Gondolatelőleg / Thought Fragment 7/3

Please scroll down for the English version!

Átváltozások

Bevezetés

Egy hét kihagyással elérkezünk ma a három részes művészettörténeti jellegű sorozat utolsó tételéhez. A nagyon misztikusan „Átváltozások” címet kapott posztban az eddigiekhez hasonló módon tíz lemezborítót és az azokhoz tartozó eredeti műalkotásokat szeretném bemutatni. Hogy mi lesz a különbség az eddigiekhez képest? Elsősorban az, hogy a kényszerű vágáson túl jóval bővebb az eredeti alkotások újraszerkesztése, az azokkal való munka, mire borítóvá váltak. Valamennyire tehát az eredeti műalkotás „átváltozik” annak érdekében, hogy az adott zenei hanghordozó illusztrációja lehessen. Lássunk is hozzá!

A borítók

Az első borítónk máris jól mutatja az átalakítás, az átváltoztatás jegyeit. Az eredeti a bécsi „Császári kriptában” található, VI. Habsburg Károly német-római császár (1685-1740) síremlékéről származik a koronás koponya, amelyet a svéd Marduk 2001-es albumához választott. A Kapucinuskripta néven is ismert építményben tizenkét császár és tizennyolc császárné sírját és szarkofágját találhatjuk meg, igen gyakorta a halálra és a vanitatum vanitasra utaló díszítményekkel. Ebbe a sorba illeszkedik a kiemelt apró részlet is, amely a halál az élet fölött aratott győzelmének is a szimbóluma. Új kontextusában, térbeli szoborból síkbeli képpé válva a MardukLa Grande Danse Macabre („a nagy haláltánc”) című, valódi halálkultuszt építő albumán kap kiterjesztett értelmet. Kiterjesztett, hiszen semmi különös újdonság nincs benne: továbbra is a halál minden fölötti győzelmét hirdeti, halotti pompába öltöztetve a CD-t.

VI. (Habsburg) Károly német-római császár szarkofágjának részlete (kb. 1740, Bécs, Kaisergruft) /
Marduk: La Grande Danse Macabre (2001)

A következő tételünk minden szempontból határvidéki kirándulás, egyrészt a metalon kívüli világ felé, másrészt pedig a szimbolika általánossága felé nyit. Az A Fire Inside, röviden AFI néven ismert amerikai poszt-hardcore/emo/punk zenekar 2006-os lemezét a „három nyúl” néven is ismert szimbólum díszíti, amelynek eklatáns párhuzamát találjuk meg például a németországi Paderborner Dom ablakán is. A három nyúl, amelyek eredetileg egymásnak fejjel fordulva, körben futnak, füleikkel összeérnek (látható is a képen, hogy a füleiken keresztül egymásba is fonódnak, vagyis a három nyúlnak összesen csak három füle van), a termékenységre és az élet körforgására is utalva egyszerre. Némileg megvariálva válnak lemezborítóvá, önálló nyulakként körbe ugrálva, a háttér télies erdőjével is hangsúlyozva a cím halálközeliségét, meghagyva a reményt a körforgás újraindításához.

A “három nyúl” motívum, ahogyan a Paderborner Dom ablakán látható / AFI: Decemberunderground (2006)

Maradva 2006-ban a svéd Amon Amarth talán egyik legsikeresebb (de véleményem szerint mindenképpen legjobb) lemezének borítójához érünk el. A With Oden on Our Side a Kr.u. 8. századból származó svédországi Tjängvide rúnakőről kölcsönzi központi motívumát. Az eredeti kövön látható lovas alak alatt egy hajós jelenetet, mellette pedig további alakokat látunk, talán egy nőt, kutyát (?) és más emberi figurákat. A hagyományos értelmezés szerint a lovon (amely biztosan a nyolc lábú Sleipnir) vagy Odin lovagol be Asgardba, vagy éppen egy halott hős érkezik meg a Valhallába (erre volna kiegészítő magyarázat a nőalak, aki ezek szerint egy valkűr volna). Az érvelést, hogy a felső túlvilágba való belépést látjuk a képen elsősorban az támasztja alá, hogy a hajós jelenet fölött látjuk lovasunkat. Ettől függetlenül lehetséges, hogy Hermödr isten vágtat éppen haza az alvilágból, hogy beszámoljon Hel feltételeiről, amelyek alapján hajlandó a tragikusan elhunyt Baldr istent hazaengedni. A lovas alakot a háttérben feltűnő valknut szimbólum egészíti ki az Amon Amarth borítóján, amely ezzel tehát a Valhallához kötődő értelmezést emeli inkább ki, a kő eredeti kontrasztját a fekete és a sárga/arany kettősére cserélve.

Tjängvide kő, lovas alakja a Sleipniren lovagló Odin /vagy Hermödr?/ (kb. 8. század) /
Amon Amarth: With oden On Our Side (2006)

Norvég black metal nélkül nincs poszt ebben a témában, az igencsak botrányos és éppen ezért hírhedt Gorgoroth Ad Majorem Sathanas Gloriam albumának borítójával zárjuk a sűrűre sikerült 2006-os évet. Az eredeti festmény az előző posztban is megismert Adolphe Bouguereau festménye Dante Isteni színjátékának egyik jelenetét idézi fel. A szörnyű képen könnyedén felismerjük a babérkoszorús Vergiliust és Dantét, amint a Pokol 8. körében egy apró jelenet szemtanúi. A jelenetben Capocchio-t (alkimista és eretnek) torkánál fogva harapja meg Gianni Schicchi, aki életében az előbbi halála után ellopja annak személyazonosságát. A szimbolikus esemény hátterében démonok és további pokolra jutott lelkek üzekedése látható. A Gorgoroth gonosz, sátánista jellegű black metaljához jól illeszkedik a festmény, amely borítóként a középpontba Capocchio halálát helyezi, illetve a harapás pillanatát, amely a pentagrammal körített képen a Gonosz az élet fölött aratott győzelmévé teszi az eredeti képet.

William-Adolphe Bouguereau: Dante és Vergilius a Pokolban (1850) /
Gorgoroth: Ad Majorem Sathanas Gloriam (2006)

A 2006-os év utolsó példája a birt My Dying Bride Deeper Down című EP-jéhez kapcsolódik. Ebben az esetben nem lehet egyetlen ős-eredeti műalkotásra visszavezetni a borító inspirációját, hiszen a romantikus festészet kiváltképp szereti a tengeri viharba keveredett hajókat, ezer példát találhatunk a brit, a német vagy a kár a norvég festészetben, amelyek mind ezt a témát ragadják meg. Azért esett az orosz Ivan Konstantinovich Aivazovsky (1817-1900) képére a választásom, mert ez adja vissza leginkább, a süllyedés határán mozgó, szó szerint viharvert hajó formáját, pozícióját stb., amely a My Dying Bride gótikus doom melankóliájának szép előképe.

Ivan Konstantinovich Aivazovsky: Hajó tengeri viharban (kb. 1887) / My Dying Bride: Deeper Down (2006)

2007 újra a halál diadalához vezet vissza minket, újfent a Marduk társaságában. Az album címe Rom 5:12, amely Szent Pál a rómabeliekhez írott levelének egy passzusára utal:

Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek

Mind az album, mind a borítókép újfent a halál és a vanitatum vanitas vonzásában mozog, a zenekar (szerintem) legkiválóbb csúcsteljesítményét elénk tárva. Az eredeti, itáliai reneszánsz freskó Giacomo Borlone de Buschis műve, 1484/1485 környékén készült, és a korban szokásos (sőt az előző posztban is mutatott) módokhoz igazodóan a Halál mindenek fölötti demokratizmusát mutatja nekünk. Az eredeti Clusone-i freskó színeit itt a fekete, a fehér és némi arany veszi át, még sötétebbre festve (szó szerint) a képet előttünk. Az eredeti kép alcíme „A világ Úrnője”, amely az emberi létezés végességét emeli ki, szinte megelőlegezi a későbbi ateizmus materializmusát – á la Marduk. Ne feledjük el a Halálnak áldozati ajándékokat vivő alakokat a nyitott sírbolt körül…

Giacomo Borlone de Buschis: Trionfo della Morte – La Signora Del Mondo (kb. 1485) / Marduk: Rom 5:12 (2007)

Egy huszárvágással a Moonspell idecitált 2008-as albumának borítójára csak annyiban utalok, hogy az itt olvasható posztban már bőven kiveséztem mindazt az ikonográfiát amely alapján visszafejthető egészen az ókori Egyiptomig a Night Eternal borítóján található női alak. Kérdezhetnők, hogy minek rakom ide, ha nem beszélek róla: csupán csak azért, mert az egyik legkomplexebb rétegzéssel készült borítóról beszélünk, amely eredeti értelmét már igyekeztem megragadni, azonban elfelejthetetlen/kihagyhatatlan!

Isis Lactans (kb. Kre. 250) / Moonspell: Night Eternal (2008) / Andrea Solario: Virgo Lactans (kb. 1500)

William Blake (1757-1827) vitathatatlanul az angol romantika egyik legfontosabb úttörője és zsenije. Apokaliptikus víziói, képei, versei és mindezek összessége kiváló táptalajt biztosíthatnak a heavy és extrém metal számára. 1808 körül készült képe, a Látomás az Utolsó Ítéletről rendkívül összetett és a reneszánszból már ismert mintákat is követő, de kifejezetten egyedi, kavargó képének részletes bemutatása helyett inkább engedtessék meg, hogy egy apró epizódot tavaly őszről elmeséljek. 2019. őszén a londoni Tate Gallery óriási Blake kiállítást rendezett, amelyet volt lehetőségem megtekinteni. A Jelenések könyvéhez készült illusztrációi között szemlélődve egy ’70-es házaspár beszélgetése ütött meg a fülemet, amint a hét fejű, tíz szarvú szörnyeteg egy ábrázolását szemlélték:

„ – Ez igazán heavy metal, igaz?
– Valóban, nagyon Black Sabbath!”

Azt gondolom ennél több magyarázat nem is szükséges hozzá, hogy értsük, a My Dying Bride 2008-as élő lemezéhez miért is szolgálhatott inspirációul Blake alábbi képe.

William Blake: Látomás az Utolsó Ítéletről (kb. 1808) / My Dying Bride: An Ode To Woe (2008)

Az ír Primordial keserű, sirató hangulatú zenéjéhez csak nagyon melankolikus vagy iszonyatos képek lehetnek igazán méltóak. Így esett 2011-es Redemption at the Puritan’s Hand című albumuk esetében is, amelyhez Alexander Mair 1605-ös nyomtatát használták fel, némi kiegészítéssel. Az eredeti Memento mori nyomat keretében szintén hivatkozást olvashatunk a fentebb már idézett Szent Pál passzus további részeihez, megmaradva ugyanabban a fatális, a halál elkerülhetetlenségét hangsúlyozó mederben. A lemezborítón ez a keret eltűnik, azonban a sikoltó koponya arca előtt egy levágott, lángoló kezet látunk, amelyen egy keresztet is látunk. Hogy pontosan mi köze az alapvetően antiklerikális Primordial zenéjének a puritán mozgalomhoz egy külön bejegyzés tárgya lehetne, legyen most elég annyit, hogy a protestáns puritanizmus gondolkodásában az eleve elrendelés meglehetősen depresszív tanai igen fontos helyet foglalnak el – és mi lenne közelebb az eleve elrendeléshez, mint a Halál kötelezősége?

Alexander Mair: Skeleton print (kb. 1605) / Primordial: Redemption at the Puritan’s Hand (2011)

Utolsó darabunk egy színbeli variáció, a német retro/occult/pszichedelikus/doom-rock Lucifer bemutatkozó EP-jének a borítójával, amely az ősi egyiptomi kultúra alvilágképzeteibe kalauzol el minket. A jelenet, amit látunk a képen a Hunefer papirusz (Kr.e. 1275 körül, 19. dinasztia, Egyiptom) Holtak Könyve illusztrációja, rajta pedig a „szív mérlegelése” című jelenetet láthatjuk, amely szerint a holtak szívét Anubisz az alvilág sakálfejű istene méri meg (mellette pedig feljegyzést készít Thot): ha nehezebb egy tollnál, akkor a közelben őrt álló Ammut szörnyeteg falja fel a holt lelkét, és nem léphet be a túlvilágba. Az okkultizmus (főleg a 19. század óta) mindig is erősen vonzódott az egyiptomi emlékekhez, amelynek látjuk most egy popkulturális manifesztumát is.

Hunefer papirusz (Kr.e. 1275 körül, 19. dinasztia, Egyiptom), Holtak Könyve illusztráció, amely a szív mérlegelésének rítusát mutatja be / Lucifer: Anubis – Morningstar (2015)

Zárógondolatok

A most véget érő háromrészes sorozat csak annyiban engedett bepillantást a lemezborítók és a szépművészetek összefonódásába, mint amennyire fogalmat kaphatunk egy étterem kínálatáról, ha az utcáról beszagolunk a konyhába – nagyon kevés az anyag amit bemutattam, és sok olvasómban megfogalmazódhatott a kérdés, hogy vajon ezt vagy azt a borítót és a hozzá tartozó képet miért nem vettem elő. A sorozat írásban most lezárul, de a Facebookon továbbra is fogom folytatni az egyes párok felmutatását. Rengeteg különféle módszerrel találkoztunk az elmúlt hetekben: egyszerű adaptációkkal, részletek felnagyításával, teljes átszínezéssel, új kontextusba helyezéssel és még száz féle mással találkozhatnánk, ha folytatódna a kutatás. Abban biztosak lehetünk, hogy már ennyiből is szépen látható, hogy ahogyan az antik mitológiák, a történelem és az irodalom inspiratív a metal zene számára úgy a szépművészetek is. Bármennyire is a tömegkultúra egy jelenségéről van szó, tagadhatatlan annak belső igénye a magaskultúrához való kapcsolódásra, amely nem csak a zenészek művészi önkifejezésének de a zenehallgatók bizonyos részének is megadja azt a többletet, ami a metal szcénához való tartozás jelent.

Az első rész itt érhető el, a második rész pedig itt érhető el.

English version

Metamorphoses

Introduction

With a week pause we arrive to the last element of the three part series considering history of art. The post, mystically entitled “Metamorphoses” is going to present once again ten instances of covers and their original ones. But what is going to differ from the first two posts? Mainly that besides forced cropping we are going to witness the reconstruction or re-imagination of original artworks. Somewhat thus an artefact metamorphoses to something else in accordance of the intentions of a musical artist. Let us start!

The covers

The first one in an instance shows the marks of metamorphoses. The original one could be found in the Imperial crypt of Vienna, and is part of the sarcophagus of Habsburg Charles VI (1685-1740), depicting a crowned skull that became part of Marduk’s 2001 record. In the Imperial crypt amongst many others one can find the sarcophaguses of twelve emperors and their wives, in many cases focusing in the art on vanitatum vanitas as a motif. The skull taken from there is a piece of this series showing the triumph of death over life. In its new context from a three dimensional sculpture it became a two dimensional picture for La Grande Danse Macabre (“the great dance of Death”) that is a structure for a death cult, with an widened meaning. It is only widened as it has nothing new within: a CD on death clad in pompa funebris.

Detail of the sarcophagus of (Habsburg) Charles VI (cca. 1740, Vienna, Kaisergruft) / La Grande Danse Macabre (Marduk, 2001)

Now we take a shortcut to some of the borderlands of our interest of metal and symbolism. A Fire Inside is an American post-hardcore/emo/punk band coming in 2006 again with an album that bears the symbol of “the three hares” that could be witnessed as a parallel as seen on the window of Paderborner Dom. The three hares who originally are upside-down and in a circle are only connected by their ears, what also they share (you see: the three hares have only three ears together), referring to the circle of life and fertility. We see a new variation on the cover of Decemberunderground, with three individual hares following each other in a circle with a background of winter underlining the death-nearness of the title but opening the chance for the cycle to renew.

The “Three Hares” trinity motif represented on the window of Paderborner Dom / Decemberunderground (AFI, 2006)

Remaining in 2006 the (according to my opinion) best album of Swedish Amon Amarth comes to mind. With Oden on Our Side is ornamented with a figure from the Tjängvide runic stone. On the original stone we see a horseman, beneath him a scenery of sailing, besides him a series of human figurines, a woman, some men and a dog (?). According to traditional interpretation we see here Odin riding the eight legged Sleipnir (who is the most obvious on the picture) to Asgard, or maybe a dead hero is arriving to Valhalla (it could be strengthened by the female figurine who could be a Valkyrie). The composition strongly suggests that it is a scene of arriving to heavens as below we see an earthly event. Besides these I guess it also could be Hermödr arriving back from Hel to report his findings about Baldr’s release back to Asgard. The horseman is depicted on the cover with a valknut symbol that may strengthen the Vahalla-interpretation on their side, using a black-gold contrast instead of the original colours.

Tjängvide stone, depicting Odin (or Hermödr?) riding on Sleipnir (cca. 8th century) /
With Oden on Our Side (Amon Amarth, 2006)

There could be no post on this topic without Norwegian black metal. We continue 2006 with the infamous Gorgoroth’s album Ad Majorem Sathanas Gloriam. The original artwork comes from the painter Adolphe Bouguereau whom we met in the previous post and now is connected to Divine Comedy by Dante. In the horrifying scene we can easily identify Virgil and Dante as they stand in the 8th circle of Hell witnessing a terrifying event: we meet Capocchio (an alchemist and heretic) who is bitten on then neck by Gianni Schicci. Schicci in their life after the death of Capocchio attempted to steal the dead man’s identity and credit for his work. The symbolic scene is ornamented with flying demons and other damned souls crawling in the background. For the evil, Satanist black metal of Gorgoroth the picture is quite suitable, focusing on the moment of killing, extended with a pentagram, showing the victory of Evil.

Dante and Virgil in Hell (William-Adolphe Bouguereau, 1850) / Ad Majorem Sathanas Gloriam (Gorgoroth, 2006)

The last example from 2006 is British My Dying Bride’s EP Deeper Down. In this case we may not attempt to find one original inspiration as Romantic painting is greatly interested in topic of ships in sea storms (we may find many examples from England, Germany or Norway as well). I have chosen the Russian parallel of Ivan Konstantinovich Aivazovsky (1817-1900) as it has the closest resemblance to the cover with a sinking ship meeting the sound and lyrics of gothic gloom coming from My Dying Bride.

Ship in a stormy sea (cca. 1887, Ivan Konstantinovich Aivazovsky) / Deeper Down (My Dying Bride, 2006)

2007 leads us back to the triumph of death and Marduk. The title of the album Rom 5:12 is a reference to Saint Paul’s letter to the Romans:

“Wherefore, as by one man sin entered into the world, and death by sin; and so death passed upon all men, for that all have sinned”

The album and the cover as well once again stress vanitatum vanitas in the form of the most perfect album of the band. The original Italian renaissance fresco is the work of Giacomo Borlone de Buschis from 1484/1485 using the iconography of his time (as seen in the last post too) depicting the ultimate triumph of Death. The original fresco of Clusone is colourful while the cover is black and white with a hint of gold. The subtitle of the fresco is “The Mistress of the World” giving a glimpse from atheistic materialism of our time – as presented by Marduk. Not to mention the offerings brought upon the open grave at the feet of Death…

Trionfo della Morte – La Signora del mondo (Giacomo Borlone de Buschis, cca. 1485); Rom 5:12 (Marduk, 2007)

I reflect to the next one in only one sentence as the post on Moonspell’s Night Eternal gives all the details about the cover and its iconography of ancient Egypt. You may ask why I even bother to put it here: because it is one of the most complex pieces of metamorphosis in cover art that is unforgettable and cannot be left out!

Isis Lactans (cca. 250 BC); Night Eternal (Moonspell, 2008); Virgo Lactans (Andrea Solario, cca. AD 1500)

William Blake (1757-1827) was a genius and pioneer of early English Romanticism. His apocalyptic visions, poetry and pictures are a great and fertile soil for heavy and extreme metal. His picture of cca. 1808 A Vision of the Last Judgement is a complex and traditional (in means of iconography) grasping of the topic, thus let me not analyse it now but to present a short episode of my experiences. In 2019 Tate Gallery in London had a great exhibition about the works of Blake that I could visit as well. In the room where one could find the illustration to The Apocalypse of John I ear witnessed the following dialogue of a ‘70s married couple upon watching the picture of the beast with seven heads and ten horns:

“- That is quite heavy metal, isn’t it?
– Yes, really Black Sabbath.”

I think there is no more need for an explanation to understand why was the referred picture inspirational for My Dying Bride to use a reimagined version for their live album of 2008.

A vision of the Last Judgement (William Blake, cca. 1808) / An Ode to Woe (My Dying Bride, 2008)

The gloom of Irish Primordial mournful music could only be accompanied by melancholic or terrifying picture. This is the case of their 2011 album Redemption at the Puritan’s Hand that is illustrated with the print of Alexander Mair from 1605 with some slight additions. The original Memento mori print is framed with a reference to the yet introduced Biblical passage of Paul (Rom 5) grasping the fatal end of all beings: Death. This frame is lifted on the cover but is replaced by a flaming hand with a cross. To fully understand what does the anticlerical music of Primordial has in common with puritanism could be a topic of a future post. Now let me say only that puritanism emphasizes strongly the idea of predestination that is a quite depressive idea – and what else is closer to predestination than Death what is the final destination for all in this world?

Print of a skeleton (Alexander Mair, cca. 1605) / Redemption at the Puritan’s Hand (Primordial, 2011)

The last instance is a colour variation, used by the retro/occult/psychedelic/doom-rock of German Lucifer’s debut EP that leads us back to ancient Egypt. The scene is known from the Hunfer papyrus (cca. BC 1275, 19th dynasty, Egypt) and is an illustration for the Book of the Dead. The scene is known as the “weighing of the heart” ceremony, when Anubis the jackal headed god of the underworld weighs the heart of the dead. The heart must be lighter than a feather (that can be seen on the scale as well) and if it is heavier than the demon Ammut in the near devours the dead’s souls. The ceremony is recorded by Thot. Occultism (strongly since the 19th century) is obsessed with Egyptian iconography as it could be seen here and now in connection with a popcultural manifest.

Hunefer papyrus (cca. BC 1275, 19th dynasty, Egypt), Book of the Dead illustration, showing the weighing of the heart ceremony / Anubis – Morningstar (Lucifer, 2015)

Closing remarks

This series reaches its end now and could only give a glance to the world of art inspired metal covers. Our knowledge is like the knowledge of a restaurant’s repertoire upon getting a smell from its kitchen – the compilation represented by 30 pieces is quite narrow and many of my Readers may think that I should have included this and that as well. The series is now closed as posts but on Facebook I will continue to locate and show different pairs. We met a great variety of usage of classical art as covers in the last weeks, starting from plain adaptations, through cropping and focusing on small details, full colour changes, the setting of new contexts, and we could meet hundreds of more different directions as well if we would continue our research. We can be sure in that as ancient mythologies, history and literature are living parts of metal culture thus are fine arts as well. It does not matter now that we talk about a segment of mass culture, it is the interest in fine arts what matters, that this interest may give a distinction between other corners of mass culture and the members of metal culture.

The first part can be accessed here, the second here.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s