Összehasonlítás / Comparison 5

Please scroll down for the English version!

Ekhnaton és az Amarna-kor

Bevezetés

Az első, teljesen az ókori Egyiptomnak szentelt poszt egy igen izgalmas vallástörténeti eseménnyel, Ehnatonnal és az Amarna-reformmal fog foglalkozni. Ezer és ezer aprósággal lehetne kezdeni a történeti bevezetést, végtelenül gazdag témáról van szó, amely nem véletlen hogy mára már könyvtárnyi irodalommal rendelkezik – akár a komoly, tudományos, akár az áltudományos, összeesküvés-elmélet jellegű irodalmat nézzük. Fáraónk IV. Amenhotep néven került hatalomra valamikor Kr.e. 1355 környékén, az egyiptomi állam újbirodalmi időszakában, a 18. dinasztia tizedik uralkodójaként. Vallási reformja a kor berendezkedésének megfelelően kulturális és politikai természetű egyszerre. A megnövekedett hatalmú Amon papság ellenében (is) meghozott reform lényege, hogy az addigi világosan politeisztikus vallást monolátrikus/henoteista rendszerre cserélte. Ez utóbbi világrend alapján van egy kiemelt isten, amely kultusza a legfontosabb és a legkiemeltebb, de hivatalosan nem tagadja a többi isten létezését. A henoteizmus tehát valahol félúton helyezkedik el a monoteizmus és a politeizmus között, Ehnaton vallásában pedig a Napkorong istene, Aton kapta meg a kiemelt főisteni pozíciót (az isten alakja nem ekkor jön létre, azonban szerepe sosem látott magasságokba emelkedik, sőt a fáraó tőle származtatja magát, elhagyva itt is a többi Napistent). A fáraó nevét is megváltoztatja, Amont már itt is lecserélve Atonra, így Ehnatonként ismerjük a Kr.e. 1337-ig uralkodó királyt.

Ehnaton és családja (Nefertiti és két leányuk) Aton sugarai alatt

Vallási reformjának jelentőségét mi sem mutatja jobban, mint hogy az fáraó halála után hamar összeomló reform és visszarendeződés (amely már utóda életében elkezdődik, hiszen Tutankhaton néven lép trónra a fia, míg rövid életét Tutankhamonként fejezi be) alatt már átokkal sújtják a fáraó nevét, új fővárosát (Ahet-Aton, ma Tell-el-Amarna, amelyről a korszak is a nevét kapja) elhagyják, uralkodását és alakját pedig igyekeznek azonnal kitörölni a történelemből. A sors fintora hogy „átkozottsága” ellenére, pont Ehnaton talán az egyik legismertebb fáraó ma. A vallási reform tehát kulturális és művészeti vetülettel rendelkezik, megjelenik az ún. Amarna-realizmus, amely a fáraót idealizáltság helyett a lehető legvalóságosabban kívánta ábrázolni (lásd alant). Ez talán még inkább felértékeli felesége, Nefertiti csodás büsztjét, amely talán a királynő valódi szépségét tükrözi. Az „eretnek” fáraó tehát az isteni rend elleni lázadása Prométheuszhoz hasonló példája, aki nem véletlen, hogy dalok sokaságát inspirálta emlékezetével.

Ehnaton és II. Ramszesz. Az Amarna-realizmus jegyei tökéletesen láthatóak szemben az idealizált fáraó-képpel

A dalok

Az első megemlítendő dal a meglehetősen underground (annyira, hogy szinte semmit sem lehet tőlük a Youtube-on találni, ezért csak a vonatkozó album borítóját tudom kitenni) német Bay Leaf zenekar 2003-as The Son of the Sun albumáról származik. A teljes kompozíció Ehnatonnal és korával foglalkozik, viszont most csak egy tételt, a nyolcadik Triumph or Defeat című dalt fogom kicsit közelebb hozni. Meglehetősen antagonisztikus a kép, amit mutat számunkra a dal. Nyitányában Ehnaton diktátorságának bukásáról beszél, majd Amon isten hatalmának visszaállításáról. Azonban a megfestett világ korántsem dicsőséges, amelybe a lebontott eretnekség után a rend visszaáll: csak az érme egyik oldalát látjuk, ha így gondolunk a témára. Ugyan a történeti források mind azt sugallják, hogy az isteni közbeavatkozás által visszaállt a világ rendje, a dal nem feledteti velünk, hogy mind az átalakítás mind a visszaalakítás rengeteg erőszakot, vért és halált kellett, hogy magával vonzzon. A harmadik versszak motívumában szembe kerül egymással a két tábor, azzal a kitétellel, hogy az egyik győzelme a másik elhallgattatását jelenti, ráadásul nem jelenti a nép számára a szabadságot, csak az uralkodó számára a biztonságot. A záró sorok ráerősítenek expliciten is erre a tapasztalatra, láttatva a rengeteg halottat, akik a „rend rakás” után maradtak a régi-új Amon hit uralomra jutása által. Ami az egyik fél számára „szabadság” és győzelem az a másik számára szolgaság és vereség. A kettősségekben való gondolkodás végig jellemző a Bay Leaf lemezére, amely kicsit valóságosabbá próbálja tenni e több mint háromezer évvel ezelőtti vallási átalakulás mindennapjait. (Vesd össze Mika Waltari Szinuhe című regényével).

Bay Leaf: Son of the Sun (2003, független kiadás)

Második példánk a már sokszor hivatkozott svéd Therion korábban bemutatott lemezéről származik (Sirius B), a címe pedig követi a Bay Leaf előbbi albumának címét: Son of the Sun. A némileg historizáló, a kvázi objektivitásra törekvő beszédmód informál minket a történeti tények alapvonalairól: a régmúltban egy fáraó a Napot helyezte az összes isten fölé, ezzel a hübrisz bűnébe esve (más kérdés, hogy Amon is Napisten, rajtuk kívül pedig minden régiónak megvannak a maguk Napistenei az egyiptomi vallásban). Mi ennek a legfőbb eleme? Monoteizmusnak mondja a dal a reformot, amelynek a veszélyeire a kórus is felhívja a figyelmet. Kora Egyiptoma is szó szoros értelmében beleremeg a meglehetősen költői képek sorában (zokogó szfinx, remegő piramisok, stb.) kibontakozó istentelenségben. Mivel a fáraó nem csak királya Egyiptomnak, hanem az isteni rend folyamatos megújítója és fenntartója, a harmónia őre, így ha eltávolodik ettől az úttól, akkor félelem és a káosztól való rettegés lesz úrrá az országon. A tétel második fele perspektívát vált és megkísérli megérteni a fáraó motivációját, amelynek eredőjét az őrületben találja meg a beszélő, amelyet alattvalóinak kell visszarendezniük. Ha pedig mindez nem volna elég, a szöveg még azt is megelőlegezi, hogy Apep, a kozmikus kígyó végül képes lesz elnyelni a Napot. Lázadásban egyesül Egyiptomi népe, hogy a fenyegető jövőt elhárítsa és a romlott fáraót elűzze, visszatérvén a rend útjára. A grandiózus hangszereléssel kísért szám egy ország felfordulásának kétségbeesését tárja elénk, szövegében újfent a régmúltat élővé téve.

2005-ből szólal meg az „egyiptológus” Nile Cast Down the Heretic című száma (Annihilation of the Wicked album). Jelen bejegyzés legagresszívabb dalával van dolgunk, amelyhez annak szövege is tökéletesen illeszkedik, ugyanis undorral és gyűlölettel telített. Egy vagy több beszélő fogalmaz meg átkokat illetve átkok sorozatát, mindet Ehnaton reformja ellen intézve. Az összesen 58 soros szöveg talán a legösszetettebb a mai repertoárban. A mitológiai referenciák is itt a leggazdagabbak, minden átok valamely istenhez, istennőhöz, démonhoz vagy más metafizikai lényhez kötődik, a fáraó megbüntetésében reménykedve. Többször előfordul az „eretnekség” kifejezés a dalban, amely nyilván anakronisztikus az ókori Egyiptom kontextusában, azonban a fogalom értelme, tehát valamely vallási képzetet kiemelni természetes közegéből és aköré formálni egy kultuszt jól illeszkedik az ehnatoni reform jegyeihez. Továbbmenve, össztársadalmi jelentőséget is kap(hat) e kifejezéstől maga az elhajlás, amely tehát nem csak a papság és az uralkodó réteg, de az ország lakossága számára is káros, ezért elítélendő. Magát a fáraót sosem nevezi nevén a szöveg, csak a körülmények és kísérő jelzők azok amelyek segítenek azonosítani a fáraót: Amarna (amely megint csak egy modern elnevezés), istenkáromló, eretnek, lázadó azok a jelzők, amelyek a meggyalázásra, csonkításra és halálra hívó átkok között felmerülnek. Mondhatjuk, hogy az Amon papság győzelme utáni visszatekintés pecsétje lehet ez az átok-sorozat, amely már Horemheb uralkodása idejére teszi számunkra a fiktív szöveget. Ha „metal ideológiát” is akarunk benne keresni, akkor a monoteizmus-jellegű (ez általános félreértésként jelenik meg Ehnaton kapcsán) reform elleni harc és a régi berendezkedés visszahozására való törekvés szépen rokonítható a kereszténységet megvető, újpogány-szerű, romantikus ideológiákkal.

Az utolsó mai dalunk a görög Nightfall Akhenaton, the 9th Pharaoh of the 18th Dynasty című száma a 2013-as Cassiopeia albumról. Az első két versszak lokalizálja számunkra a bemutatandó helyzetet (apróság: a címben a 18. dinasztia 9. fáraójaként jelölik meg uralkodót, holott a 10., ezzel talán Hatsepszut fáraónő uralkodását kifelejtve a sorból). Szembeállítja a kereszténység felemelkedésével a fáraó vallási reformját, mintegy a kereszténység előképének tekinti az 1300 évvel korábbi egyiptomi eseményeket. Ehnaton oldaláról kapunk ezután némi betekintést, dicsérvén az új rendet, kárhoztatván a régi, politeista világot. Meglehetősen izgalmas álláspont, hiszen az eddigi példák mind inkább szkeptikusan álltak hozzá az ehnatoni vallási rendhez és így általában a monoteisztikus jellegű kultuszokhoz. A beszélő még tovább megy, a politeizmust gyengeségként ragadja meg, világosan támogatva az új rendet. Ez a rövid szövegű dal el is vezet minket egy (valóban) rövidke lezáráshoz is.

Összefoglalás

Ahogy a reform maga úgy annak kitalálója is a sírba szállt, csak a fáraó gyűlölt emlékét hátrahagyva. Ezt a vonalat támogatja mind a Therion mind a Nile idézett dala. A Nightfall ahogyan láttuk pont az ellentétes oldalt képviseli, akár Ehnaton követőinek szócsöveként funkcionálva, akár csak arra utalva, hogy a monoteizmus a vallási fejlődés csúcspontja. Bay Leaf a kettő között igyekszik elhelyezkedni, sokkal inkább arra rámutatva, hogy minden ilyen átalakulás az egyszeri emberek szenvedésével jár együtt, akár át- akár visszarendezésről beszélünk. Rengeteg féle elképzelés kering ma a világban Ehnatonról: földönkívüli volt (ezért olyan furcsa az arca), űrhajóval érkezett (Aton volna az űrhajója), Mózes tőle vette az egyistenhit ötletét, stb. Annyi viszont bizonyos, hogy átforgatta kora vallási és kulturális életét: olyan mértékű és erejű változtatásokat vezetett be, amelyek az ókori világ számára ismeretlenek, ezzel igen gazdag forrásanyagot biztosítva nem csak a történészeknek, régészeknek és egyiptológusoknak, hanem azoknak is, akik ókori előképeket keresnek saját gondolataik kifejezéséhez. Egy ennyire megosztó alak pedig maga a megtestesült ihlet.

English version

Akhenaten and the Amarna period

Introduction

The first inspiring religious phenomenon that I wish to discuss in the coming manner of ancient Egypt is the reform of Akhenaten of the Amarna period. We must consider a full scale religious reform that affected the culture, art and politics besides religion. The tenth pharaoh of the 18th dynasty called Amenhotep IV reigned during the age of the New Kingdom (1355-1337 BC). The main goal of his reform was to emerge the worship of Aten/Aton, the god of the disk of the Sun instead of Amen/Amun aiming to destroy the political power of the Amen priesthood. Devoting himself in to Aten also chose a new name that of what he is more known: Akhenaten. The Amarna-realism that was a direct effect of his endeavours separates his period from all before and after. The approach that in the beginning was more like a henoteistic/monolatric movement later became a monotheistic religion repressing the worship of all gods but Aten (even recarving the name of Amen to Aten on reliefs).

Aten (in the centre of the upper part) and the royal family (Akhenaten, Nefertiti and their daughters)

The grandiose new capital city built by the pharaoh (Ahet-Aten, today know as Tell el-Amarna) and the religious reform because of its extremities did not survive far after the death of its founder. Of the early death of his successor (Tutankhaten, later Tutankhamen) and during the reign of Horemheb the restoration of the old cults begun with attempting to erase the Amarna period from memory (destroying the name of Akhenaten on reliefs, destroying his sculptures, etc.). The Amarna reform is clearly viewed as heresy from the polytheistic point of view in Egypt, now we are going to focus on the reception of an ancient heretic in a modern environment.

Comparison: the Amarna (realism) style statue of Akhenaten (left) and an idealistic, classical depiction of a Pharaoh (Ramesses II)

The songs

The first song to be mentioned is from underground power metal band Bay Leaf of Germany. Their 2003 album is dedicated to the memory of the Amarna period, entitled The son of the Sun. The 8th song, called Triumph or Defeat is chosen for examination (unfortunately no official YouTube version was found, thus only the cover is presented below) as it represents an interesting view on the whole phenomenon. The approach presented towards the reforms of Akhenaten is shown to be of an antagonistic nature. On the surface the first two lines suggest that the dictatorship of Aten is broken and the order of Amen is back but the brutal pictures after indicate that this triumph and joy only present one side of the coin: the opinion and triumph of the recovering Amen priesthood. As from historical accounts it may seem that the transition after the death of Akhenaten and his son was a natural and divine restoration of the old ways the group highlights that the interest beyond both movements (Aten and Amen) had their violent steps towards power, and the aftermath of the rebellion was bloodshed and mayhem. In the third verse this almost ironic opposition is placed in front of each other with the silencing of the enemy the people got back their freedom by oppressing others. However this freedom is not attributed with full sense of security it is better for the reigning class. The last verse’s last four lines makes it obvious if it was not for the listener: from one perspective the destruction of the Aten-faith is a triumph as old order is restored, with a high toll of death, from the other side it is a defeat with the same price. In the end it does not matter what it is called, the bloody rampage of religious transition is the main phenomenon that is pointed out by the texts.

Bay Leaf: The Son of the Sun (Independent, 2003)

The second one comes from Swedish Therion entitling their work about Akhenaten as the epithet of pharaohs introduced in the case of Bay Leaf: Son of the Sun (2004, Sirius B). The stance towards the reform of Akhenaten is neutral with an objective, historicising attempt. We are informed that in ancient days a pharaoh worshipped the Sun above all the important gods that is called hybris, the Greek term for arrogance against the gods’ will. But what are the features of his arrogance? He founded monotheism, creating a false light upon himself. The chorus gives a warning to the pharaoh to be careful about casting away the gods as they may make him fall from grace, as it happened. After that we get a wider picture about the Egypt of his time with the weeping Sphinx and the trembling pyramids that are portents of the apostasy of their ruler. As the pharaoh is not only the king of Egypt he is the maintainer of divine order and harmony, thus if he leaves the path paved before he also frightens the world to fall in chaos. Not only grief and disappointment are present but a certain fear of chaos as well. The second part of the song changes direction and tries to understand the motif of the pharaoh that is caused by madness, and the duty of his followers is to defeat the religious abomination. If the enumerated are not enough the arrival of Apep is also predicted. The attack of the frightening enemy and the aberration of the pharaoh are connected with each other, and between them the texts show us the people of Egypt united in a struggle to rebel against Akhenaten and restore the old ways. It is a desperate historical situation (what may be actualized once again) that is escalated within the lyrics, stressed with the grandiose musical tools used.

Their 2005 song from US’S Nile could be found on the record Annihiliation of the Wicked and is known as Cast Down the Heretic. From the side of musicality it can be said that current title is the most aggressive one, followed by lyrics filled with disgust and hate. An unknown speaker or group of speakers formulate a curse, or chain of curses against the reform movement of Akhenaten. The long text that consists of 58 lines is an enumeration of ill wishes and curses is the most composite one, compared to other texts it has the highest amount of mythological references within, as all curses are connected with a god, goddess, demon or other divine entity that are to punish the heretic pharaoh. The choice of word “heretic” and “heresy” is an anachronistic term in the context of ancient Egypt, nevertheless the concept behind it, that one god is chosen over the whole pantheon should be considered as a negative act not just in the means of priesthood and politics but for the everyday people as well. All the mythological references are not to be examined one by one, as searching for the connection between a mentioned god and a particular act of defilement would not give a brighter picture. Although all the references gather around the humiliation, destruction and forsaking of the memory and all deeds of the pharaoh, who is never mentioned by the name in the text only about the main epithets give us some points: the name of Amarna, blasphemer, heretic, rebellion, all pointing towards the hated figure. This hate presents the retrospective opinion led by the Amen priesthood after the restoration of the old faith and breakdown of the reform. If we would like to place it in an imaginary context we could say that during the reign of Horemheb the official statements of the state about the religious movement of Akhenaten could be the same, defiling a monotheism for the sake of old polytheism (just like defiling Christianity for the revival of ancient paganism).

The last song considering present topic (Akhenaton, the 9th Pharaoh of the 18th Dynasty) is from Greek Nightfall’s 2013 album, Cassiopeia. The first two verses localise the situation of the song giving the date of the titular pharaoh’s reign connected (or opposed) to the emergence of Christianity. This opposition also shows us that if Christianity is identified with monotheism than 1300 years before Akhenaten should be as well regarded this way. The worship of Aten by the pharaoh is articulated clearly with a fast paced turn into the praising of his endeavours, even cursing the old ways of polytheism and world order. This kind of approach is rather unique in its means as all other revitalizations of the topic showed a manner that is more or less negative towards the monotheistic reform movement of Akhenaten and are more fond of the polytheistic, “original” order of religion. This polytheism is labelled as a weakness by the speaker of the text, clearly propagating the new era of the brightest star. This rather short text also helps us to do a short summary, as many different methods were cited above to understand the problem of the Amarna period.

A (really short) summary

As the reform fell shortly after the death of the reformer and the official memory of the pharaoh is negative, often hateful the covers of Therion and Nile follow this line. Nightfall presents the opinion about the changes from the perspective of a follower of Akhenaten or of one who considers monotheism to be the peak of religious advancement. Bay Leaf could be placed between the two focusing on the suffering caused by the two transitions, especially the re-arrangement of the old rites.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s