Élménybeszámoló / Travelogue 2/1

Midgardsblot Metalfestival 2019

Please scroll down for the English version!

Többrészes beszámolót ígértem neked, kedves Olvasóm, de ezt az ígéretemet csak félig tudom teljesíteni. Több mint egy hét eltelt, mióta hazaértem Norvégiából és életem egyik legizgalmasabb kalandjáról, azóta forgatom magamban, hogyan is volna a legjobb megfogalmazni mindazt, amit láttam és tapasztaltam. Először úgy gondoltam három darabba tagolom a napok mentén a történéseket, majd ezt elvetettem, hiszen a fesztivál előtt és után is egy-egy napot Osloban töltöttem, amely napok eseményei szintén ide kívánkoznak. Végül abban maradtam, hogy az öt napos túra történetét két hosszabb posztban összegzem. Előre is megköszönöm megtisztelő türelmedet, ha végigolvasod minden sorát, a könnyebb befogadhatóság érdekében igyekszem sok képpel díszíteni. Ha útközben megunod, azt is megértem. Lássuk, hogy is volt?

“Nulladik” nap (2019. augusztus 14.)

2019. augusztus 14-én hajnali 1.50-kor felkeltem, majd az esővel tarkított éjszakában kihaladtam a reptérre, könnyű úttal megérkeztem Osloba és a 19 perces menetidővel az 50 km-es távot legyőző Flytoget vonattal már a belvárosban is voltam 10.00 előtt. A hét évvel ezelőtti emlékeim valódi újraidézése érdekében azonnal felpattantam a metróra és kisiettem a város északi határánál található Sognsvann tóhoz. A tóhoz közel található a Kringsjå Studentby, amelyben magam is laktam 2012 őszén, így a tó szokásos frissítő sétáim és elcsendesüléseim színtereként is funkcionált.

Sognsvann

Fiatal lévén az idő mi más lehetett volna a következő állomásom, ha nem a poklok pokla, a Schweigaards gate 56, vagyis a Helvete üzlet régi épülete. Az épülethez köthető személyek és események valamint azok lecsapódása talán nem érdemel különösebb bemutatást, azonban sokkal fontosabb, hogy a Neseblod Recrods, amely valamiféleképpen a Helvete jogutódjának tekinthető, 2012 legvégén beköltözött az ikonikus pincehelyiség fölé ezzel visszaállítva annak régi dics-sötétségét. Mivel igazi zarándokhely, ezért a 12.00-ás nyitáskor már többen vártuk az ajtó feltárulását. Rövid úton kiderült, hogy a csapat majdnem minden tagja a Midgardsblot előtti időt kihasználva jött el ide (esetenként újra), így a telefoncserélgetős-facebookon bejelölgetős-kötelező fényképes kör után új pajtásokkal távoztam a város többi részének újra felderítésére.

Helvete

A pincébe való lejutás feltétele egy tárgy megvásárlása volt a boltban, amit gyorsan meg is tettem egy signature Neseblod logós sapka képében, jöhet az ősz! Hogy a régi és a kortárs Oslo hangulatát ötvözzem gyorsan beugrottam egy jó kávéra, a főpályaudvarra, majd folytattam múltidéző túrámat.

Neseblod Rercords (fent) – Espresso House (lent)

Benéztem a régi vasúti pályaudvar ma gasztro-udvarként szolgáló épületébe, majd a környéken sétálva belefutottam egy kortárs utcai szoborba, amely gyanúsan valamiféle ősi szikla rajzolatok új formába öntése volt. Sem a művészt sem a forrást nem sikerült azóta sem megtalálnom, mégis jól reprezentálja, mennyire él Osloban együtt a régi és az új. Élnék ugyan a gyanúperrel, hogy talán az ekebergi sziklarajzok inspirálhatták az alkotást, mindenesetre a Midgardsblot múltidéző hangulatához igen szépen hozzátett. Alant találtok még egy képet a város központi sétálóutcájáról, a független Norvégia első királyáról elnevezett Karl Johans gate-ról.

A régi pályaudvar (balra fent); az utcai szobor (balra lent); Karl Johans gate (jobbra)

Sorban jöhettek az igazán fontos és szép részek a belvárosból, úgy mint a főpályaudvar előtt álló „vasmacska” vagy a kikötő a városháza előtt, illetve a parlament épülete.

Fentről lefele: a főpályaudvar tigrise, a város polgári kikötője, a parlament

A városnézésben elfáradva 15.00 felé vonatra pattantam, hogy elmenjek Moss-ba, majd onnan újabb pajtásokat szerezve a komppal megérkezzek Hortenbe. Első napomat némi helyi különlegesség (ráksaláta) elfogyasztása és az első nagyobb eső után a Saxon King pubban fejeztem be, ahol a fesztivál hivatalos elő-rendezvénye került elhelyezésre. E jó hangulatú sörözés után izgatottan hajtottam álomra fejemet.

Első nap (2019. augusztus 15.)

A következő reggel igazán finom napsütéssel indult, és kútba esett bicikli bérlési tervem után gyalogosan egy jó óra talpalás után meg is érkeztem a fesztivál helyszínére. Az első programok a Midgard Vikingsenter látogatói központjában, annak nagy előadójában kerültek megrendezésre „Mimír Talks” névvel. Alant látható az épület és az előtte álló, a svédországi Rök rúnakő reprodukciója. Figyelmeztetés: sajnos jóval szélesebb volt a programok kínálata, mintsem hogy mindenhol ott tudjak lenni, ezért ne úgy vedd, kedves Olvasó, hogy ez egy teljes körű beszámoló, csupán csak az én szemem által befogott töredék.

Midgard Vikingsenter és a Rök rúnakő reprodukciója

A múzeum szabadtéri részének központját a több mint tíz sírbucka adja, amelyek régészeti feltárása jó harminc éve folyamatosan zajlik (a környék esős időjárása kifejezetten nehézzé teszi a feltárást, de itt is találtak viking kori hajós temetkezést például). A fenséges és nem éppen apró sírhalmok kifejezetten éteri, két világ közötti hangulatot kölcsönöznek a fesztiválnak, amely sátor kempingje a dombok mögött, míg valódi fesztiválterülete a domboktól északra helyezkedik el.

A sírbuckák

Ahogy említettem, a fesztivál programjának egyik felét a Mimír Talks sorozata alkotta. Mimír egyike a skandináv isteneknek, mérhetetlen bölcs, akit végül lefejeznek, de Odin megtartja a fejét és feléleszti, hogy tanácsait továbbra is élvezhesse. Ennek megfelelően kifejezetten sokrétű programot kínáltak a sokszor szemináriumszerű előadások (viking történelem, kultúra, vallás, kortárs odinizmus, régészet, metal, tehát minden mi szemnek-szájnak ingere egy ilyen seregszemlén). A kezdő fellépő Dayal Patterson az úgymond „nagy black metal könyv” szerzője volt, utána lépett volna színpadra Ivar Bjørnson, hogy az Einar Selvikkel közös projektjükről (Skuggsjá/Hugsjá) beszéljen, de mivel a reptéren érkezését késleltették, ezért Einar ugrott be egyedül, amit a közönség sem bánt. Kicsit hosszabb felvezetés után (hogyan lett zenész, honnan szerzi inspirációját) végre előkapott néhány régi hangszert (kecske szarvából készült kürtöt, helyi lantot) és dalra fakadt. A Völuspá által inspirált tételét a közönség velem együtt majdnem hogy megkönnyezte. Kifejezetten intim és megindító élmény volt, amely valóban egyszeri és megismételhetetlen.

Einar Selvik

Az előadótermet egyébként a Dán Nemzeti Múzeumtól kölcsönzött, a viking régészetet és a természetet egybefogó kárpit csoport díszítette. Alant egy kép a fesztivál területéről, talán egy ilyen apró képből is jól látszanak a dimenziók: mondhatni családias eseménynek néztünk elébe.

Midgardsblot Metalfestival 2019

16.30kor végre megnyíltak a kapuk és komoly biztonsági ellenőrzés után végre birtokba vehette a nagyérdemű Midgardot. Három főbb területre osztották a helyszínt: a Kaupangr névre hallgató kisszínpadot is magába foglaló piactérre, a Fólkvangr hagyományőrző falura, és a Valhalla tehát a nagyszínpadot is magába foglaló központi térre, ahol a rekonstruált Gildehallen is áll, egyben a közepes színpadot is magában foglalva.

Kaupangr (fent) és Fólkvangr (lent)

17.30kor a Folket Bortafor Nordavinden egyesült tagjai vezetésével a megjelentek elfoglalták körben a helyüket a nagyszínpad előtti téren a nyitóceremóniára felkészülve. A poszt címlapképén is látható Freyr szobor adta a ceremónia középpontját, amelyen körbejárva az egyesület tagjai köszöntötték a világtájakat és az azokat tartó törpöket, valamint négy istent, Odint, Thort, Freyrt és Freyat. A hagyományos skandináv hármasság így kiegészült a szerelem és háború istennőjével. Afféle pogány ökumenizmus jegyében a megjelenteket egymás elfogadására és szeretetére buzdították az egyesület tagjai, majd kiemelték, hogy lényegtelen, hogy ki milyen istenhez imádkozik, csak imádkozzék, mert az ima: szeretet. Ezután faágat valamiféle állati vérbe mártották, Freyr szobrát megkenték vele, ezután pedig a gyülekezet tagjait várták majd egy órán át állandó ritmust verve dobjaikon, hogy aki részesedni kíván a vérből, megtehesse. Ennek megfelelően egész nap ezután vérrel kent arcú emberek között élvezhettük a koncerteket. Ez volna tehát a midgardi (középföldei, az emberek lakhelye a skandináv hitvilágban) véráldozat (blot) amely megadta az alaphangot a következő három napnak.

A nyitóceremónia

A fenti fénykép egyébként remekül illusztrálja a fesztivál méreteit újfent, hiszen a nagyszínpad előtti tér nagyrészt megtelt a rítus idejére. Ezután kezdődhettek a koncertek, az egész fesztivál első fellépője pedig egy helyi értelemben vett szupersztár volt, Kristian Espedal, művésznevén Gaahl és zenekara a WYRD. Nemrég jelentettek meg új lemezt, de Gaahl minden korábbi zenekarának (Gorgoroth, God Seed) egy-egy nagyobb számát is eljátszották. Így olyan klasszikusokat is hallhattunk, mint a Wound Upon Wound, vagy a záró, elképesztő zúzást magához vonzó Prosperity and Beauty. A ragyogó délutáni napfény ellenére a zenekar tökéletes True Norwegian Black Metal hangulatot teremtett. Most egyszer leírom, és többet nem fogok ezzel foglalkozni: hihetetlen hangminőség jellemezte végig az összes szabadtéri koncertet, komolyan mondom, hogy itthon zárt térben sem sikerül sosem ilyen világos és élettel teli hangzás kialakítani. Méltó kezdés egy méltó fellépőtől. Sosem hittem volna, hogy ezeket a legendás klasszikusokat még valaha fogom pont Gaahl előadásában hallani.

Gaahl’s WYRD

Következett a nap következő nagyszínpados fellépője, a Tormentor egyenesen Magyarországról! Ismerve a Tormentor és vele együtt Csihar Attila hatását a norvég black metal fejlődésére nem lehet kérdés miért is fértek bele az idei programba. A ’80-as évek végét idéző színpadképpel fellépő banda a némileg megfogyatkozott közönség ellenére is a maximumot adta, az Anno Domini lemez legjobb dalaival felszántva a színpadot (vagy, hogy is kell ezt metal újságíró nyelven mondani). Le a kalappal, fiúk!

Tormentor

Egy könnyed özönvíz és bőrigázás után következett a nap headlinere, Ivar Bjørnson és Einar Selvik közös koncertje. Akik ismerik a két zenész közös munkáját tudják, hogy a norvég alkotmány 200. születésnapja alkalmából 2014-ben kérték fel őket közös zene írására és felvételére, amely jól reprezentálja a régi és az új Norvégia zenéjét. Így a kettőjük munkájából létrejövő lemezek egyszerre ötvözik a régizene, világzene a metal és ritkásan az elektronika jegyeit. Mivel minden szentnek maga felé hajlik a keze ezért mindkettejük fő zenekara, tehát az Enslaved és a Wardruna egy-egy nagyobb klasszikusát is eljátszották (Return to Yggdrasil és Fehu), természetesen némileg áthangszerelve. A teljesen ránk telepedő didergető estében kitisztuló égbolt tökéletes díszletet adott a szintén meglehetősen éteri zenének. Kifogástalan, profi és élő. “Nem is tudok erről többet mondani.”

Ivar Bjørnson és Einar Selvik zenekara (Skuggsjá/Hugsjá)

Folytatása következik!

A további napok eseményeiért kérlek kattints ide!

English version

I promised you, my dear Reader, a series of reviews, what I can keep only halfways. More than a week passed since I returned from my trip to Norway that was one of the greatest time of my life – since then I tried to accumulate all my thoughts and write them down. First I thought maybe a trilogy could be sufficient for the review but now I see that I can tear it only in two halves extended with the events of my two days (one before, one after) in Oslo. It maybe quite long, and I can understand if you would not read it all, but I try to make it less boring with a host if pictures. How was it, then?

Day Zero (14 August 2019)

On the 14th of August, at 1.50 am I got up and ran to Budapest airport in the rainy night just to arrive to Gardermoen airport with a light flight. It took only 19 minutes to get to the city centre, struggling the 50 km distance in a glance just to arrive by 10.00 am. After recalling my memories from seven years ago I got on the T-bane to pay a visit to the Sognsvann lake on the northern edge of the city. Near to the lake is the Kringsjå Studentby that served as my accommodation during my stay many years ago, and the lake was a place of comfort for refreshing walks and contemplation.

Sognsvann

As time was still young what could have been the next station as the Hell of all Hells, the address of Schweigaards gate 56 or commonly known as Helvete. The people and events connected to the place does not need any detail to be told, but it is more important that the quasi successor of Helvete the store called Neseblod Records could move in to the building in late 2012, restoring its former darkness triumphant. As it is a true place for anti-pilgrimage thus at the time of opening (12.00 am) more of us were waiting there. As it became soon clear that most of us were to go to Midgardsblot the next day it gave us sympathy from the first moment. After the exchange of phones-searching for each other on facebook-making the mandatory pictures round I exited the placed with new friends to reexplore the other parts of downtown.

Helvete

The condition to enter the basement was to buy any item in the shop. My choice was a signature Neseblod beanie to welcome the coming autumn! To mix the atmosphere of old and contemporary Oslo I decided to have a great coffee in the central railway station and continued the trip after.

Neseblod Records (above); Espresso House (below);

I took a glance to the old railway station that is a kind of a gastro-courtyard nowadays, then ran into a contemporary sculpture on the streets that could be a reimagination of ancient stone carvings. I could not find neither the artist nor the exact source since but it represents clearly how the old and new lives together in Oslo. I would assume that maybe the Ekeberg rock carvings are the sources for the artefact, nevertheless it gave the Midgardsblot-vibe to the day. The last picture is of the main street of Oslo, the famous Karl Johans gate.

Old railway station (left above); the sculpture (left below); Karl Johans gate (right)

After that came all the excitements in downtown such as the tiger of the central station, the docks in front of the city hall or the building of the parliament.

From up to down: the tiger, the docks, the parliament.

Tired of all the old-new experiences of the city I got on a train to go to Moss than with some other new friends to go to Horten with the ferry. The first day was crowned with some local specialities (shrimp-salad) and after a longer rain with a beer at the pub called Saxon King whereas the organizers of the festival put a pre-event. After a drink and some chat I put my head to rest in a great mood.

Day One (15 August 2019)

The next morning greeted us with sunshine thus after the failed attempt to rent a bicycle I had a 60 minutes’ walk to the festival site. The first or starting programs were placed to the visitor’s centre of the Midgard Vikingsenter where the auditorium hosted the so called Mimír Talks. Below you can see the building and the replica of the Rök runestone from Sweden. Disclaimer: as there were more programs in schedule as I could participate on thus please, my dear Reader, do not regard this as a full scale review, more like a personal impression catched as a fragment by my eyes.

Midgard Vikingsenter and the Rök runestone

The main part of the openair museum consist of more than ten burial mounds that are under archaeological survey for more than thirty years now (the rainy climate of the area makes it quite difficult, but it should be mentioned that a Viking ship burial was found as well). The majestic and quite big mounds (or hills) present an ethereal, ‘in between words’ feeling for the whole event. The campsite was situated behind the mounds while the festival area to the North of it.

The burial mounds of Borre

As I mentioned above the first part of every day’s programme consisted of the so called Mimír Talks. Mimír was a figure in Scandinavian mythology, a wise one who was killed and decapitated but Odin reanimated his head in order to get his wisdom working again. The colourful programme of the talks thus had a variety of topics from Viking culture, religion and history thorough archaeology to metal itself. The first one for me to speak was Dayal Patterson the author of the great black metal book and leader of Cult Never Dies publishing house. He was followed by Einar Selvik. Ivar Bjørnson should have talked about their Skuggsjá/Hugjá project but as he was held up at the airport thus Einar gave the talk alone. After a short introduction of how he became a musician and how he is inspired to create art he finally got his goathorn and harp to sing. His piece inspired by Völuspá was a moving moment for all the audience, an intimate sight to behold and tunes never to forget. Truly an event to experience once in a lifetime.

Einar Selvik

The auditorium was ornamented with carpets rented from the Danish National Museum, using the artefacts of Viking age archaeology and nature entwining each other. Below here is a picture of the festival area that maybe represents quite well the dimensions of the event: it was a family gathering to begin.

Midgardsblot Metalfestival 2019

At 16.30 the doors opened at last and after a clear security check the audience could get in. The festival’s territory was divided to three main areas: the Kaupangr market with the small stage, the Fólkvangr re-enactor village and the Valhalla or main stage area where one could find the reconstructed Gildehallen of the Vikingsenter as well, used for the medium stage.

Kaupangr (above); Fólkvangr (below)

At 17.30 the members of Folket Bortafor Nordavinden led the waiting people to the main stage to perform the opening ceremony. The picture you can see on the right is of the wooden figurine of the god Freyr that served the central point of the rite. The four dwarves of the cardinal directions were greeted and four gods awoken: Odin, Thor, Freyr and Freya. The classical Scandinavian trinity of gods thus is extended with goddess of war and love. In the name of a kind of pagan ecumenism the members of the group encouraged all to love and respect each other also to pray to whatever god one worships as a prayer is love itself. After that a branch with leaves was put into blood to be spread on the figurine of Freyr in order to welcome the congregation to receive from the named blood as well. For more than an hour the constant rhythm of their drums followed the people have from the blood making half of the crowd wearing blood on their faces for the rest of the day! This is the bloody offering (blot) of Midgard (Middle Earth, the place where humans dwell in Scandinavian mythology) creating the most suitable atmosphere for the days to come.

Opening Ceremony

The picture above once again represents well the dimensions of the festival as most of the main stage area was filled with people. Afterwards started the music, introducing the black metal superstar Kristian Espedal mostly known as Gaahl and his band, WYRD. Recently releasing their debut album but all Gaahl’s previous bands were invoked during the gig. In this regard some really big hits, as Wound Upon Wound or the closing Prosperity and Beauty brought hell with themselves. The shiny afternoon didn’t take away any of the vibe of the True Norwegian Black Metal presented by them. It is the only time I refer to it but I just simply have to: the sound during all the festival was excellent or perfect that is unimaginable in an open air context here in Hungary. A raw and brutal start from a worthy artist. I would never imagine to hear these black metal classic from Gaahl ever.

Gaahl’s WYRD

The second big band of the day was Hungary’s Tormentor itself! Knowing the importance of the band and of Attila Csihar to the development of Norwegian black metal it wasn’t a question they were fit for the festival programme. Revoking the late ‘80s atmosphere on the stage and besides the lessening crowd the band gave their best. Using the classics of the Anno Domini album the guys destroyed the stage. Congratulations!

Tormentor

After a light flood of rain and getting wet to the bone the headliner came to the stage: the band of Ivar Bjørnson and Einar Selvik. The ones who know the collaboration of the two musicians are familiar with the origin of their work: upon the occasion of the 200th anniversary of the Norwegian constitution they were asked to make music together to represent the old and new Norway together. The two albums made by them thus use the repertoire of wold music, traditional music, metal and a taste for electronica. Both of their main bands were summoned by one-one songs (Enslaved: Return to Yggdrasil; Wardruna: Fehu) rearranged for current act. The night falling to us as a cold garment gave a clear sight on the sky serving as the perfect scenery for the ethereal music. Immaculate, professional and alive. “And that’s all I have to say about that.

The band of Ivar Bjørnson and Einar Selvik (Skuggsjá/Hugsjá)

To be continued!

For the events of the forthcoming days please click here!

2 hozzászólás Új írása

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s