Összehasonlítás / Comparison 2

Heilung: Ofnir vs. Heilung: Futha

Please scroll down for the English version!

Több, mint egy hónapja jelent meg a Heilung új, Futha című nagylemeze, amit azóta szüntelenül igyekszem hallgatni. Egy korábbi bejegyzésben ejtettem már szót arról, hogy miért is lehet témája a blogomnak a Heilung és zenéje, hogyan is lehet egy világzenei, neofolk, ambient stb. címkékkel megjelölhető zenekar hiteles részese a metal színtérnek anélkül, hogy alapvetőnek tűnő elemeket, pl. torzított gitár nem alkalmaznak, így erre most nem is szánok időt. Második, összehasonlító bejegyzésem megint csak a hagyományosabb lemezkritikák közé tartozik, amelyben összevetem egymással a banda két eddigi nagylemezét, az immár négy éve megjelent Ofnirt és a friss Futhat.

Heilung: Kai Uwe Faust (fent), Maria Franz (balra lent), Christopher Juul (jobbra lent). Fényképek: Ruben Terluow

Az összehasonlítás oka és alapja nem más, mint a zenekar előzetes promóciós kampányában elhangzott gondolatok: amíg az Ofnir a maszkulin energiákat igyekezett megszólítani és megidézni, addig a Futha sokkal inkább a feminin oldal felé nyit. De hogy érzékelhető ez a két albumon? Az Ofnir már címével is könnyedén a férfiasság harcosi erényeire utal, hiszen ez nem más, mint Odin isten egyik ritkábban alkalmazott mellékneve, ami nagyjából annyit tesz „a felbujtó”. Mire is bújt fel tehát az őrület atya istene? A harcra. A két legfontosabb, úgymond „húzó” dal az albumról, az Alfadhirhaiti és a Krigsgaldr vérontásra készül, előbbi felkészíti a harcosokat, szinte a mitikus berserkir állapota felé sodorva őket, míg a másik bár megkísérli elkerülni, mégis szükséges rosszként bocsátkozik a háborúba.

Előbbi a színpadi megfogalmazásban is remekül kidomborodik, az utóbbihoz készült videoklip pedig a barlangrajzok és kővésetek stílusát megidézve mond el szomorú történetet arról, mennyire rettenetes dolog a háború, angol nyelvű részeiben is hangsúlyozva, hogy a konszenzuson alapuló, békés élet volna minden rossz elhárítója, de ez nem mindig megvalósítható. Ahogy arról korábban is volt szó, a Schlamschlacht című dal pedig a teutoburgi ütközet (Kr.u. 9.) borzalmat hozza szinte megérinthető közelségbe.

Vér, harc, háború, halál, pusztítás. Az Ofnir harcosi ideáljait ezekben a szavakban találjuk meg, mit nyújt ehhez képest a Futha? A cím megértésben nem vagyok teljesen biztos, világosan a futhark rúna-abc felé indulnak el a gondolataim. Ha a négy rúna jelentését egymás mellé tesszük, akkor megint csak kifejezetten férfias vonásokat találunk, hiszen: „F(ehu) = gazdagság, Frey isten; U(ruz) = őstulok; Th(urisaz) = Thor isten; A(nsuz) = Odin isten” kódot találjuk meg benne. Hol is van akkor a feminin? A borító sarkaiban megtalálható alakokat, ha közelebbről megfigyeljük, akkor négy, azonos, a vagináját szétfeszítő női figurát láthatunk, amely pozitúra akár a férfi befogadására, vagy gyermek megszülésére való készséget is jelképezheti. Mindenképpen a női termékenység kerül előtérbe, amit ha a cím rúnáiban megtalálható alakokkal összevetünk, akkor hiába vannak jelen a halállal kapcsolatos aspektusok, mindenképpen a körforgás, a gyarapodás, az élet és halál misztikuma kell, hogy eszünkbe jusson.

Heilung: Futha (2019, Season of Mist)

A hangzásban is jól lekövethető ez az erősebben női vonal, hiszen Maria Franz a korábbiakhoz képest jóval nagyobb teret kap ének terén. Megint csak holt germán nyelveken szólal meg a lemez, rúnák és ősi versek revitalizálása formájában, amelyek most sem hanyagolják a harcosi ideálokat. Világos, hogy a vaskori germán kultúrák már mind tovább sodródtak a Magna Mater kultuszoktól, hogy helyet adjanak a ma ismert harcosi kultuszoknak, azonban a halál és az elmúlás tematizálása nem feltétlenül az élet erőszakos kioltásáról tanúskodnak, hanem annak elkerülhetetlenségéről. A halál a legdemokratikusabb dolog világunkban, hiszen mindenkit el fog érni érdemeitől függetlenül. A halál azonban az élet körforgásának is a része, amire remekül rájátszik a Norupo a teljes létezést a rúnákon keresztül való bemutatásával.

A kérdés a hetedik dalban, az Elivagarban válik igazán izgalmassá, ugyanis a tétel címszereplői a jeges folyamok, amelyek a teremtés hajnalán belefolynak a végtelen űrbe, a Ginnungagapba, hogy aztán a délről jövő muspeli szikrák segítségével a teremtés első lépcsőfokai legyenek. Mit is látunk tehát? Egy végtelen mélységbe, rémisztő tátongó űrbe folyadék kerül, ami végül termékenységhez vezet. Mi ez, ha nem az élet és a születés misztikumának mito-poetikus manifesztuma? A Ginnungagap egy sötét, tátongó verem, mint a borítón látható női alakok vaginája. A létrejövő élet egyszerre csoda és egyszerre rémület, mysterium tremendum et fascinans, főként, ha azt a férfiak szemüvegén keresztül nézzük. Nem véletlen, hogy a fent beillesztett Norupohoz készült vizualizációban a kelta vadak urát, Cernunnost nőként látjuk. Az istennő a Wicca hiedelemrendszerében is ismert örök anya és a meghaló feltámadó szarvas férfi isten egyszerre: élet és halál.

Szóltam már a hangzásról. Az Ofnir közvetlenül megragadható dallamaihoz képest a Futha sokkal éteribb, a kéz között füstként szétoszló hangokkal játszik, rengeteg rémisztő torokhanggal. Rémisztőbb hangokkal, mint amiket sokszor a végtelenül torzított death és black metal tud nyújtani. Nem ad választ az album arra, mi is a nő. Sokkal inkább azt mutatja meg, hogy valami más, olyan megfoghatatlan misztikum, amit korunk férfi felfogása nem képes jelen állapotában megérteni. A mély ókor és az őskor képes volt rá. A Futha egy Magna Mater kultusz, ahol egy állandó nő körül kering két férfi (a megszült fiú és a meghaló férj). Fűzhetném a gondolatokat vég nélkül tovább, de talán nem lenne értelme. Kedves Olvasó, hallgasd a Futha lemezt úgy, mintha egy ultrahang felvétel lenne, a világ kezdetéről, az egyén kezdetéről és elkerülhetetlen végéről.

Heilung: Ofnir, szerzői kiadás, 2015.

Heilung: LIFA, Season of Mist, 2017.

Heilung: Futha, Season of Mist, 2019.

English version

The new material of Heilung, entitled Futha is released for more than a month, and I did not miss a day to listen to it since. In an earlier post (soon to be available in English as well) I had some comments on why Heilung could be the material of my blog, making a neofolk, ambient, world music band to be metal enough without distorted guitars, thus now I would not give space it here. The second Comparison post is about the two LPs of the band: Ofnir from 2015, and Futha.

Heilung: Kai Uwe Faust (above); Maria Franz (left, below); Christopher Juul (right, below). Pictures by Ruben Terluow

The reason behind the comparison is nothing less than the promotional material of the new album, whereas Heilung states that Ofnir grasped the masculine energies while Futha is about the feminine. But how could it be witnessed in the two albums? Ofnir with its very title draws us to the ideals of warriors and a male society, using one of the attributes of Odin, meaning roughly “the inciter”. What does Odin, the god of madness incite in this regard? He incites war. The two most important tracks of the album, Alfadhirhaiti and Krigsgaldr prepares for bloodshed. The first one infuriates the warriors to become berserkers, while the other one whilst tries to avoid it, as a necessary evil uses war to settle peace.  

The performance of the previous one clearly shows this motif, while the video made for the latter uses the style of cave drawings to illustrate the horror of war, stressing in its English sections that consensus would give place for coexistence that is not always an option. The song Schlamschlacht speaks of the events of the Teutoburg forest battle (9 AD), drawing the listener deep into the terror of warfare.

Blood, war, death, destruction. The warrior ideals of Ofnir could be described in these words, but what does Futha give us on the other hand? In the meaning of the title I am not sure, but it is clearly inspired by the futhark runic alphabet. If we list the meaning of the four runes used we get masculine attributes once again, as it could be deciphered as: “F(ehu) = wealth, the god Frey; U(ruz) = auroch; Th(urisaz) = the god Thor; A(nsuz) = the god Odin”. Where is the female in it? In the corners of the cover we see four identical female figurines, stretching their vaginas, which may show that they are ready to take in the male or that they are fertile and ready for childbirth. Anyways female fertility is in the focus, what compared to the masculine attributes in the title gives us the circle of life entwined with the mystery of death.

Heilung: Futha (Season of Mist, 2019)

In the sound the feminine is well represented, as Maria Franz has a bigger role than before in singing. Once again we meet dead Germanic languages, revitalizing ancient runes and poetry that do not lack warrior ideals. It is clear that Iron Age Germanic cultures abandoned the Magna Mater cults to give place for the worship of patriarchal warrior gods best known present day, although the themes of death do not witness the violent end of life, rather grasping its inevitable features. Death is the most democratic of all phenomena as it reaches all regardless of merits and virtues. But death is part of the circle of existence, as it is shown by the song Norupo using the runes to represent the mentioned circle.

This topic becomes the most interesting in the seventh song, entitled Elivagar that is named after the icy rivers of creation. In the dawn of time the rivers run into the endless void of Ginnungagap, mixing with the sparks coming from Muspel to become the first steps in creation. What do we see now? An endless void, a horrible space what is penetrated by a fluid that ignites fertility. What is it if not the manifesto of life and birth in a mytho-poetic setting? The Ginnungagap is a dark chasm as the vaginas of the female figurines on the cover, not to say the womb of the world. Arising life is a miracle and a horror, mysterium tremendum et fascinans, as if we view it from a male perspective. Thus it is not by chance that the visualization of Norupo above show the Celtic god of the wilderness, Cernunnos as a woman. The eternal mother of Wicca faith is the goddess and the horned male god in one person: life and death together.

I mentioned the sound before. Ofnir used a more easily accessible system of tunes, but Futha uses a more ethereal sound, acting like smoke amongst bare hands, using horrifying throat voices at an extent. These sounds are more horrifying that the average black or death metal growls. The album does not give the answer to the question: what is the female? It shows instead that she is a different, ungraspable mystery, which could not be understood through the mindset of contemporary masculine society. Ancient and prehistoric times could understand it. Futha is a Magna Mater cult, whereas is a permanence in femininity and a constant movement of masculinity presented by the yet born and the to be deceased men. I could contine this stream of thoughts without end, but it would not give more insight. Dear Reader, listen to Futha as it is the ultrasound recording from the womb of the world, of the beginnings of time, the individual and its inevitable end.

Heilung: Ofnir, self-released, 2015.

Heilung: LIFA, Season of Mist, 2017.

Heilung: Futha, Season of Mist, 2019.

Reklámok

Egy hozzászólás Új írása

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s