Gondolatelőleg / Thought Fragment 7/1

A norvég festészet lenyomata lemezborítókon

Please scroll down for the English vesion!

Bevezetés

Gyanítom, hogy újfent nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a metal zene világa mindig is vonzódott a szépművészetekhez. Elég, ha a szimfonikus metalra gondolunk, a rengeteg irodalmi jellegű szövegi feldolgozásra, vagy a most induló apró sorozatom témájára, vagyis a festészet hatására, amely leginkább lemezborítókon köszön vissza. Felvezetésként egy slágertémát szeretnék Olvasóim elé tárni, ez pedig a 19. századi norvég festészet hatása a színtér lemezborítóira – elsősorban a norvég metal szcénára összpontosítva. Öt festőt és tíz borítót választottam ki, az alábbi bekezdésekben pedig a festők kronológiai egymásutániságát figyelembe véve fogom bemutatni mely festmények kerültek át egy az egyben lemezborítóra. Kezdjük is el!

Johan Christan Dahl (1788-1857)

Első szereplőnk, a 18. század végén született Johan Christian Clausen Dahl a norvég tájképfestészet megalapítója. Miután tehetségét felismerték elkerült Koppenhágába festészetet tanulni, utazásokat tett Németország területére, Itáliába, Párizsba és Brüsszelbe, 1824-tól a drezdai akadémia tanára. Egyik legfontosabb hatásaként Caspar David Friedrich-et tarthatjuk számon, így világos, hogy romantikus tájképeiben a természet monumentalitását kívánta megragadni. Utazásai során a helyi tájakról is sok képet készített, legfontosabb műveit azonban a norvég vidék kietlensége inspirálta. Ennek megfelelően majdnem, hogy érthető, hogy 2001-ben a Windir nevű viking black metal zenekar 1184 című albumának borítójához választotta DahlTél a Sognefjordnál” című képét. De vajon miért is ezt, a norvég tél jegét ránk zúdító képet választották? 1184-ben került sor a nevezett fjord mellett a Fimreite-i csatára, amelyben Sverre Sigurdson, Norvégia későbbi királya legyőzte V. Magnus-t, az akkori királyt. Sverre uralma során a norvég egyház igen szorult helyzetbe került a világi hatalommal szemben, amelynek eredményeként kiközösítették a királyt. Ki lehetne egy vikinges black metal zenekar számára idol, ha nem egy, az egyházból kitaszított király?

Johan Christian Dahl: Tél a Sognefjordnál (1827) / Windir: 1184 (2001)

Hans Gude (1825-1903)

Hans Fredrik Gude a norvég romantikus festészet újabb kiemelkedő alkotója, már egy generációval későbbi, mint Dahl volt. Szintén német területen tanult, 1854-ben lett a düsseldorfi akadémia tanára. Munkatársával, Adolph Tidemand-nal (1814-1876) sok kiemelkedő képet készítettek, amelyek témája leginkább a tájban megjelenő emberi életet próbálta megörökíteni. Munkamegosztásukat általában az jellemezte, hogy Gude készítette a tájképeket, míg az azokon megjelenő emberi alakok Tidemand kezét dicsérik. Ugyanez történt 1853-as, Temetés a Sognefjordon című képüknél, amelyet a már fentebb említett Windir használt fel, utolsó, 2003-as nagylemezéhez (címe: Likferd, nor.: temetés). Megint csak nem véletlen a választás, ugyanis a zenekar maga is a Sognefjord vidékéről származott, a Likferd lemez után pedig nem sokkal fel is oszlott, ezzel szinte a saját temetési szimfóniájukat megírva. A festmény érdekessége, hogy a temetési jelenetben az egyik csónakban fekvő halott a norvég nemzeti zászlóval van letakarva, amely színeit a francia forradalom trikolorjától kölcsönzi (a napóleoni háborúk vége hozta el Norvégia számára a részleges szabadságot, az elszakadást Dániától és a perszonáluniót Svédországgal, 1814 májusában), formája pedig a hagyományos skandináv keresztet tartalmazza, amely megtalálható Svédország, Finnország, Dánia, Izland és a Feröer-szigetek lobogójában is.

Hans Gude: Temetés a Sognefjordnon (1853) / Windir: Likferd (2003)

Peter Nicolai Arbo (1831-1892)

Arbo a norvég nemzeti romantika historista ágának kiemelkedő képviselője, mitológiai és történelmi témájú festményei nem csak helyi, de európai viszonylatban is kiemelkedőek. Düsseldorfban barátságot kötött az ott dolgozó GudeTidemand párossal, így stílus szempontjából a düsseldorfi iskolához sorolhatjuk. Korábban már ejtettünk róla szót, hiszen az első skandináv viking metal albumra is tőle került fel egy festmény (talán a metaltól függetlenül is a legfontosabb képe), amely egyet jelent ma a viking metallal. Az éjszakai égbolton vonuló isteni sereg, amely bármely élőt magával ragadhatja, szinte esszenciálisan fejezi ki azt, amit a Bathory képvisel(t).

Peter Nicolai Arbo: Åsgårdsreien (1872) / Bathory: Blood Fire Death (1988)

A másik ide citált képe, az 1887-es Éjszaka, amelyen a skandináv mitológia Nótt néven ismert alakját láthatjuk, fekete lován, vagyis a megszemélyesített éjszakát (a mitológiai narratívák szerint Nótt gyermeke Dagr, vagyis a nappal, akiről Arbo szintén készített festményt). A híres-hírhedt egyszemélyes intézmény, a Burzum 2012-es Umskiptar című lemezének borítójára került fel. Az Umskiptar jelentése „átváltozások” (óizlandi), dalszövegei pedig a Völuspá vagyis „a völva jóslata” címen ismert eddikus vers strófái közül kerülnek ki. Ez a költemény mutatja be számunkra a világ születését és annak végét is, lírai formában. Az éjszaka tehát az ami a világ kezdetét és végét is jelentheti, a mindennapos átváltozás a nappalból az éjszakába, így az új kezdetek és új végek szimbóluma (is) lehet.

Peter Nicolai Arbo: Éjszaka (1887) / Burzum: Umskiptar (2012)

Theodor Kittelsen (1857-1914)

Theodor Severin Kittelsen nevezhető talán a norvég black metal borítók szupersztárjának, ugyanis az alant felsorolandó négy borító mellett sok más lemezhez is kölcsönvették zenészek a munkáit. Kittelsen a kései vagy neo-romantika képviselője. Münchenben tanult, ahol megélhetése érdekében újságoknak is készített illusztrációkat. Tájképei mellett talán még jobban ismertek a norvég népmesékhez (eventyr) készített képei, amelyeket Asbjørnsen és Moe gyűjteményének egyes kiadásaiban jelentettek meg (1914-es kiadás). Kedvelt témái a különféle mesei és mitológiai lények, kiemelt szerepet adva a trolloknak. Az első kép és tulajdonképpen az eredője annak, hogy Kittelsen népszerű legyen a norvég és más skandináv országok black metalja körében, az a Burzum Hvis Lyset Tar Oss című 1994-es lemezének a borítója, amelyhez A koldus című kép került felhasználásra. A koldus az 1349-es pestisjárványhoz készített illusztráció sorozat egy része. Egy erdőben, elhagyatottan az út szélén, csak fekete, halálmadarak körében ábrázolt, már oszlásnak indult holttestet látunk a képen, némileg szimbolikusan megjelenítve a pestis pusztítását. A Burzum borítóján a kép némileg világosabb, ami az így fényre kerülő holttesttel kontextualizálja a címet, amely kb. annyit tesz magyarul „Míg a fény el nem visz”. Egy sátánista-jellegű zenekar esetében ez az átkontextualizálás talán nem igényel több magyarázatot.

Theodor Kittelsen: A koldus (Pestis-sorozat, 1894-1895) / Burzum: Hvis Lyset Tar Oss (1994)

A következő évben, 1995-ben jelent meg a szintén norvég, szintén black metalos Carpathian Forest Through Chasm, Caves and Titan Woods című EP-je, amely A zöld lovaghoz című képet kaparintotta meg borítóként. A kép az Artúr-mondakör Gawain és a Zöld Lovag című történetéhez köthető, amely az ekkor még fantasy és természetközeli black metalban utazó Carpathian Forest számára ideális, de mégis autentikusan illusztráció lehetett.

Theodor Kittelsen: A zöld lovaghoz / Carpathian Forest: Through Chasm, Caves and Titan Woods (1995)

Visszatérve a Burzumhoz, egy évvel később a Filosofem album illusztrációjává vált az 1900-as Op under Fjeldet toner en Lur című kép, amelyen egy női alakot láthatunk, ahogy a Lur nevű hangszert szólaltatja meg éppen. A Lur az ókorban rituális hangszer, amely a 19. századi helyi folklórban az egymástól távol lévő tanyák és falvak közötti kommunikációt könnyítette meg. Nosztalgikus-romantikus hangulata a valódi „norvégság” (már ha létezik ilyen) egyik reprezentációja.

Theodor Kittelsen: A hegy alatt lurt fújnak (1900) / Burzum: Filosofem (1996)

Az utolsó Kittelsen darab egészen friss, idei megjelenés. A már zenitjén régen túllévő Burzum újra a főszereplőnk, 2020-as Thulean Mysteries című, újra ambient zenét rejtő lemezéhez a Nøkken című kép társul. Az album a szerző elmondása alapján afféle fantasy-szerepjáték hangulatokat megragadó zene, így a lefordíthatatlan nevű, vízi lidércet ábrázoló kép megint csak remek illusztráció hozzá.

Theodor Kittelsen: Nøkken (1904) / Burzum: Thulean Mysteries (2020)

Edvard Munch (1863-1944)

Norvég festészetet tárgyaló szöveg nem érhet véget Edvard Munch megemlítése nélkül. A már az expresszionizmusban alkotó Munch stílusa világszerte ismert, nem csak A sikoly festmények miatt, hanem más képei, grafikái és nyomatai, litográfiái is az európai művészettörténet kiemelkedő munkái. A szinte egész Európát és az Egyesült Államokat is megjárt festő két képe képviselteti most magát ebben a bejegyzésben. 2017-ből, a Satyricon Deep Calleth Upon Deep című nagylemezéhez a Halál csókja című litográfia társul. Az album címe utalás a Zsoltárok könyve 42. fejezetének 8. versére („Örvény örvényt hív elő zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem!”), amely a halál közelségében vergődő egzisztencia kétségeit idézi fel számunkra mind címében mind pedig a litográfia motívumaiban.

Edvard Munch: A halál csókja (1899) / Satyricon: Deep Calleth Upon Deep (2017)

Az 1349 nevezett borítójáról és magáról a dalról már bőven ejtettem szót annak megjelenése környékén, így csak felidézem, hogy egy meghívásos alapú pályázat eredményeként Munch Dødskamp című festményéhez készült dal kislemez-verziójához maga a kép került fel a borítóra. Visszatekintve örülök, hogy nem az unalomig ismert A sikoly lett az 1349 dalának témája.

Edvard Munch: Dødskamp (1915) / 1349: Dødskamp (2019).

Végszó és a továbbiak

A fenti apró felsorolás és csokor csupán csak ízelítő a festészet és a metal zene kapcsolatáról, még akár csak Norvégiára fókuszálva is, de talán jól illusztrálja, hogy a lemezborítók, hasonlóan a dalszövegekhez nem ad hoc jelleggel készülnek, hanem mindenképpen van közük magához a zenéhez is: akár előlegezik, akár színesítik annak témáját vagy hangulatát, de szervesen kapcsolódnak egymáshoz. A sorozat következő két epizódjában a Norvégián kívüli festészet beemelésének néhány példáját szeretném bemutatni, valamint azt a jelenséget, amikor egy klasszikus művészeti alkotás lemezborítóként csak részletében vagy valamilyen átformáláson keresztül kap új értelmet egy album fedőlapján. Visszavárlak!

English version

The impact of Norwegian fine art on album covers

Introduction

I may not reveal a great secret when I state that metal culture is fascinated by high and fine arts. It is enough to think about symphonic metal or the reception of literature in lyrics, or the topic of current short series concentrating on album covers that are the adaptation of paintings. As a first instance I would like to present a popular topic, the impact of Norwegian art of the 19th century on (mainly) Norwegian metal. I have chosen five artists and ten cover to present them in the chronological order of the painters in the coming paragraphs. Let us begin!

Johan Christan Dahl (1788-1857)

Our first painter is Johan Christian Clausen Dahl, born at the end of the 18th century, the founder of Norwegian landscape painting. After his talent was discovered he was sent to Copenhagen to study art, later had many travels to the territory of present day Germany, Italy, Paris and Brussels. From 1824 he is a teacher at the Dresden Academy. Caspar David Friedrich had the biggest impact on his art, thus it is quite obvious that Dahl aimed to grasp the monumentality of nature in his art. He painted a host of pictures about his travel destinations all around Europe, but his homeland’s landscape was also an inspiration. According to this we may easily understand why the Norwegian Viking black metal band, Windir chose the painting Winter at Sognefjord as a cover for the 2001 album, entitled 1184. The sole question is, why this particular painting was chosen? In 1184, near the named fjord took place the battle of Fimreite, whereas Sverre Sigurdson became the king of Norway by defeating Magnus V, the current king. During the reign of Sverre the Church of Norway fell to an unpleasant situation because of the actions of the king, thus he was later excommunicated. Who else could be an inspiration for a pagan band than a king who was an outcast of Christianity?

Johan Christian Dahl: Winter at Sognefjord (1827) / Windir: 1184 (2001)

Hans Gude (1825-1903)

Hans Fredrik Gude is another of the peak painters of Norwegian Romantic art, one generation younger than Dahl. He spent his study years also in German territories and became a teacher at the Academy of Düsseldorf in 1854. With his most important colleague, AdolphTidemand (1814-1876) they co-painted many great paintings, revolving around the vastness of nature and the place of man within. Their cooperation’s most important attribute was that Gude painted the landscapes while Tidemand did the human figures within. This was the case on their painting of 1853 Burial at Sognefjord, also used by Windir on their last studio release, Likferd (2003, nor.: Burial). The band itself comes from the area of the Sognefjord, making the painting and the album to be their burial. An important detail may be of the painting, that one of the dead bodies is covered with the Norwegian tricolour, that has its colours of the French revolution (as a consequence of Napoleon’s wars could Norway declare its independence from Denmark and get into a personal union with Sweden in May, 1814), while the cross is the Scandinavian cross that could be witnessed in the flag of Sweden, Denmark, Finland, Iceland and the Faroese Islands as well.

Hans Gude: Funeral on the Sognefjord (1853) / Windir: Likferd (2003)

Peter Nicolai Arbo (1831-1892)

Arbo is a member of the historicist Romantic branch of Norwegian art, focusing on historical and mythological themes in his work, creating important pieces not just in his homeland’s context but in all Europe’s art as well. He became friends in Düsseldorf with the GudeTidemand duo, thus we may classify his style as part of the Düsseldorf-school. I mentioned his name earlier as one of his artworks is the symbolic essence of Viking metal, marking the first Viking album of Bathory forever.

Peter Nicolai Arbo: Åsgårdsreien (1872) / Bathory: Blood Fire Death (1988)

His other picture cited now is Night from 1887, what is a personified version of the figure from Scandinavian mythology known as Nótt (Night, whose daughter is Dagr, Day) on a black steed. The infamous one-man band, Burzum used the painting as cover for the album Umskiptar in 2012. The old Icelandic title means Metamorphosis, using fragments from Völuspá as lyrics depicting both the beginning and the end of the world. Night thus is the beginning and the end as well, an everyday metamorphosis of night to day and vice versa in our lives.

Peter Nicolai Arbo: Night (1887) / Burzum: Umskiptar (2012)

Theodor Kittelsen (1857-1914)

Theodor Severin Kittelsen could be named as the superstar of Norwegian black metal album covers. Besides the four instances to be shown below there are a host of other bands and records that bear a picture of Kittelsen as cover. The painter is a late or neo-Romantic painter, who studied in Munich, earning money with illustrations for newspapers. Although his landscape paintings are remarkable, he is most famous of his illustrations for Norwegian folk tales (eventyr), published with the Asbjørnsen and Moe compilation of eventyrs (edition of 1914). Amongst his favourite themes we find creatures of tales and myths with an emphasis on trolls. The first usage of his art is connected to Burzum once again, on the 1994 album Hvis Lyset Tar Oss. The picture used, The Pauper is part of his Plague series depicting scenes of the black death in 1349. In the middle of a forest we meet a dead and decomposed body of a pauper, only surrounded by death birds. On the cover of Burzum the picture is slightly brighter, contextualizing the title of the record (Until the Light takes us), that together with the Satanist-like interest of the band gives a new meaning for the picture – that should not be needed to be detailed further.

Theodor Kittelsen: The pauper (Plague-series, 1894-1895) / Burzum: Hvis Lyset Tar Oss (1994)

During the next year, the once again Norwegian black metal band Carpathian Forest released their EP, Through Chasm, Caves and Titan Woods, using the To the Green Knight picture of Kittelsen. The picture is in connection with Arthurian legends (Gawain and the Green Knight), that made it suitable for a formerly fantasy and nature interested black metal band to be used as such.

Theodor Kittelsen: To the Green Knight / Carpathian Forest: Through Chasm, Caves and Titan Woods (1995)

Returning to Burzum, next year the new LP, entitled Filosofem is covered with the picture Op under Fjeldet toner en Lur (1900, Up in the Hills a Clarion Call rings out), depicting a woman sounding a Lur. Lur was a ritual instrument in ancient times, while in the 19th century became an instrument for isolated villages and farmsteads to communicate with the other distant settlements. This rather nostalgic-romantic ambience may grasp the real “Norwegianness” (if something like this even exists).

Theodor Kittelsen: Lur is Sounded under the Mountain or Up in the Hills a Clarion Call rings out (1900) / Burzum: Filosofem (1996)

The last piece from Kittelsen is a rather fresh release. Burzum leaving its zenith far behind had their album in 2020 titled as Thulean Mysteries, once again using the ambient genre, accompanied with the picture: Nøkken. The album according to its author is a fantasy-role playing game-esque journey thus the water sprite on the cover gives the greatest impression of what is on the CD.

Theodor Kittelsen: Nøkken (1904) / Burzum: Thulean Mysteries (2020)

Edvard Munch (1863-1944)

No writing on Norwegian painting could be done without mentioning Edvard Munch. The expressionist genius of Norway, mostly known of The Scream paintings is an important name in European art history not of the mentioned pictures, but of his numerous other paintings, prints and litographies as well. Two paintings are going to be cited from Munch. In 2017 Satyricon released their album entitled Deep Calleth Upon Deep and used Kiss of Death lithography of Munch for it. The title of the album is a reference to Psalms 42,7 (“Deep calleth unto deep at the noise of thy waterspouts: all thy waves and thy billows are gone over me”) that revolves around the doubts of existence near death, greatly resonating to this topic with the picture as well.

Edvard Munch: Kiss of Death (1899) / Satyricon: Deep Calleth Upon Deep (2018)

The single of 1349 from 2019 has the same title as the painting as cover: Dødskamp. The song is the result of a foundation inquiry on musical interpretation of Munch’s art, conducted by several Norwegian institutions. The song, the lyrics and the picture altogether give the impression of dying and all its terror and horror. I am more than glad that they did not get The Scream to interpret.

Edvard Munch: Dødskamp (1915) / 1349: Dødskamp (2019).

Partial conclusion and what is to come

The short enumeration above is only a teaser to the great topic of art and its connections to metal music, even in the case of Norway too, but maybe gives the impression that as lyrics are not ad hoc products, thus covers are also a vital part to interpret the music: the covers may illustrate or predict the ambience or the atmosphere of the music. In the next two episodes of current series I wish to give a wider perspective of the usage of classical art as classical art in case of cover, and in the third instalment to show some examples whereas classical art is somewhat transformed on a cover, carving for a new meaning. I wait you all back!

2 hozzászólás Új írása

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s