Karrier- és vallástörténet 3

Dalriada

Rendhagyó Karrier- és vallástörténet poszttal jelentkezem a héten, ugyanis a soproni Dalriada szövegi karrierjének áttekintését tűztem ki célul, amely mint látni fogjuk kevésbé vallástörténeti, mint inkább irodalomtörténeti és történettudományi jellegű bemutatás lesz. Maga a bejegyzés egyébként akár Gondolatelőleg is lehetne, vagy inkább “gondolat-utólag” ha létezik ilyen szó, ugyanis egy tavaly, Londonban elhangzott konferencia előadásom most elkészült írott formájának rövidített változata lesz. A rövidítés oka elsősorban az, hogy bizonyos alapvetéseket, amelyek a zenekart érintik nem vezetek elő, hiszen azt hiszem legtöbb Olvasóm már hallott róluk, aki pedig nem, azok kimerítő tájékoztatást kaphatnak róluk itt.

Három témát szeretnék érinteni, amelyek jól kirajzolják, mik is azok a legfontosabb vonalak, amelyek mentén a Dalriada dalszövegei készülnek. Az első téma az albumcímek szekvenciája lesz, a második az anyanyelvhez való viszony, a harmadik pedig a kulturális örökségünkhöz való viszony. Kezdjük máris az albumcímekkel!

Az albumcímek rendszere

Az első demot és a gyűjteményes lemezeket kivéve minden hagyományos album címe ugyanarra a vonalra fűzhető fel. A “székely naptár” néven ismert kalendárium hónapneveit viselik az egyes albumok, amelyek belső tartalma is lehetőség szerint valamelyest illeszkedik az adott időszak hangulatához. Ennek illusztrálására álljon itt az első három lemez borítója, amelyeken szintén remekül követhető az idő múlása.

Fergeteg (2004); Jégbontó (2006); Kikelet (2007)

A januári fagyott jégvilágból, az első olvadáson át (február) a hó teljes eltűnéséig (március) láthatjuk a borítókat, amelyek nyolc nagylemezzel immáron egészen augusztusig elérnek. Az év kerekét követő címadás mindenképpen jól rámutat a zenekar időnként erőteljesen etnográfiai és történelmi érdeklődésére. Ez az érdeklődés ebben az esetben (is) kifejezetten romantikus (a szó kultúrtörténeti értelmében) formákat ölt, hiszen a nevezett “székely naptár” egy vélhetően 19. századi eredmény, amelynek talán nincs is köze a székelyekhez. A hónapnevek elnevezése ebben a rendszerben olyannyira költői, hogy gyanúsan a nemzeti érzelmek első nagy korszaka során jöhettek inkább létre. A sort az utolsó lemez, a Nyárutó töri meg, amely viszont a korai újkori eredetű, hagyományos hónapnevek rendszeréből kölcsönzi címét. A “székely” szisztéma szerint Újkenyér hava kellene legyen augusztus, viszont a nyár elmúltát hozó melankólia jóval érzékletesebb a Nyárutó hava névben, amelyhez a Halál hegedűse is csatlakozik:

Nyárutó (2018)

Talán a legfontosabb mindebben, hogy valami régihez, valami igazán autentikusan magyarhoz, vagy annak vélthez kötődik a zenekari koncepció egyik legfelsőbb rétege, vagyis az albumcímek szekvenciája. Lássuk, hogyan is viszonyul a zenekar anyanyelvéhez?

Az anyanyelvhez való viszony

A Dalriada minden szövege magyar. Ezzel a kérdés lezárható is lenne, mehetnénk tovább, de mint mindenhez ehhez is vannak apró kiegészítéseim. Még a konferenciaszereplés előtt, 2018. szeptember 6-án Ficzek András, a zenekar egyik központi alakja, szövegírója, énekese, gitárosa, dalszerzője volt olyan kedves és szánt arra időt, hogy telefonon jó pár kérdést tisztázzunk a zenekar programjával kapcsolatban. Egyik kérdésem az volt hozzá, hogy a megnövekedő nemzetközi siker kapcsán nem gondolt-e angol nyelven szövegeket írni, hogy azok könnyebben eljussanak a nem magyar rajongókhoz? Erre világos nem volt a válasza, mert a sikerek ellenére egyrészt a magyar közönség számára ír zenét, valamint csak magyar, az anyanyelvén lát arra lehetőséget, hogy igazán képes legyen a gondolatait átadni. A fenntartásait tökéletesen megértem, ennek ellenére apró nyomokat láthatunk az egyes albumok kivitelezésében, amelyek vagy a nemzetközi nyitást vagy a még erősebb befelé irányulást hangsúlyozzák.

A két végpontot a Jégbontó és a Kikelet lemezek szolgáltatják. A Jégbontó kísérőfüzetében és hátlapi borítóján a dalok némileg nyers angol nyelvű cím- és szövegváltozatai találhatóak meg. Ebben a tekintetben nem egyedülálló, de kifejezetten gáláns gesztussal találkozunk, hiszen a magyar egy viszonylag apró nyelv a nagy világforgatagban, ráadásul kifejezetten nehezen megtanulható. Legalább annyira, mint a norvég nyelv feröeri, jóval archaikusabb változata, amely mindössze 50.000 ember anyanyelve. Így nem csoda, hogy ha a szintén mindannyiunk által ismert Týr, 2008-as albumán hasonló gesztust tett nem helyi hallgatói felé.

Echo of Dalriada: Jégbontó (2006) és Týr: Land (2008)

A másik irányt a Kikelet képviseli, amelyben nem hogy nem angol nyelvű fordítások vannak, hanem az egyes dalok régi magyar rovásírással vannak átírva a lapok ellenoldalán. Ez a romantikus belefeledkezés a magyar múltba már a Jégbontón is megjelenik, de ott csak a dalok címeinek átírásában. Erre a típusra jóval több példát láthatunk szerte Európában, főként a vikingeskedő zenekarok esetében, ahol a rúnákon keresztül átírt szövegek tipikusnak mondhatóak. Az anyanyelvhez való viszony így talán enyhén árnyaltabbá válhatott, és megalapozza számunkra az albumcímekkel együtt az igazán mélyről jövő ragaszkodást a magyarság felé. Lássuk mit és hogyan szólaltat meg a banda?

A nemzeti örökséghez való viszony

Három témára szeretnék példákat (hangsúlyozom, csak példákat) hozni a Dalriada munkásságából: 1) magyar történelem; 2) magyar szépirodalom; és 3) magyar néprajz. Kezdjük a történelmi témákkal!

Magyar történelem

A magyar őstörténet és a magyarság eredetének kérdésében három számot szeretnék kiemelni. Ezek közül az első az Amit ad az ég (Álmos búcsúja) 2015-ből belehelyezkedik Álmos vezér látószögébe és megelőlegezi a magyarság letelepedését és megnyugvását a Kárpát-medencében. Vélhetően Álmos halála, vagyis rituális feláldozása előtti napokból szól a dal, amely után Árpád és a hét törzs szövetsége benyomulhatott későbbi lakóhelyünkre. Ugyanezt a steppei nomád hangulatot ragadja meg hun irányból az Égnek ostora (2008), amely a legismertebb nagykirályról, Attiláról szól. Az Anonymustól ismert, a Gesta Hungarorum által is felvázolt hun-magyar rokonság ma már világos, hogy maximum közvetett lehet és főként a néprajzi anyagban mutat bármi kapcsolatot, mégis egy magyaros zenekar számára elmaradhatatlan inspirációforrás. A tipikus steppei nomád vezér és lovasserege által kivívott hatalmas győzelmek megéneklése megint csak kifejezetten romantizáló hatást mutat. A két téma között találjuk a szintén kihagyhatatlan Csaba királyfi és égi serege történetét a Hadak útja című számban (2011). A székelyek eredete talán még kevésbé egyértelmű és tisztázott, mint a nemzetünké, azonban megint csak ismert, hogy a székelyek a hunok maradéka (más elképzelések szerint akár szubsztrátum jellegű, később elmagyarosodott népcsoport is lehetnek), ezáltal közvetlen rokonaink, tehát a nagy nemzetmentő mítosz, vagyis a halálból és az égből visszatérő hős és serege megint csak olyan heroikus téma, amely kihagyhatatlan.

Már most megelőlegezem, hogy a történelmi témák másik fele a török korból származik, de a kettő között megtaláljuk a történelmi érdeklődés igazi elmélyültségére utaló jeleket is, mint az Árpádházi Margit balladája (2006), amely nem Szent Margit történetét dolgozza fel, hanem egy jóval kevéssé ismert figuráét. III. Béla lánya, Margit királyi hercegnő 1185-ben II. Iszaakiosz bizánci császár felesége lett, 1204-ben a velencei kereszteshadjárat konstantinápolyi dúlását is átvészelte, sosem tért haza országunkba. A dal ezt a tragédiát dolgozza fel.

A török korról szóló dalok közül szintén csak kiemelünk néhányat, amelyek már címükben is világosan hordozzák tartalmukat. Hunyadi és Kapisztrán nándorfehérvári diadaláról (2012), Kinizsi mulatsága (2011) és Thury György balladája 1 & 2 (2018) a kiemelendő példasor, ha az elregélt események időrendjét nézzük. A nándorfehérvári csatát (1456) talán senkinek sem kell bemutatni, az elveszettnek tűnő de végül győzedelmes hadművelet a mai napig eszünkbe juthat a déli harangszót hallva. Kinizsi nem máskor és máshol mulatozik, mint a csatamezőn. A félistenszerű katonai vezető sok mesénk és regénk szereplője, afféle magyar Héraklész, aki bármikor képes elverni a pogányokat, vagyis a törököket. Hírnevét az 1479-es kenyérmezei csatában szerezte, amikor is Báthory István erdélyi vajda csapatait vezetve rettentő túlerőt képes legyőzni. Ha Kinizsi számára a csata mulatság, akkor vajon mi lehet számára a megerőltető munka? Thury György személyében viszont újabb tragikus történetet ismerhetünk meg, nem véletlen a ballada cím. Az 1560-as évek végének hadvezére, akit a “magyar El Cid” néven is illetnek sokat tett a három részre szakadt ország egyesítése érdekében, de végül rettentő túlerővel szemben esett el, 1571-ben Kanizsa várából kivonuló portyázása során.

Magyar szépirodalom

És ha már Dalriada és török kor akkor végre eljutunk ahhoz a részhez, ami miatt talán sokan kattintottak a bejegyzésre: Arany János és a zenekar viszonya. 2004-es debütlemezük előtt már azzal váltak híressé, hogy feldolgozták a Walesi bárdokat. E zenei interpretáció nyilván nem idegen a balladai hagyománytól, hiszen a ballada alapvetően népzenei műfajként ragadható meg. Nem is merült ki szerencsére ebben az egy próbálkozásban az Arany életmű beemelése, a Szondi két apródja két részletben került feldolgozásra, majd 2009-ben önálló lemezt készítettek a már meglévők felújításával és újak beemelésével. Ezek közül talán a két már említett a leghíresebb, utóbbi világosan kapcsolódik a magyar történelmi vonulathoz is.

Hogy mennyire méltó, vagy nem méltó Arany életművéhez ez a fajta könnyűzenei feldolgozás azt nem hiszem hogy itt és most meg kellene ítélni, de az bizonyos, hogy ezek az örök klasszikus versek folyamatosan életben tartatnak a zenekar koncertjein és minden alkalommal, amikor a rajongók meghallgatják azokat. Nem is egy olyan magyar tanár ismerősöm van, akik pedagógiai célzattal is megismertetik a diákjaikat ezekkel a zenei újraértelmezésekkel, gyakorta tapasztalva, hogy az arra fogékony diákok villámsebességgel tanulják meg a nevezett Arany-memoritereket.

Magyar néprajz

A fenti két bekezdés talán nyúlfarknyinak tűnik az előzőhöz képest, de azt hiszem ezek a feldolgozások magukért beszélnek. Nézzük az utolsó témát, a magyar néprajz kérdéseit. Újfent három tételt veszünk elő, három tipikusnak mondható témával. Az első választásom a Táltosének című 2007-es dal, amely a magyar hagyomány sámánjainak állít emléket. Tudjuk, hogy a táltossá válás a születéskor felismerhető jegyekkel (hat ujj, burokban születés, túlzott mennyiségű haj, stb.) kezdődik, a dal utolsó versszaka pedig a sámán a túlvilággal és a szellemekkel való kapcsolatára utalva a táltos a teljes létezéssel való misztikus kapcsolatát is kiemeli.

A Nap és Szél háza című mese a Fiastyúk néven ismert csillagkép keletkezési története nem csak azért érdekes, mert történetvezetése népmesei eredetű, hanem azért, mert annak eredeti változata a moldvai csángóktól származik, akik szintén rokonaink. Így a korábban említett romantikus hun és székely kapcsolatok felemlegetése mellett a csángók beemelésével a teljes Kárpát-medence magyar ajkú kultúráját vonja magához közel.

Utolsó ilyen példánk, A dudás pedig szinte közhelyszerű kérdéseket boncolgat. Mindannyian tudjuk, hogy a dudákon játszani kifejezetten nehéz, és ahogy a szövegben és zenében is megidézett népdal is tudósít róla, szinte az ördöggel kell ahhoz cimborálni, hogy valaki megtanulhassa. Beszéltünk már bőven arról, hogy a zenei virtuóz, a titkos tudományok és a Gonosz hogyan függenek össze és ennek milyen hatása van a metal zenére (lásd itt) így most nem ismétlem el, csak utalok rá, hogy még egy középkori eredetű népdal is ugyanezt a témát találja meg és új köntösbe öltöztetve beszél most is hozzánk.

Összefoglalás

A zárás előtt még két apró jellemzőt szeretnék kiemelni, ami a fenti vizsgálat során még a szemembe ötlött. Az egyik, ami kifejezetten erősen a romantikus korszellemhez repíti el a zenekart (a vaskos Arany kapcsolat mellett) az az érzelmi felfokozottság eléréséhez szükséges anakronisztikus árnyalatok alkalmazása. Egyetlen példát emelek csak ki, ez a 2006-os Galamb című dal. A szöveg és a díszlet világosan a török kor kíméletlen és elkeseredett harcaiba repíti vissza a hallgatót, bőven hallunk utalást a pogányokkal való harcra, ennek ellenére feltűnik a magyar trikolór is a csatamezőn. Bár a három szín már a 19. század előtt is megjelenik, annak valódi, nemzeti lobogón való alkalmazása már a nemzeti romantika korához kötődik, viszont remekül fokozza a hazafias érzéseket a 16. századi harcokról szóló dal közben, így nem tévedésként hanem költői eszközként kell tekintenünk rá.

A másik, és egyben utolsó példánk a Búsirító 2018-ból. A dal különlegessége, hogy több népdal elemeiből került összeállításra mind a zenéje, mind a szövege, amelyekben együtt a szerelmi csalódás után katonai karriert üldöző fiatal férfi, ebben a kontextusban, újszerű története rajzolódik ki. Tehát a népi hagyomány elemeinek keverése új rétegeket nyit meg annak értelmezésében.

Négy apró kérdés megválaszolásával búcsúzok el tőled most el, kedves Olvasó. 1) A Dalriada vajon újpogány zenekar? A válaszom egyértelmű nem, főként úgy nem, mint ahogyan az a Týr vagy az Eluveitie kapcsán ismert. Továbbá, mivel a török kor kiemelt jelentőségű a zenekar munkásságában, amely pedig világosan a kereszténység kontra pogányság harcként is definiálható, így világos hogy bizonyos régi magyar pogány elemek mellett a kereszténység és értékei sem elvetendő számukra, ahogyan az hagyományos volna az újpogány metal esetében. 2) A Dalriada vajon politikus zenekar? Erre a kérdésre nagy sóhajjal együtt megkönnyebbülve azt mondhatom megint csak hogy nem. Ez korábbi feltevésem is volt a magyar kultúra kifejezetten sok aspektusa iránti érdeklődésük és fellépésük kapcsán is, de András is megerősített szóban ezzel kapcsolatban, tehát a ma oly divatos esetenként politikai érdekeket szolgáló “magyarkodás” nem része munkásságuknak, hogy azt ne mondjam nem “nemzeti rock” az alzsánerük. 3) Romantikus zenekar-e a Dalriada? Végre egy nagy és határozott igen. Mind a power mind a folk metal hagyomány heroikus, érzelmekben gazdag, múltban elrévedni hajlandó modorát magukra veszik és abból a lehető legautentikusabb magyar power-folk metalt alakítják ki. 4) Igyekszik-e a Dalriada a magyar kultúrát zenéjében megőrizni? Újabb egyértelmű igen, ami nem csak megőrzést de népszerűsítést is jelent, hiszen a zenekar már Európán kívül is egyre több sikert ér el.

A zenekar 2018-ban

A fényképek a zenekar honlapjáról származnak. Köszönöm Ficzek Andrásnak, hogy szánt rám időt és energiát, ezzel nagyban hozzájárulva, hogy nem csak ez a szöveg, hanem ennek szóbeli és angol, bővebb változata elkészülhetett, és köszönöm Rieckmann Tadeusznak, hogy összehozott Andrással.

A blog Facebook oldala (a frissítésekről való könnyebb értesülés érdekében) itt érhető el.

Ajánlott irodalom:

  • Bakos, M. (2008). Tájnyelvi hangfelvételek – Bukovináról Magyarországra 2. http://mek.oszk.hu/05700/05747/
  • Benedek, E. (2015). Székely Tündérország: székely népmesék és népmondák. Cluj Napoca: Kriterion.
  • Benedek, M. (1970). Arany János. Budapest: Gondolat Kiadó.
  • Bóna, I. (1993). A hunok és nagykirályaik. Budapest: Corvina Kiadó Vállalat.
  • Engel, P., Kristó Gy., & Kubinyi A (2001). Magyarország története, 1301-1526. Budapest: Osiris Könyvkiadó.
  • Györffy, Gy. (1988). Anonymus: rejtély vagy történeti forrás? Budapest: Akadémiai Kiadó.
  • Kovács, Á. (1982). Táltos. In: Gy. Ortutay (Ed.), Magyar Néprajzi Lexikon (Vol. 5) (pp. 168-169). Budapest: Akadémiai Kiadó.
  • Kristó, Gy. (2002). A székelyek eredete. Budapest: Balassi Könyvkiadó.
  • Kristó, Gy. (2006). Magyarország története, 895-1301. Budapest: Osiris Könyvkiadó.
  • Ostrogorsky, G. (2001). A bizánci állam története. Budapest: Osiris Könyvkiadó.
  • Sinkovics, I. (1985). A békeidőszak az 1570-1580-as években. In Zs. P. Pach (Ed.), Magyarország története: tíz kötetben (Vol 3/1) (pp. 605-651). Budapest: Akadémiai Kiadó.
  • Sinkovics, I. (1985). Az ország megosztottságának állandósulása (1541-1570). In Zs. P. Pach (Ed.), Magyarország története: tíz kötetben (Vol 3/1) (pp. 223-283). Budapest: Akadémiai Kiadó.
  • Sinkovics, I. (1985). Útkeresés Mohács után: Az ország három részre szakadása. In Zs. P. Pach (Ed.), Magyarország története: tíz kötetben (Vol 3/1) (pp. 147-221). Budapest: Akadémiai Kiadó.

2 hozzászólás Új írása

  1. Kőszeghy Miklós szerint:

    Érdekes. Mintha nem a metálra jellemző harmóniameneteket öltöztetnének fel…

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s