Gondolatelőleg / Thought Fragment 7/2

Please scroll down for the English version!

Európai festmények, mint lemezborítók

Bevezetés

Folytatjuk múlt héten megkezdett sorozatunkat, amely a szépművészetek és a metal borítók kapcsolatát hivatott epizódszerűen bemutatni. A mostani felvonás hasonló vonalat követ, mint az előző, vagyis olyan lemezeket nézünk meg, amelyek egy az egyben alkalmaznak festményeket borítóként, különösebb változtatás nélkül. Arról a az előzőekben nem volt szó, így most apró kitérőben jelzem csak, hogy természetesen a múltkor és a most is bemutatandó darabok mindegyike legalább megvágja az adott festményt, főként azért, mert míg a legtöbb festmény (akár fekvő akár álló) téglalap alakú, addig a lemezborítók közelítőleg négyzetformát vesznek fel, vagyis akaratlan is le kell csípni az egyes festményekből, de ezt nem veszem változtatásnak. A következő felvonásban válik majd igazán világossá, mit is értek az alatt, hogy „változtatás nélkül”. Az alábbiakban újabb tíz (+1) festmény-tíz (+1) borító párosát fogom röviden bemutatni, ezúttal a lemezek megjelenési sorrendjét alapul véve, szemezgetve az európai festészet történetének évszázadaiból.

A borítók

Az első állomásunk 1987, a svéd Candlemass második lemezének, a Nightfallnak a borítója. A zenekar által tulajdonképpen létrehozott epikus doom metal szövegvilága és zenei hangulata is igen sokban vonzódik a legendák, mítoszok világához, így könnyedén egyezve a romantikus festészet tematikájához is. Az említett album borítójául az angol születésű, de később Amerikában sikeres karriert befutó Thomas Cole (1801-1848) 1842-es festményét választották. A The Voyage of Life sorozat utolsó darabját láthatjuk, amelynek a címe: Old Age. A másik három képpel együtt az élet stációinak az allegóriáit követhetjük nyomon, mindegyiken visszatérő motívumként megjelenítve a főszereplő őrangyalát. Az utazó minden képen csónakban látható, a záró darabon a halált megjelenítve. A környező vizek csendesek, ahol a csónak úszik, végtelen tengert mutatva. A világ végeként is megfogható helyszín egyben a főszereplő életének is a vége, az őrangyal pedig a kezét az utazó felé nyújtva vezeti majd el a kép bal felső részén megnyíló mennyek felé. A Candlemass zenéjét hallgatva, annak poétikus és mégis lassan kibontakozó témáival valamint a már említett szövegi érdeklődéssel kiegészítve talán nem szorul több magyarázatra a borítóválasztás oka sem. Külön megemlítendő, hogy 1988-as, Ancient Dreams lemezük ugyanezen sorozat Youth című darabjával jelent meg.

Thomas Cole: The Voyage of Life – Old Age (1842) / Candlemass: Nightfall (1987)

Az 1987-es év másik ideidézett megjelenése a svájci Celtic Frost Into the Pandemonium című albuma, amely egy igazi világsztár festmény egy részletével került illusztrálásra. Az okkult-kaotikus szövegekkel és egyedi hangzással dolgozó zenekar ez esetben Hieronymous Bosch (1450-1516) A földi gyönyörök kertje (1490-1510) című triptichonjának jobb paneljéből választott egy részletet. A világhíres, tölgyfára festett triptichon bal panelja Éden kertjét, középső része a földi világot, míg jobb panelja a poklot ábrázolja. A végtelenül összetett és hatalmas (205,5 cm x 384,9 cm) képsorból érthetően csak egy apró részlet kerülhetett fel a borítóra. A különféle rémeket is felvonultató jobb panel felső részén egy romosnak tűnő várost láthatunk, amely mintha feketére lenne égve, a romok között pedig nagyon erős fény sugarai törnek át. Ez tehát a pokol díszlete, ahol a démonok laknak (ha a pantheon az istenek összessége, akkor a pandemonium a démonok gyűjtőhelye). Mi más illusztrálhatná jobban egy ős-black metal zenekar zenéjét, ha nem Bosch zsenije?

Hieronymous Bosch: A földi gyönyörök kertje – Pokol (1490-1510) / Celtic Frost: Into The Pandemonium (1987)

1990-ben egy régi ismerőssel találkozunk újra, ebben az esetben azonban nem skandináv, hanem angol festészettel körítve. A Hammerheart a Bathory nagy viking trilógiájának a középső darabja, valódi, tiszta utat nyitva a viking múlt romantikája felé. A borítón Sir Francis Bernard Dicksee (1853-1928) Viking temetés képét láthatjuk 1893-ból. Sir Dicksee a viktoriánus éra historista festője, aki sok legendához, történelmi eseményhez és drámához készített képi interpretációt. A Viking temetés egy hajós temetést mutat be számunkra, annak romantikus formájában, vagyis a hajó tulajdonképpen egy úszó máglya, amelyet vízre bocsájtanak, majd felgyújtják, ezzel egyszerre a tengerrel és az égiekkel is egységet hozva a szertartás során. A feszített, igen csak mozgást tartalmazó képen a már lángoló hajót látjuk, ahogy azt vízre húzzák, míg a jobb oldalon a búcsút intő tömeget láthatjuk, fegyverben. A halott mellett felismerhetünk pajzsot, valamint látható, hogy az eseményt megtekintők nem a mi gyászunk értelmében szomorúak, sokkal inkább örvendeznek, hiszen a kereszténység előtti germán hitvilág szerint a harcban elesettek a mennyekbe kerülnek, Odin csarnokába, a Valhöllbe, ahol a világvégéig (Ragnarök) mulatoznak és edzenek, tehát harcoshoz méltó módon élnek tovább. Ennek megfelelően a harcos, aki csatában elesik nem gyászolni, hanem ünnepelni való. A Hammerheart igen sok ponton kapcsolódik is a viking túlvilág kérdéseihez, ezt már a borítóval is megelőlegezve.

Sir Francis Bernard Dicksee: Viking temetés (1893) / Bathory: Hammerheart (1990)

Paul Gustave Louis Cristophe Doré (1832-1883) neve azt gondolom sokunk számára nagyon ismerősen cseng. Festményei és főleg metszetei világhírűek, akár irodalmi illusztrációira, bibliai témájú képeire vagy önálló alkotásaira gondolunk. A francia romantika egyik nagy mestere, aki egyedülálló, sokszor kifejezetten hátborzongató stílusával beírta magát a metal nagykönyvébe is (ó, jaj, micsoda pátoszos mondat!). 1993, újra Norvégia. A még éppen csak formálódó hangzású, később igazi (szimfonikus) black metal intézménnyé váló Emperor bemutatkozó EP-je Doré illusztrációt kapott. Az 1865-ös kép a Jelenések könyve 6. fejezetének 7. és 8. verséhez készült, amely az apokalipszis négy lovasa közül az utolsó, vagyis a Halál megérkezéséről szól:

„7 Amikor feltörte a negyedik pecsétet, hallottam a negyedik élőlény hangját, amint így szól: Jöjj! 8 És láttam: íme, egy fakó ló, a rajta ülőnek neve Halál, és a Pokol követte őt; és hatalom adatott nekik a föld negyedrészén, hogy öljenek karddal, éhínséggel, döghalállal és a föld vadállatai által.”

Az elemi erejű, rendkívül sötét képen a mennyből alászálló kaszást láthatjuk, fakó lován (a fekete-fehér kép még jobban ráerősít a ló színére, hiszen tulajdonképpen a halál fakósága lengi át a teljes kompozíciót), a háta mögött pedig már gyülekeznek a gonosz seregei (sárkány, stb.) az armageddoni ütközetre. Az Emperor ezen kiadványa már olyan később alapvetéssé érő klasszikusokat tartalmaz, mint az I am the Black Wizards, a Wrath of the Tyrant vagy a Cosmic Keys to My Creation and Times. Kezdet, vég, a Gonosz, és a ’90-es évek norvég black metalja egyesül a fakó lovassal.

Gustave Doré: A Halál fakó lovon (1865) / Emperor: Emperor (1993)

Doré 1995-ben is visszatér Norvégiába, a Dimmu Borgir debütáló nagylemezének (For All Tid) a borítóján. 1859-ben jelent meg először Lord Alfred Tennyson (1809-1892) Idylls of the King című kötete, amelyhez Doré készített illusztrációkat. Az Artúr-mondakörrel foglalkozó verseskötethez hűen, a lemezborítóvá is avanzsált kép Camelot várát ábrázolja, az előtérben Artúr királlyal. A nyugalmas, tényleg idillikus hangulatot sugárzó képet a király lehajtott, melankolikus tartása zavarja csak össze, a korai Dimmu Borgir szintén hasonlóan szomorkás, nem feltétlenül a sebességet és az agressziót kereső zenéjével összhangban.

Gustave Doré: Illusztráció az “Idylls of the King” kötethez (1859) / Dimmu Borgir: For All Tid (1995)

Egy újabb nagyobb ugrással 2010-ben kötünk ki, a német Atlantean KodexThe Golden Bough című lemezénél. A Candlemass vonalán elhelyezkedő Atlantean Kodex mitológiai, spirituális epikus doom metalja az igazi példája annak, hogy mennyire számít a szöveg egy zenekarnál: a név máris az Atlantisz-mítoszkört idézi fel, a lemez címe pedig James George Frazer (1854-1941) vallástörténész alapművére, Az aranyágra utal. Az aranyág a 19. század egyik legnagyobb vallástörténeti munkája, amelynek eredményeit bár azóta sikerült többszörösen meghaladni, de kiindulási, hivatkozási pont a mai napig az összehasonlító vallástörténet és mitográfia számára. A borítón, a svájci szimbolista festő, Arnold Böcklin (1827-1901) 1883-as, A holtak szigete című képének harmadik változatának tükrözött változatát láthatjuk. Az apró szigethez a sötét vízen egy csónak érkezik, benne egy kormányos, egy álló, teljesen fehér leplet viselő alak és egy fehér (talán) koporsó látható. A közmegegyezés szerint Charon, a görög mitológia alvilági révésze látható a képen, jól megelőlegezve a vallástörténeti jellegű hangulatot az albumon.

Arnold Böcklin: A holtak szigete (1883) / Atlantean Kodex: The Golden Bough (2010)

Burzum nélkül szinte nem múlhat el hasonló bejegyzés, így a 2011-es Fallen albumhoz érkezünk most meg. A borítóul szolgáló Elégia (1899) című képet William-Adolphe Bouguereau (1825-1905) francia realista festő jegyzi. A kép francia alcíme Douleur d’amour, vagyis A szerelem fájdalma, amely máris érthetővé teszi számunkra az alakokat. Az eredeti képen a földön ülő és sírás közben a szemét törölgető Cupido fölött egy szomorú fiatal nőt látunk, aki egy hideg kőemelvényen (esetleg síremléken?) keres megnyugvást. Az albumra csak a nő került fel, az arcáról leolvasható bánatra koncentrálva, a bukás allegóriájává válva.

William-Adolphe Bouguereau: Elégia (Douleur d’amour) (1899) / Burzum: Fallen (2011)

Régóta terveztem, hogy valamilyen formában megemlékezem az amerikai Om spirituális stoner/doom/drone metaljáról, és íme, most itt az alkalom! A világosan vallási (esetenként vallásos) témákat szövegeiben feldolgozó zenekar borítói is gyakorta illeszkednek a választott tematikához. 2012-es Advaitic Songs lemezük borítójára egy arany mezőben álló, szakállas férfialak került fel, feje körül glóriát látunk, kezeit pedig széttárja. A pontos előképet nem sikerült megtalálnom, de minden bizonnyal Andrei Rublev, 14. század végi, 15. század eleji orosz ikon- és freskófestő egyik Keresztelő Szent János ikonja képezhette az alapot. Rublevet az egyik legfontosabb középkori orosz ikonfestőként tarthatjuk számon, az ikonfestészet forma- és színvilága pedig az Om spirituális zenéjének világos képi párja. Az advaita iskola az ind védánta filozófia egyik iskolája, amely fő gondolata, hogy az ember egyéni lelke és a világlélek (Átman) nem különböznek egymástól, egyek (advaita = nem-kettő). A keresztségben mind Jézusra mind pedig a hívekre kitöltekező Szentlélek, amely megtisztítja a bűnösöket ennek egyfajta keresztény párhuzama, mintegy annak a gondolatnak is a kifejeződése, hogy a vallások bár különbözőnek tűnnek, végül abban egyeznek, hogy ugyanazt az egyet, az istent keresik. Remélem lesz időm a jövőben bővebben szólni még róluk!

Andrei Rublev: Keresztelő Szent János (cca. 15. század első negyede) / Om: Advaitic Songs (2012)

Negyedjére is Norvégia, ez esetben 2013-ból a Gehenna Unravel című albuma, amelyen Jan Swart van Groningen (kb. 1495 – kb. 1563), korának tipikus témáját, vagyis a Halál diadalát látjuk (a kép 1530 körül készült, a korai németalföldi festészet egyik remeke). Az eredeti festmény jobb szélén egy idilli pikniket láthatunk, míg a baloldalon a halál elől menekülő fiatal nőt. A piknik résztvevői békésen figyelik a halál tevékenységét, amely az abba való belenyugvást juttathatja eszünkbe, illetve azt, hogy amíg nem a saját halálát érzi közeledni valaki, addig nem vesz róla különösebben tudomást. A halál elől menekülni próbáló alak rettenete már sokkal inkább a vég leheletének közelségét mutatja be. A halál alakja meglehetősen allegorikus, egyrészt nyilván homokórát tart a kezében, másrészt a lándzsának tetsző fegyver a kezében, amellyel készül áldozatát leszúrni, inkább emlékeztet nyílvesszőre, főként a végén látható tollak miatt. Ha pedig arra gondolunk, hogy Amor vagy Cupido is nyíllal keríti hatalmába a szerelmeseket, akkor újra a szerelem-halál kettősségének örök körforgását látjuk sűrített formában (Eros-Thanatos). A Gehenna 2013-as kiadványa igazi halálkultusz, annak dicsőséges elkerülhetetlenségére kifutva.

Jan Swart van Groningen: A Halál diadala (cca. 1530) / Gehenna: Unravel (2013)

A sorból egy némileg ma már kilógó tétellel zárjuk a mai posztot. A norvég Ulver a korai black metal egyik megkerülhetetlen alapzenekara, a ’90-es évek vége óta pedig az elektronikával átitatott avant-garde és ambient színtér igen népszerű zenekara. 2017-es Sic Transit Gloria Mundi („így múlik el a világ dicsősége”) EP címét egy latin mondás adja, amely többek között a pápák beiktató szertartásának eleme 1409 és 1963 között, emlékeztetvén az újonnan hivatalba lépő pápát a világi lét múlandóságára. A másikFrancis Bacon (1909-1992) Tanulmány X. Ince pápáról Velázquez nyomán című 1953-as képe került a borítóra. Bacon félreismerhetetlen stílusában láthatjuk itt a torzzá váló pápai arcot Velázquez híres festményének parafrázisaként. Az integritását elvesztő, de trónjában, mint börtönben a világtól elvágott alak a sic transit… lehető legjobb megfogalmazása, amely a három számos EP szövegi programját mintegy képpé alakítja.

Francis Bacon: Tanulmány X. Ince pápáról Velázquez nyomán (1953) / Ulver: Sic Transit Gloria Mundi (2017)

+1

Egyetlen borítót külön kiemelek egy apró alfejezetben, főként annak kettős magyar vonatkozása miatt. Zichy Mihály (1827-1906), a magyar romantika festészetének egyik legfontosabb alkotója talán legismertebb festménye, az 1878-as A démon fegyverei / A rombolás géniuszának diadala a budapesti Bornholm 2001-es demoja, az Awakening of the Ancient Ones fedlapját díszíti. A háborúellenes kép erőszakos jelenetei mintegy önmaguk ellentétjébe fordulnak a Bornholm borítóján, amelynek kontextusában a ’90-es évek közepi norvég színtér antiklerikális és keresztényellenes felhangjait ragadja meg inkább. Nem véletlen talán, hogy tükrözve került fel a demora, hiszen ezzel a kép eredeti értelmének negatívját is előhívja.

Zichy Mihály: A démon fegyverei / A rombolás géniuszának diadala (1878) /
Bornholm: Awakening of the Ancient Ones (2001)

Részleges összegzés

Egy háromrészes sorozat második elemét lezárni szinte szükségtelen, hiszen a pontot az i-re majd az utolsó felvonás teszi csak fel. Legyen most elég annyi, hogy újra aláhúzzuk a lemezborítók és a zene/szöveg közti hangsúlyos átfedést, amelyet bőven inspirálnak a „magas” művészet alkotásai. Hogy hogyan rendezhetőek újra bizonyos elemek, arról a következő posztban lesz szó.

Az előző rész itt érhető el.

English version

European paintings as album covers

Introduction

Now it is time to continue the series started last week, considering the connections of metal album covers and fine art, remaining on an episodic level. Current post follows the stream of the last one, meaning that we are going to examine album covers that adapt paintings without alteration. Last time I did not had the opportunity to express that under the term “without” alteration does not cover the problem of cropping paintings to be fit for a cover, as most of the paintings are rectangular while CD and vinyl cases usually take a square shape, thus it is necessary to crop some parts of each piece. The third part of the series is going to make it really clear what is the meaning of “without alteration”. In the coming paragraphs once again ten paintings and ten covers are going to be discussed, now following the chronological order of the records.

The covers

The first destination is 1987, the second album of Swedish Candlemass: Nightfall. The genre created by the band, known as epic doom metal is attributed in both lyrics and music with a taste for mythology and legends, matching the interest of Romantic art. The cover of the album is loaned from Thomas Cole (1801-1848), English-born but later settled in the US painter. The picture of 1842 is the last part of the series Voyage of Life, concluding in Old Age. Together with the other three paintings the series depict the stations of life in an allegoric way, with the recurring motif of a guardian angel. The voyager of the paintings is now settled for death as an old man, at the edge of the world on a dark sea at ease. The guardian angel leads the old man towards the opening heavens where other angels are waiting. The poetic doom metal of Candlemass is beautifully accompanied by this painting. Their next record, in 1988, Ancient Dreams used the Youth picture of the same cycle.

Thomas Cole: The Voyage of Life – Old Age (1842) / Candlemass: Nightfall (1987)

The second album summoned from 1987 is from Switzerland’s finest Celtic Frost with the record Into The Pandemonium, illustrated with a world star painting. The chaotic and occult lyrics and unique sound of the band is accompanied by a detail from the triptych of Hieronymous Bosch (1450-1516): The Garden of Earthy Delights. The famous picture painted on oak has three inner panels: the left depicts the garden of Eden, the middle one our world and the right show Hell. The complex and gigantic (205,5 cm x 384,9 cm) picture could not be used as a whole for a cover. The higher portions of Hell are thus used showing a series of ruined buildings (or dark structures) that are penetrated with sharp rays of light. As it is seen on the lower parts of the panel it is the scenery where demons live (if a pantheon is the collective of gods than pandemonium is a host of demons). What else could be a better artwork for a proto-black metal band’s music than the genius of Bosch?

Hieronymous Bosch: Garden of Earthy Delights – Hell (1490-1510) / Celtic Frost: Into The Pandemonium (1987)

In 1990 we meet an old friend, now accompanied by not a Scandinavian but an English painting. Hammerheart is the middle episode of Bathory’s great Viking trilogy, opening the pure and almost epic road towards the romanticism of Viking heritage. On the cover we see the painting of Sir Francis Bernard Dicksee (1853-1928) entitled Funeral of a Viking from 1893. Sir Dicksee was a painter of Victorian era English historic art, creating many artefacts on legends, mythology and dramas. The named one depicts a ship burial of the Viking age, in its Romanticised version whereas the ship is a pyre uniting sea and the heavens when the dead is burned upon it. The picture inholding much movement shows the ship on fire while men are tossing it into the water accompanied by many people in arms. We can see a shield on the ship assuming that it is the funeral of a warrior who died in battle. This would explain the cheerful expressions of the crowd as a heroic death is followed by the prize to enter Valhöll to drink and prepare for the final battle (Ragnarök). In this regard the death of a warrior has nothing to mourn rather than to cheer upon it. Hammerheart touches much of the case of death and afterlife, giving an insight to it even on the cover.

Sir Francis Bernard Dicksee: Funeral of a Viking (1893) / Bathory: Hammerheart (1990)

The name of Paul Gustave Louis Cristophe Doré (1832-1883) must be familiar for many of us. His engravings and paintings are world famous, containing illustrations for literary pieces, Biblical topics as well. A great master of French Romanticism with an eldritch style, creating his own page in the book of heavy metal (oh God, so much pathos in one sentence!). 1993, once again Norway. The young and yet developing in sound band Emperor that later became one of the most important ones releases their debut EP covered with a Doré illustration. The picture of 1865 depicts verses 7&8 from the sixth chapter of the Book of Revelations:

“7 And when he had opened the fourth seal, I heard the voice of the fourth beast say, Come and see. 8 And I looked, and behold a pale horse: and his name that sat on him was Death, and Hell followed with him. And power was given unto them over the fourth part of the earth, to kill with sword, and with hunger, and with death, and with the beasts of the earth.”

We see the Grim Reaper coming down from heaven on this picture of great power, on his pale horse (the black and white structure of the picture almost gives the impression that all has the colour of death) and the hosts of evil are gathering (dragon etc.) for the battle of Armageddon. This records of Emperor contains some of the most important ones of their career e.g. I am the Black Wizards, Wrath of the Tyrant or Cosmic Keys to My Creation and Times. Beginning, end, Evil and the black metal of early ‘90s in Norway is united with the pale rider.

Gustave Doré: Death on a Pale Horse (1865) / Emperor: Emperor (1993)

Doré returned to Norway in 1995 for the debut album of Dimmu Borgir (For All Tid). Idylls of the King is a poetry volume of Lord Alfred Tennyson (1809-1892) that was illustrated by Doré. The Arthurian topics of the book is mirrored on the picture chosen for the album cover. We can see the castle of Camelot and King Arthur in the foreground. The truly idyllic picture is tensioned with the melancholic form of the king, with his head bowed down, accompanying the rather atmospheric and not aggression-driven music of early Dimmu Borgir perfectly.

Gustave Doré: Illustration for “Idylls of the King” (1859) / Dimmu Borgir: For All Tid (1995)

With a bigger leap we land in 2010, finding the album of Atlantean Kodex: The Golden Bough. Following the path of Candlemass, Atlantean Kodex is a great example of mythological-spiritual epic doom metal, showing how important lyrics are: their name invokes the myths of Atlantis, while the album’s title refers to the work of James George Frazer (1854-1941). The Golden Bough is maybe the most important element of 19th century history of religion, which was highly criticised since but is still a foundation for comparative mythography and study of religions. On the cover we meet the art of Arnold Böcklin (1827-1901), Swiss symbolist painter, the third instalment of Toteninsel. The small island is approached by a boat with a figure dressed all in white and an object that could be identified as a coffin. According to common sense it is a depiction of Charon, the ferrymen of Greek mythology’s underworld, illustrating the mythographist approach of the album.

Arnold Böcklin: Toteninsel (1883) / Atlantean Kodex: The Golden Bough (2010)

It seems like a post like this cannot pass without Burzum, thus the 2011 album, Fallen is to be discussed now. The cover picture is a painting by William-Adolphe Bouguereau (1825-1905, French realist painter) entitled Elegy. The French sub-title is Douleur d’amour, or The Pain of Love that helps us contextualize the figures of the painting. Cupid cries below, while a young woman in pain rests her head on a stone object (a grave?). On the album we can see only the woman, focusing on the grief of her face, allegorically showing what it is to be fallen.

William-Adolphe Bouguereau: Elegy (Douleur d’amour) (1899) / Burzum: Fallen (2011)

I have planned it for a long time now to somehow present the art of Om and their spiritual stoner/doom/drone metal, now the time has come! The almost religious thematic in their lyrics is always accompanied by spiritual covers. On the artwork of Advaitic Songs (2012) we can see a male figure standing in a golden panel. The bearded one has a halo around his head and spreads his hands. I could not find the exact original painting, but a very similar one comes from Andrei Rublev, annoted icon and fresco painter of medieval Russian art (end of 14th century, early 15th century). His icon of Saint John the Baptist has most of the attributes we are looking for now. Advaitic is a philosophical current of Hindu Vedanta philosophy, with the central thought that the soul of each individual and the soul of the world (Atman) is no different, but one (advaita = non-dual). The Holy Spirit coming from above to all that is baptised (Christ and all the Christians) to cleanse their sins may be the Christian parallel of this principle, calling the idea that no religion differs from the other, as all look for the same: god. I hope in the future I may have more time to think about their work!

Andrei Rublev: Saint John the Baptist (cca. first quarter of 15th century) / Om: Advaitic Songs (2012)

Today for the fourth time it is Norway again, now Gehenna with their 2013 record, Unravel. The album is ornamented with Jan Swart van Groningen’s (cca. 1495-cca. 1563) Triumph of Death painting (a fine example of early Dutch art). On the right side of the original painting we see a group of people peacefully picnicking while on the other side we see the struggle of a young woman against Death. The ease of the picnicking party may show that nobody is concerned about the death of others only their owns, while the terror of the young woman shows the exact state of mind when Death is near. The figure of Death is quite allegoric, holding an hourglass in one hand and a spear-like gigantic arrow (take a look on the feathers) in the other. If we recall the both Amor and Cupid use arrows too to ignite love than the duality of love and death can be seen on the painting, far from the ancient world (Eros-Thanatos). The album of Gehenna is a deathcult itself, concluding in the triumph of it over all.

Jan Swart van Groningen: Triumph of Death (cca. 1530) / Gehenna: Unravel (2013)

The last piece is a rather odd one in this series. Norwegian Ulver was a pioneer in early black metal, but turned in the late ‘90s towards electronica and ambient sound, achieving success. The EP of 2017, Sic Transit Gloria Mundi (“thus passes worldly glory”) entitled in Latin, refers to a phrase that (amongst many other) was used during the papal coronation rituals between 1409 and 1963, told to the new pope as a reminder of the transitory of worldly power. The otherFrancis Bacon’s (1909-1992) picture from 1953 (Study after Velázquez’s Portrait of Pope Innocent X) was used as cover. The unmistakeable style of Bacon is present on the painting, showing and rearranging the distorted papal portrait of Velázquez. The figure loses its integrity while is caged in his throne, expressing the real transitory and vanity of all existence, giving the pictorial version of the EP’s lyrical programme.

Francis Bacon: Study after Velázquez’s Portrait of Pope Innocent X (1953) / Ulver: Sic Transit Gloria Mundi (2017)

+1

Here we have one more bonus cover to be placed in a separate sub-chapter mostly of its dual Hungarian origin. Mihály Zichy (1827-1906) was amongst the most important painters of Hungarian romanticism. His maybe most well-known painting of 1878 entitled Weapons of the daemon / Triumph of the Genius of Destruction was used by Budapest based black metal band Bornholm for their demo of 2001, Awakening of the Ancient Ones. The anti-war painting’s violent scenes are turned to their negative as a cover as the lyrics follow the mid ’90s anticlerical and anti-christian movement of Norway. Perhaps this is why the painting is the mirrored version of the original, invoking the opposite of its meaning as well.

Mihály Zichy: Weapons of the daemon / Triumph of the Genius of Destruction (1878) /
Bornholm: Awakening of the Ancient Ones (2001)

Partial conclusion

It is almost not necessary to give a closure to the second part of a three part series, as the icing on the cake could be found in the last. May it be enough now to stress once again the organic relations between covers, music and lyrics that are very much inspired by high and fine art. The reformulation and other methods of reinterpretation of fine art will be unveiled in the next chapter.

The first chapter can be accessed here.

Egy hozzászólás Új írása

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s