Villámposzt / Blitz-post 2

Lori Lewis: Carmina Romanus

Please scroll down for the English version!

Néhány napja, 2020. május 11-én jelent meg Lori Lewis első szólólemeze, Carmina Romanus címmel. A svéd Therion és az amerikai Aesma Daeva soraiból ismert énekesnő albuma nem csak azért érdekes, mert egy tehetséges énekes saját, önálló elképzeléseit tartalmazza, hanem azért is, mert meglehetősen kevés olyan zenekarral és albummal találkozunk, amelyek a római vallástörténetet tűzik ki lobogójukra. A „római dalok” (a ragozás helyességének kérdésébe ne menjünk bele) rendjét az asztronómia adja. A Plútót lehagyva, a Naprendszer számunkra legfontosabb tíz égiteste (Nap, Merkúr, Vénusz, Föld, Hold, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz) és a hozzájuk kapcsolódó antik istenek és mítoszaik kapnak egy-egy dalt. Mondhatnánk első blikkre, hogy a római kori hellenisztikus asztronómia szerint kerültek tehát fel a bolygók és a dalok a lemezre, de sem a sorrend sem a lista nem fedi az ókori tudás eredményeit. A Ptolemaiosztról (is) ismert rendszer szerint az égitestek sorrendje a következő: Föld, Hold, Merkúr, Vénusz, Nap, Mars, Jupiter, Szaturnusz (+álló csillagok, stb.). Hiányzik az Uránusz és a Neptunusz, hiszen ezek nem figyelhetőek meg szabad szemmel az éjszakai égbolton (az Uránuszt csak 1781-ben, míg a Neptunuszt 1943-ban fedezték csak fel).

Lori Lewis

A lemezborító is ezt a planetáris panteont tárja elénk, amelyen egy képzeletbeli szentély nyitott udvarából tekintünk fel az égre, amelyen a Nap már éppen lement és csak narancs fénye utolsó sugarait hagyja hátra a kép alján, míg a többi bolygó irreális közelségben rendeztetik egymás mellé, a teljes pantheont reprezentálva, kiegészítve a szobor figurákkal. Az előző bekezdésben azt mondtam, hogy római jellegű a lemez, amely leginkább az album és a dalok címeiben mutatkozik meg, sokkal jobban illene a „hellenisztikus” metal megnevezés, hiszen bár a dallista csak római nevű istenekből áll össze, a kiegészítő alcímek mindegyike és a szövegek tetemes része is kilép a szigorúan római keretekből és inkább a Közel-Keletet és Hellászt is magába foglaló hellenisztikus műveltségre utalnak.

Lori Lewis: Carmina Romanus (Adulruna, 2020)

Lássuk a listát:

  1. Sol Invictus – The Unconquered Sun
  2. Mercury – Messenger of Dreams
  3. Venus – Bringer of Love and Desire
  4. Tellus – Fruit Divine
  5. Mars – Star of Marduk
  6. Luna – Moonlight Chariot
  7. Jupiter – Deus Pater
  8. Saturn – Ruler of the Golden Age
  9. Uranus – Father of the Titans
  10. Neptune – Crown of the Ocean

A paletta igen impozáns: van dal a római császárkor egyik kiemelt Nap kultuszáról (Sol Invictus, Kr.u. 3. század, első ünnepnapja december 25.); az istenek hírnökéről (Hermész, latinul Mercurius) és szerepéről Perszephoné tragédiájában; a szerelem istennőjéről (Vénusz); a földi világ növekedéséről (Tellus Mater vagy Terra Mater a római földistennő); a háború istenéről Marsról, akinek a babiloni párhuzama is bekerül a dalba (a babiloni asztronómiában Marduk bolygója is a Mars, szerepéről lásd bővebben itt). Nem felejtkezik el persze az égen száguldó Lunáról és kocsijáról (a Hold); a pantheon fejéről Iuppiterről, aki az istenek atyja (Deus Pater, akinek a neve az indoeurópai ős atya-istent Djausz Pitart tükrözi); az ősi erőkről, mint Szaturnusz vagy Uránosz, a világ és a titánok apjai; míg a zárótétel a tengerek királyát Poszeidónt (Neptunusz) idézik meg, ezzel bezárva a kozmikus és mitológiai utazást. Az album teljességgel megidézi Lori minden korábbi munkáját és hatását: akár a Therion mitológiai akár az Aesma Daeva hellenisztikus világát és zenei örökségét nézzük. Korábbi munkatársai, Kristian Niemann és Thomas Vikström vendégeskednek a lemezen, amely mitológia iránt érdeklődő zenehallgató számára kiváló utazás lehet a nagyjából kétezer évvel ezelőtti római világbirodalomba. Az album a Youtube-on meghallgatható itt.

English version

Only a few days ago, on the 11th of May was the solo album of Lori Lewis released. She is known from Sweden’s Therion and US’s Aesma Daeva, but besides giving her own perspective on music this record is important as Roman religion and mythology are quite rare to find in metal music as a source of inspiration. The “roman songs” (let us not deal now with any question of declinations) is systematized by astronomy. Leaving out Pluto we meet the ten most important celestial bodies of our Solar system (Sun, Mercury, Venus, Earth, Moon, Mars, Jupiter, Saturn, Uranus) accompanied by their mythological name-givers. At a first glance it may seem that the order of the songs mirror the Hellenistic system of planets in astronomy, but neither the list nor the order do not represent their ancient origins. The system know from Ptolemy (and others) is the following: Earth, Moon, Mercury, Venus, Sun, Mars, Jupiter, Saturn (+fixed starts, etc.) Uranus and Neptune are missing as these celestial bodies cannot be seen by the naked eye during night time (Uranus was discovered in 1781 while Neptune in 1943).

Lori Lewis

The cover artwork shows us this planetary pantheon as well, standing in a roofless, imaginary shrine or temple, watching the sky, whereas the Sun is set and can be only seen as a glimpse of orange on the clouds, while all the other planets are unreally close, representing the whole pantheon of the album, expanded with the figurines. In the previous paragraph I said it is a Roman-like album, but we should say it a “Hellenistic metal” record, as the song list consists only of Roman gods, both the lyrics and the subtitles are extending it outside the boundaries of Roman religion, incorporating the knowledge of Hellas and the Near East.

Lori Lewis: Carmina Romanus (Adulruna, 2020)

Let us see the full list:

  1. Sol Invictus – The Unconquered Sun
  2. Mercury – Messenger of Dreams
  3. Venus – Bringer of Love and Desire
  4. Tellus – Fruit Divine
  5. Mars – Star of Marduk
  6. Luna – Moonlight Chariot
  7. Jupiter – Deus Pater
  8. Saturn – Ruler of the Golden Age
  9. Uranus – Father of the Titans
  10. Neptune – Crown of the Ocean

The palette is quite exquisite: we have a song of the great Sun cult of imperial Rome (Sol Invictus, with its first festive day of the 25th of December, 3rd century AD); the messenger of the gods (Hermes, Mercurius in Latin) and his role in the tragedy of Persephone; the goddess of Love (Venus); the growth of our earthly world (Tellus Mater or Terra Mater is the primordial goddess of earth in Roman mythology); the god of war, Mars who is accompanied by his Babylonian parallel (in Babylonian astronomy the star of Marduk is Mars as well, for more please click here). The album is not forgetting about Luna (Moon) and her chariot moving on the sky; the head of the pantheon, Iuppiter (whose name, Deus Pater mirrors the most clearly the ancient Indo-European father-god: Djaus Pitar); and of the primeval forces like Saturn and Uranos, fathers of the titans and the world; closing the composition with Neptune (Poseidon), the god of the seas. The recording invokes the atmospheres of all her previous band both lyrically and musically (the mythology of Therion and the Hellenism of Aesma Daeva), creating her own original vision about music and myths as well. Some of her earlier colleagues, like Kristian Niemann and Thomas Vikström have guest appearances on the album that serves as a great journey to the world of Roman Europe 2000 years prior to today. The album could be listened to on Youtube here.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s