Karrier- és vallástörténet 2

Melechesh

Ha szeretném, akkor egyetlen tételmondatban elintézhetném a soron következő posztot: az izraeli Melechesh az (új)asszír és/vagy mezopotámiai mítosz újraértelmezés koronázatlan királya. Beszúrhatnék néhány képet, amin mindenki láthatja az alapvető hivatkozási pontokat és vége. De nem elégszem meg ennyivel, és bővebb betekintést próbálok engedni ennek a mind zenei, mind szövegi, mind képi esztétikáját tekintve különleges zenekar munkásságába.

Karriertörténet

A Melechesh alapító atyja és máig egyetlen állandó tagja, Ashmedi (szül. Murat Cenan)1995-ben, Jeruzsálemben hozta létre a zenekart, kezdetben összesen öt taggal, elindulva az izraeli black metal élet kiépítése felé. A kezdeti thrash-es black metal alapok megmaradtak a mai napig, amit folyamatosan kiterjesztve kezdett el Ashmedi kiszínezni kultúrája népzenéjének dallamaival majd autentikus helyi hangszerekkel is, mint a bağlama, az úd, buzuki, vagy a Távol-Keletről a szitár. A zenekar több felállást is megélt, Ashmedi pedig először Hollandiába majd Németországba tette át székhelyét – amelyet a zene tematikája semmilyen tekintetben nem szenvedett meg.

Ashmedi (Murat Cenan)

A zenekar 1995 óta hat nagylemezt, egy demot, egy single-t és két EP-t adott ki. A banda nem követi a két-három évente kötelező érvényű nagylemez kiadási tendenciát, elmélyült alapos munkával átitatva, akár négy-öt év kihagyással követik egymást az albumok. A lassú építkezés gyümölcse az egyre nagyobb és nagyobb kiadókhoz való leszerződésben is megmutatkozik, ami kezdődik a szokásos szerzői demo kiadással, majd az Osmose Productions-ön keresztül ma egészen a világhíres Nuclear Blastig tart.

  • 1995. As Jerusalem Burns… (demo, szerzői kiadás)
  • 1996. The Siege of Lachish (single, Devilish Music Propaganda)
  • 1996. As Jerusalem Burns… Al’Intisar (LP, Breath of Night Records)
  • 2001. Djinn (LP, Osmose Productions)
  • 2003. Sphynx (LP, Osmose Productions)
  • 2004. The Ziggurat Scrolls (EP, Profound Lore Records)
  • 2006. Emissaries (LP, Osmose Productions)
  • 2010. The Epigenesis (LP, Nuclear Blast)
  • 2012. Mystics of the Pillar II (EP, Nuclear Blast)
  • 2015. Enki (LP, Nuclear Blast) Vallástörténet

Vallástörténet

Ezek után ráfordulunk a vallástörténeti fejtegetésekre. A zenéből és a lemezborítókból, valamint a témában érdekeltebbek számára az albumok és dalok címeiből teljesen világos az újasszír és/vagy mezopotámiai kötődés. Nézzük először végig az első találkozás, vagyis a képi világ egyes elemeit. Három nagylemez borítóját választottam ki erre a célra: Djinn, The Epigenesis és Enki. A szemléltető ábrákon található eredeti tárgyfotókat pedig ezúton is köszönöm feleségemnek, aki 2015-ös párizsi és 2018-as londoni utunkon készítette a felvételeket a Louvre és a British Museum termeiben.

Djinn. Természetesen már ezen a ponton sem vonatkoztathatunk el az album címétől. A djinnek az arab mitológia füstnélküli tűzből született lényei, lehetnek jók és gonoszak is. Mindenképpen afféle középlények, mint a démonok, amelyek csak a kereszténységben lettek igazán démonizálva, vagyis eredetileg természetük szerint mind a pozitív mind a negatív erők szolgái, az istenek és az emberek között elhelyezkedő inkább szellemi lények. A címhez igazodva az (egyszerűség kedvéért csak így hivatkozva) újasszír mitológia két dzsinnje került fel a borítóra. A két szélen az ember fejű, bika testű lamassuk láthatóak, míg középen két oroszlánfejű ugallu.

Djinn, 2001

A figurákat, mint kapuőröket ismerjük akár II. SarrukínDur-Sarrukínban akár III. Sulmánu-AsariduNimrudban található palotájából, tehát ezen esetekben mindenképpen bajelhárító, idegen szóval élve apotropaikus szerepben tetszelegve.

A The Epigensis folytatja az újasszír ikonográfia alkalmazását, megint csak találhatunk néhány lamassut, valamint tipikusnak mondható tisztviselők/tábornokok figuráit. Ashmedi eklektikus közel-keleti érdeklődését jól példázza a borító, amelyen I. Dárius Akhaimenida perzsa nagykirály persepoliszi palotájából származó bikás oszlopfőt is láthatunk. Extra kiegészítésként totálisan kilövi a képet a Közel-Keleti misztikus hagyományába a kabbalah életfája illetve a bűnt jelképező kígyó a Genezis elbeszéléséből.

The Epigenesis, 2010

A legutóbbi kiadvány, az Enki pedig tovább folytatja ezt az ókori és középkori eklektikát: nem csak a megszokott lamassuk vannak jelen, hanem további figurák az említett persepoliszi palotából: az oszlopfő mellett katonák és szfinxek alakjai is megjelennek, továbbá az iszlám öt alappillérét jelképező Hamza, vagy közkeletűbb nevén „Fátima keze”.

Enki, 2015

A két utóbbi borítón a középkori zsidó és muzulmán jelképek bevonása az ókori világból vett elemekkel szépen illusztrálja azt a kulturális ívet, amelyet ma a Termékeny félhold területén élő népek is tapasztalhatnak, hiszen a tőlük szinte idegen pogány ókor emlékei között élnek most is. Városok, nyelvjárások, esetenként népi vallási elemek (pl. a Hamza, amelynek gyökerei mélyen Libanon és Szíria ókoráig mennek vissza) mintegy 5000 éves ívet rajzolnak fel, egyfajta különleges kontinuitást is ábrázolva, igazán finoman rátapintva ezek egymástól elválaszthatatlanságára is. Külön kiemelendő, hogy a koncertek során díszletelemként rengeteg a fentiekben hivatkozott motívum megjelenik, emelve az élő fellépések misztikus hangulatát.

A kabbalah életfája és Fátima keze

Ha pedig nem volna elegendő a fenti, kissé kaotikusnak tűnő, a történelem egymástól elválaszthatónak látszó rétegeinek egymásra halmozása, akkor a dalszövegek tovább mélyíthetik az eddigi belátásunkat. A teljes életművet most sem szeretném végigolvasni, néhány kiváló példát felületesen, egyet pedig mélységében azonban beemelek.

Kezdjük a zenekar nevével: a héber kifejezés egy összetétel, amelyet a melech (király) és esh (tűz) elemekből kapunk meg, egyszerű birtokos szerkezetként fordítva tehát „a király tüze” vagy „a tűz királya” (a héber betűs átírástól most eltekintek). Bármelyik fordítás mellett is törünk lándzsát bizonyos, hogy izraeli gyökereit Ashmedi e gesztusban megtiszteli, ami főként akkor izgalmas, ha az interjúkban folyamatosan hangoztatott iraki (újasszír)-örmény származását is felemlegetjük. A dalszövegek mindegyike kivétel nélkül tehát az ókori Mezopotámia és hozzá történelmi-vallási-kulturális szempontból csatlakozó területek (tehát kvázi az ókori Közel-Kelet, kivéve Egyiptomot) szellemi hagyatékából merít. Kiemelten prominens téma a mezopotámiai démonvilág és az ahhoz kapcsolódó kérdések, amelyek igen sok dalban felcsendülnek, a teljesség igénye nélkül főként az alábbiakban:

Summoning of Ifrit and Geniee (2001), Wardjinn (2001), Annunaki’s Golden Throne (2003), Deluge of Delugional Dreams (2006), Ghouls of Nineveh (2010). Az itt felsorolt tételek között az elsődleges hasonlóságot a borítókon is bemutatott széles körű érdeklődés fémjelzi, keverve egymással a mezopotámiai és iszlám vallástörténet különböző rétegeit. Nem mentesek a dalok az aktualizáló felhangtól sem. Ennek iskolapéldája a Rebirth of the Nemesis (2006), amely az Enûma Eliš (a babiloni teremtéstörténet, szinopszisa itt olvasható) újraértelmezése, amelynél kicsit hosszabban el is időzünk. Afféle negatív újragondolással találkozunk, amely a démoni erők szabadjára engedésével hozható kapcsolatba. Az egész szöveg olyan, mintha valamiféle jóslat lenne, amely a régi teremtéstörténet újraírását vetíti előre. Ennek a történeti átértelmezésnek a következményeivel nem foglalkozik a beszélő, sem azzal, hogy ezeket a következményeket (amelyek alapvetően negatívnak tűnnek) milyen módon lehetne elkerülni.

Rebirth of the Nemesis, az Enûma Eliš aktualizáló átirata

Már az első versszak is ezt a jóslatot készíti elő, melyben a Sós Víz Népének dinasztiájáról hallunk, valamint arról, hogy az idő megérett UrukTyphoon”jának megérkezéséhez. A két kép teljesen egyértelműen Tiamátra és seregére való utalás, hiszen ő jelképezi a sós víz princípiumát, valamint bekerül a képbe Tüphón, a görög mitológia egyik pusztító sárkánya.

A második versszak közelebb visz minket Tiamáthoz, rettegett erejét és követőinek sokaságát ismerteti meg a szerző a hallgatóval. A harmadik szakasz már magát a jóslatot is tartalmazza: ez az istenség, a Víz Démona (Aqua Demon) légióival visszatér, és újra írja az Enûma Eliš történetét – újabb görög utalással, Nemesisként megnevezve a bosszúálló Tiamátot. A folytatás származását taglalja, megtudjuk, hogy egy pre-univerzumból származik, vagyis a teremtés előtti állapotokból. A negyedik strófa vége állítást és kérdést is tartalmaz: teremtőnek nevezi Tiamátot, de ezt meg is kérdőjelezi, gondolván eredeti teremtő vonalának és későbbi pusztító tulajdonságainak kettősségére.

Refrénszerűen az Enûma Eliš újra íratását többször is hangsúlyozza a szöveg, kiemelve, hogy a sors (az eredeti történettel ellentétben) nincs kőbe zárva, tehát hiába is szerezték meg a Sors Tábláit az istenek, nincs többé jelentőségük. A visszatérő istennőben/démonban tisztelhetjük továbbá az elemek és égtájak egyesülését is, mely a teremtés előtti állapotok újra éledését idézheti fel a hallgatóban.

A záró szakasz előtt még néhány újabb címmel illeti a szövegíró Tiamátot, a teremtés és az univerzum királynőjének nevezi, aki politeisztikus fényben tér vissza ebbe a világba. A pusztító tűzzel visszatérő istennőtől azonban nem inti óvva az embert a záró strófa, sőt annál inkább ennek a jóslatnak a beteljesedésére irányuló várakozás tölti el. Meglátása szerint nem kell félni az istennőtől, hiszen ezzel eltöröltetik a Sors Táblák mindenek fölött való uralma, elérheti a világ a szabadságot.

Ahogy az a fentiekből is kitűnik, valóban sajátos feldolgozással van jelen esetben dolgunk. Egyszerre találhatjuk meg benne a múlton való merengés nyomait, valamint a jövőre irányuló várakozásokat. A szöveg Tiamát személye körül mozog, sokszor a görög mitológiával párhuzamba hozott képzettársításaival. Érdekes továbbá, hogy következetlen abban, hogy démonként vagy istennőként van-e megjelölve Tiamát. Gondolható, hogy erre a poétikai fogásra azért lehetett szükség, hogy egyszerre egyesítse a felidézett mitológiai személyben annak démoni vonásait és vadságát az isteniség hatalmasságával és felsőbbrendűségével.

Ez az egy textuális és három ikonográfiai példa azt hiszem, segíthet elhelyezni a Melechesh zenéjét a metal intellektuális térképén. Kiváló bizonyítékát nyújtja a zenekar annak, amikor a black metal megint csak nem kizárólag a zenéről szóló, hanem egy mély, a spiritualitást sem megvető művészeti ágként jelenik meg. A fenti dalszövegelemzés a metal lázadó eszmeiségéhez illeszkedik, kilépve a keresztény világlátásból és képhasználatból, elutazva az európai civilizáció egyik bölcsőjébe. Záróakkordként pedig álljék itt a Grand Gathas of Baal Sin című dal klipje, amely még a fentieknél is erősebben húzza alá Ashmedi munkájának központi üzenetet: az ókori Közel-Kelet olyan élő hagyomány, amely a ma emberéhez is képes szólni, sikerüket tekintve nem csak származási helyén, hanem Európában és a világ más tájain is.

További olvasnivaló:

  • Bácskay András: Orvoslás az ókori Mezopotámiában, L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2018.
  • A. Leo Oppenheim: Az ókori Mezopotámia – Egy holt civilizáció portréja, Gondolat Kiadó, Budapest, 1982.
  • Josef Klíma: Mezopotámia, Gondolat Kiadó, Budapest, 1983.

A témában készült munkám:

Mesopotamian Magic and Demonology in the Lyrics of Melechesh = ICONEA 2012-2015, ed. Richard Dumbrill, London, ICONEA Publications, 2016, 1-12.

4 hozzászólás Új írása

  1. Kőszeghy Miklós szerint:

    Hátigen, így kezdődött egy doktori… Jól értettem, hogy az alapító-vezető izraeli arab?

    Kedvelik 1 személy

    1. yohanantheblack szerint:

      Így kezdődött bizony, pedig még BA diplomám se volt…. 🙂 Ha magunk felől nézzük akkor igen, izraeli arab (némi örmény hatással), ha ő felőle, akkor Jan Assmann és Komoróczy Géza együttállása alapján pedig asszír, ahogy saját identitását is szereti meghatározni!

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s