nincs szövege. Listájuk így néz ki:

  1. Inanna’s Favour
  2. Enmerkar        
  3. Slaves of Eridu
  4. The Cavern      
  5. Herald of Heaven          
  6. Astral Warfare
  7. The Siege of Aratta                    
  8. Hymn for Utu   
  9. The Bewitching of Sumer 
  10. Lugalbanda

A felvezető, szöveg nélküli tétel tulajdonképpen kijelöli azt a csapást, amiről maga az egész történetfolyam is szól: melyik város, Uruk vagy Aratta lesz képes végül elnyerni Inanna istennő kegyét? A végkimenetel természetesen világos, hiszen egy uruki szövegről beszélünk, tehát nem lehet más a győztes, csak és kizárólag a helyi király, vagyis Enmerkar. Az uralkodót megragadó második dal a háborút leíró szöveg angol fordításának szavaival kezdődik, mintegy aláhúzva azt is, hogy a szöveg írója/előadója tisztában van témája forrásaival is. A háborúra készülő király szózata hívja az isteneket, Nergalt, Enlil, akitől a királyság maga is származik és főként Inannát.

A hadműveletek előtt kapunk némi ízelítőt az ókori Sumer életéből is. A Slaves of Eridu a sumer királyságok alattvalóinak szenvedéseit sorolja fel: a Sumer királylista néven ismert politikai-teológiai mű szerint a királyság intézménye az égből, Enlil istentől szállt alá és először Eridu városában jelent meg. Tehát a királyság intézménye egyenlő Eriduval, aki király akar lenni, ezt a hatalmat kell megszerezze. A hatalom eredménye pedig a nép munkára hajszolása, Enmerkarról is tudjuk, hogy rengeteg építkezik, amelynek nyomorúságos képei elevenednek meg a harmadik dalban, ezzel mélységet is adva az alapvetően jó/rossz-igaz/hamis szembenállást előadó történetnek. A folytatásban Lugalbanda beszédét halljuk halál közeli élményéről, amely a fent is említett barlangi jelenetben (Lugalbandát meggyógyítják az istenek) játszódik, ebben a dalban még kétségbeesésében mutatva hősünket. A következő tételben (Herald of Heaven) Ludalbanda az istenek kiválasztottjává válik, újra életerőtől duzzadva beszél és az eredeti szöveget imitáló formában élteti az isteneket. Az alant is látható, videóval kísért Astral Warfare pedig a hadviselés ókori közel-keleti természetére világít rá, amely szerint a harc egyszerre zajlik a földön és az égben is, végül pedig az erősebb isten kegyeltjei fognak győzni.

A következő dal magának az ellenséges városnak az ostromát idézi fel (The Siege of Aratta), amely során Lugalbanda Inanna segítségét kéri: ennek az eredménye is világos, az istennő Uruk csapatai mellé áll, az istenek által kiválasztott hírnök kérésének megfelelően, ezzel eldöntve a csata kimenetelét. Utu isten himnusza csak zenével vezet át minket az utolsó előtti dalhoz, a The Bewitching of Sumer-hez. Arra legyőzetett, ennek pedig újra aláhúzva nincs más oka, mint Inanna istennő kegye Enmerkar és Lugalbanda felé. Egy mágikus, spirituális háború képei elevenednek meg előttünk, ahol végül az istennő tud csak győzedelmeskedni.

A záró Lugalbanda című dal végül újra történeti jellegű irányt vesz, felidézi, hogy az első uruki dinasztia uralkodója lesz végül Lugalbanda (Enmerkar utódává válik, elsősorban a háborúban tanúsított hősiessége és az isteneknél tett közbenjárása miatt). Felidézi, hogy Ninszun istennő lesz a felesége, gyermekük pedig Gilgames. A Lugalbandát dicsérő himnusz a történelem ciklikusságát és a hősök nagy veszélyhelyzetben való megjelenését tárja elénk, amely azonban ha visszagondolunk a Slaves of Eridu üzenetére akkor láthatjuk, hogy midnig egyoldalú a történelem szemlélete háborúk esetén. Cserébe kijelöli a további csapásirányt is: remélhetőleg Gilgames mítoszaival fogják hasonló, egész lemezt kitevő történetmeséléssel folytatni a munkát.

Az Eridu vállalkozása igazán nagyszerű. Annak ellenére, hogy egy germán hagyományokkal rendelkező országból származnak mégsem a viking történelem és mitológia, mára már agyonmesélt világát veszik elő újra és újra, hanem valami egészen mást, sokkal frissebbet. Eddigi kutatásaim alapján kijelenthetem, hogy a mezopotámiai és főleg a sumer történelem és mitológia a legkevésbé népszerű témák közé tartozik, ezért különösen fontos, hogy a romantikus-mitológiai metal zene bizonyos, újító szellemű zenekarai között vannak, amelyek hajlandóak ilyen kevéssé ismert világokat is felidézni (ami főleg úgy fontos ma, hogy gyaníthatóan a legutóbbi Nightwish lemez borítója miatt az azt követő turnék idején tapasztalható lesz valamiféle blőd „ékírás-reneszánsz”, de ebbe nem mennék most bele bővebben). Főként azért, mert ha igazán mély rétegeibe merülünk el a világ mitológiáinak, akkor jól kiviláglik, hogy akár 5000, akár 2000 vagy akár csak 20 éve is ugyanazok a témák izgatják az ember fantáziáját: felsőbb erők beavatkozása az életünkbe, azok kegyének elnyerése, hőssé válás, stb., csak hogy párat említsek. Ez persze meglehetősen leegyszerűsítő kijelentés, de a kortárs popkulturális történetmesélés mindenképpen ezt húzza alá (lásd a képregény és fantasy adaptációk, filmek stb. népszerűségét).

A zenekar Facebook oldala itt, bandcamp lapja itt érhető el.

English version

Eridu

Introduction

My Hungarian readers may remember a poll some weeks ago whereas the “Etruscan metal” band Voltumna got more votes. The other option to choose was the “Sumerian metal” band Eridu whom I did not forget about, thus today we are working with them. The categorization of current post is a bit problematic, it could be placed somewhere between “Career and Religion” and “Minority Report” as the band only released one album yet, but now I have chosen to remain in the first category. Naturally the introduction of the Munich based band could not be complete without a short historical contextualization, thus we are starting to briefly answer the question: “who were the Sumerians?”.

Who were the Sumerians?

It is not by accident that I choose to pair Etruscans with Sumerians in the mentioned poll as Sumerians are as mysterious as Etruscans are. Our geographical arena is the Southern part of present day Iraq, in between the Idigna (Tigris) and Buranuna (Euphrates) rivers, laying North-West to the Persian Gulf, known as Mesopotamia. Sumerian people did not arrive there with spaceships but migrated from either the North or the East during the 4th millennium BC. Cutting it brief they started to build cities and developed irrigation. The Sumerians called themselves the “black heads” (sag-giga), their contemporary name is coming from the titles of Akkadian kings (cca. 2300 BC) whereas the Southern part of Mesopotamia is called Sumer. The cities were founded on temple agriculture and never formed a united state, although they share the pantheon and most of the cultural features. Amongst the most important cities we find: Eridu, Larsa, Shurrupak, Sippar, Uruk, Ur, Kish, Nippur and Lagash. Ur, Uruk and Lagash had the power to force somekind of hegemony over the Sumerian cities that were later destroyed either by the Gutian nomads, the Akkadians or Babylonians, erasing the independence of Sumer (cca. 1700 BC).

Sumer

Both religious and political power was were enumerated around the temple and the palace, ruling over the economy (redistribution) on the top with the priesthood and the king. Besides slaves a layer of free people worked in all territories of the economy, including agriculture, craftsmanship and industries. Their polytheistic pantheon included functional gods (e.g. Inanna – fertility and war; Utu – Sun; Nanna – Moon; Enki – creation and wisdom; Enlil – winds and storm; etc.). Their most well-known religious buildings were the ziggurats, pyramid like structures built of clay bricks made there. The ziggurats are a hype for UFO believers even claiming the buildings to be landing strips for spaceships. The ziggurat of Nanna in Ur remained in the best condition (with some modern renovations as well), but instead of this I would like to show another artefact coming from Ur. The object known as the “standard of Ur” was created around the middle of the 3rd millennium, and consists of limestone, shells and lapis lazuli. It has two separate sides: one depicting the life during peace and the other during war – as in the coming paragraphs we are going to talk about a mythical war, thus here I present the war side. We can see on it the top weapons of their age, the tanks of ancient Sumer: four wheeled war chariots that became quite important in the ancient Near East in the coming centuries (but with two wheels). We can witness some phalanx-like infantry units and the events of the battle itself, on the topmost layer we meet the king and his defeated enemies. This artefact is a great example of Sumerian art and that ‘atmosphere’ which accompanies Sumerian culture.

The ‘War’ side of the Standard of Ur

The Lugalbanda epic

As we are going to see, today’s band’s sole album is entitled as Lugalbanda, covering the story of the named hero, thus it is important to introduce it a little. First of all we must be aware that we know it as a written literary source. What is so interesting in it? First of all that it was written with one of the first writing systems of the world, known as cuneiform. Cuneiform in its origin had an economical nature with pictographic signs later developed to a level of abstraction where it was fit for literature as well. The signs were carved into wet clay tablets by scribes (a separate layer of professionals), later dried to remain intact. The pictographic writing of 3000 BC became the traditional cuneiform writing around 2500 BC, that helped to remain the masterpieces of ancient literature e.g. the Gilgamesh epic or the Lugalbanda epic (21st century BC). The story is titled today by its protagonist, telling about a war during what Enmerkar, the king of Ur conquers the city of Aratta (that city’s king is unnamed in all volumes of the story). Lugalbanda has an important role during the war (his name consists of two part: lugal – king; banda – fierce, young). The war ends with the victory of Uruk, becoming the favoured city of the goddess Inanna. An episode should be highlighted when Lugalbanda becomes sick and lies down in a cave to die but in his dream, the gods (Utu, Nanna, Inanna) heal him and instruct him. Lugalbanda eventually becomes the king of Uruk and has a son from the goddess Ninsun known as Gilgamesh (the other episodes and storylines are not important for us now).

Cuneiform writing

Eridu

Germany’s Eridu was founded in 2017, in Munich. Their genre classification is between melodic black and death metal, but their lyrical programme and the band’s name (a Sumerian city mentioned above) would indicate to call them “Sumerian metal”, becoming a kind of a parallel to Melechesh in Europe. The name list of the five piece band is: Ishkur (Jonathan Keller) – drums; Azag (Christoph Lamprecht) – guitars; Enki (Emanuel Daniele) – vocals; Zahak (Daniel Zhu) – guitars; Humbaba – bass. Most of the stage names are gathering from Sumerian culture (Ishkur is a storm god, Azag or Asag is a demon, Enki a god mentioned above, Zahak is the odd one out as it is a Persian monster, and Humbaba is the enemy of Gilgamesh) strengthening the time travel.

Eridu

As a prelude or parallel to the band could be named the local band Gilgamesh, whereas Enki used to do vocals and Azag does them now. That band is also involved in Sumerian topics, their debut album was released in 2014 under the title The Awakening, revolving around Mesopotamia too but without a tight concept as Eridu’s. Their cover shown below invokes their titular hero. On the top of a ziggurat we see the duplicated sculpture found in the palace of Sargon II (8th century BC) at Dur-Sharrukin. The sculpture was identified earlier as Gilgamesh, today academics refer to it as “hero with lion”.

Gilgamesh: The Awakening (2014) / Hero and lion (maybe Gilgamesh, Dur-Sharrukin, 8th century BC)

Lugalbanda of 2019 (independent release) brings us to the story of Lugalbanda. Before focusing on the lyrics we should take a moment to analyse the cover artwork, which was earlier posted on Facebook. Let us see first of all the list of ancient art represented on the cover (starting at 12 o’clock, following clockwise):

  • The Burney-relief “the Queen of the Night” (Babylon, 19-18th centuries BC)
  • Lamassu spirit (Dur-Sharrukin, 8th century BC)
  • Ashurbanipal hunts lion (Nineveh, 7th century BC)
  • Apkallu spirit (Nimurd, 9th century BC)
  • Hero and lion (maybe Gilgamesh, Dur-Sharrukin, 8th century BC)
  • Ninurta fights the Anzu bird (Nimrud, 9th century BC)
  • Apkallu spirit (Dur-Sharrukin, 8th century BC)
  • In the middle: Lugalbanda (Eridu, 2019)

As it is clear from the dates of the listed items, most of them come from the ages way after Sumerian culture’s bloom, focusing on Neo-Assyrian art. It raises the question: why would a Sumerian band use inspiration from later times? According to my opinion the mythical creatures listed grasp best the ambience of Mesopotamian world that is quite important for the romanticising mythological metal scene. Besides that the yet found Sumerian art pieces are not that well-known or decorative as the Assyrian ones. With a glance of the cover the ancient feeling may reach all that is a purpose of an artwork: not necessarily interprets but gives a slight insight.

The album contains ten tracks two lacking lyrics. The list is as the following:

  1. Inanna’s Favour
  2. Enmerkar        
  3. Slaves of Eridu
  4. The Cavern      
  5. Herald of Heaven          
  6. Astral Warfare
  7. The Siege of Aratta                    
  8. Hymn for Utu   
  9. The Bewitching of Sumer 
  10. Lugalbanda

The non-lyrical, opening title clearly shows the path of the whole story: which city, Uruk or Aratta will be able to gain Inanna’s favour? The result is of course obvious now as we speak of a text coming from Uruk, making Enmerkar the victor. The second song, depicting the king himself starts with the words of the official English translation of the epic, somewhat underlining the proficiency of the band in their chosen topic. It is the speech of the king preparing for war, calling the gods such as Nergal or Enlil (who is the source of kingship) and mainly Inanna.

Before the campaign we get an impression of the life in Sumer. Slaves of Eridu enlists the sufferings of the people living in Sumer: the theological-political literary piece known as the Sumerian king list originates the institution of kingship from the sky, the god Enlil, who first sent down kingship to the city of Eridu. Thus to be a king is equal with the city of Eridu, one who seeks power should seek this original one. The result of the king’s power is slavery and forced labour for the people. Of Enmerkar we know he managed lots of building constructions, depicted in the third track, giving a deeper perspective for the story based on the simplicity of good/bad, white/black. In the next song we meet with Lugalbanda through his own speech about his near death experience in the cave, showing the despair of our hero. In the next song (Herald of Heaven) Lugalbanda becomes the chosen one of the gods, speaking of his new strength and praises the gods in a way that imitates the original text. The song below, accompanied by a video (Astral Warfare) presents the nature of warfare in an ancient Near Eastern context: not only the soldiers fight on the ground but their gods too in the skies: that army is the victorious whose gods are more powerful.

The Siege of Aratta depicts the battle itself, during what Lugalbanda asks for the help of Inanna, resulting in the help of the goddess in the war on the side of Uruk, thus deciding the outcome of the war. The Hymn for Utu leads us without words to The Bewitching of Sumer. Aratta is defeated and it has no other reason than the favour of the goddess towards Enmerkar and Lugalbanda. A magical, spiritual war is spoken of where only the greatest goddess can win.

The closure, Lugalbanda turns back to a historical-like account, presenting Lugalbanda as a king of the first Uruk dynasty (becoming the successor of Enmerkar), accompanied by his consort, the goddess Ninsun, giving birth to their even more legendary son: Gilgamesh. This hymn, praising Lugalbanda reflects to the cyclical nature of history, where during great dangers heroes always emerge. If we recall the message of Slaves of Eridu than we see that the view on the development of history is always one-sided. Hopefully the closing track shows the path for further releases focusing on e.g. Gilgamesh in the same manner.

The endeavour of Eridu is simply great. Although they come from a Germanic country they do not tend to once again speak of their Viking heritage that is somewhat overrepresented in metal culture now but they turn to something more exotic and thus fresh. It is really important for romantic mythological metal to explore these yet almost uncharted territories. According to my researches and studies, Mesopotamia is one of the least covered topics in metal lyrics (by the way some kind of under quality “cuneiform renaissance” is going to emerge on the actuality of the new Nightwish album’s cover, but I would not discuss it here and now). It is strange as many other exotic topics are present, but here with the mentioning of Mesopotamia we see that the great question of mankind are the same: how to be favoured by higher powers, how to become a hero etc. just to highlight some. This may be an over simplifying statement, but the yet popular scene of mythology related comic and fantasy interest of mass culture may strengthen my opinion.

The band’s Facebook can be accessed here and the bandcamp here.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s