Karrier- és vallástörténet 1

Ex Deo

Az első “Karrier- és vallástörténet” bejegyzést nem egy nagy klasszikusnak szentelem, nem valamiféle olyan alapvetésnek, amely nélkül nem lenne létjogosultsága a blogomnak, Urambocsá nem létezne maga a metal zene. Sokkal inkább egy olyan bandát veszek most elő, akik az új év kezdetéhez, ha közvetve is, de igazodnak. Akárhogy is nézzük naptárunk mai formájának eredeti előképét az ókori római időszámítás rendszere alapozta meg, így a “római death metal” címmel is illethető kanadai Ex Deoval és munkásságával fogunk megismerkedni Ianuarius elsején.

A zenekar ötletgazdája Mauricio Iacono, a szintén kanadai Kataklysm (death metal) énekese. Nevéből is könnyedén kiolvasható, hogy az énekes olasz származású, melyre kifejezetten büszke is, így eredeti zenekarának tagjaival karöltve afféle side projectként hozták létre az Ex Deot. Annak latin neve (kb. “Istentől”) is utal az érdeklődésre, albumaik címei, dalszövegeik és teljes programjuk az ókori római történelmet szándékozik megidézni. A banda 2008-as alapítása óta három nagylemezt adott ki:

2009. Romulus (Nuclear Blast)

2012. Caligvla (Napalm Records)

2017. The Immortal Wars (Napalm Records)

A három album közül az első kettő nem koncept album, ha csak azt nem vesszük koncepciónak, hogy minden megszólalásuk valamilyen római témával foglalkozik. A harmadik, The Immortal Wars viszont Róma egyik nagy ellenségének, Hannibal Barcas karthágói hadvezérnek állít (újabb) emléket. A dalszövegek témái között alapvetően főként a leginkább romantizált római történelmi és mitológiai események kerülnek feldolgozásra. Találunk dalt a város alapításáról (Romulus), Caesar győzelméről Galliában (Storm the Gates of Alesia), Marcus Antonius és Octavianus végső csatájáról (The Final War /Battle of Actium/), a zámai csatáról (Ad Victoriam /The Battle of Zama/), de előtérbe kerül a keresztények üldözése is Nero korában (Burned to Serve as Nocturnal Light) vagy Caligula császár önistenítése (I, Caligvla).

A fenti felsorolás természetesen csak ízelítő a zenekar teljes munkásságából, amely annak ellenére, hogy csak három nagylemezből áll igen széles időbeli távlatokból merít, hiszen a római történelem kb. 1100 évének igen nagy részét érinti. Természetesen világosan kell látnunk azt is, hogy a zenekar minden megnyilatkozása, megmutatkozása nem a történész régészeti és filológiai pontosságát követi (ez természetesen elmondható, sőt elmondandó lesz a legtöbb hasonló zenekar esetében), sokkal inkább azt a romantikus képet igyekszik felénk közvetíteni, amit akár csak a 19. század óta a szépművészet és a szépirodalom is képvisel. A megénekelt, esetenként megszemélyesített rómaiak hősies harcosok, akik lehetőség szerint vörös vagy vörössel díszített togában járnak kelnek, harc esetén pedig lorica segmentatat viselnek, történelmi korra való tekintet nélkül.

A historizált mítoszok (pl. a város alapítása, lásd Georges Dumézil elmélete), sok ezer év távolságba nyúlnak vissza így mintegy megkövetelik újra historizálásukat. Ennek kiváló példája a 2009-es album címadójának videóklipje:

Az alapvető kellékek felsorolása mellett (bölcsőben úszó ikerpár, a farkas, aki táplálja őket, a város alapítása, végül Remus meggyilkolása) új értelmezését is láthatjuk az eredeti történetnek: nem egy közvetett bűn elkövetése által magára vont ítélet miatt hal meg Remus, hanem egyszerűen a két testvér egymás iránti féltékenysége robbantja ki a konfliktust, amely végül dühből elkövetett vérontással ér véget.

Ezen újraértelmező, demitizáló törekvés mellett pedig ahogy arra már utaltam a romantikus hagyományok felhasználása is állandó jellemző, lásd az idealizáltan szép Kleopátrát és a tipikusnak mondható egyiptomi és római katonákat bemutató képsorokat a The Final War (The Battle of Actium) klippjében:

Az oldalsó borítóképen is látható, hogy a zenekar amennyire metalos indulása engedi igyekszik szintén megidézni a római katonák öltözködését, mindehhez meghagyva hosszú hajukat és szakállukat, amely elképzelhetetlen a római hadtörténet korszakaiban. Mindenesetre nem egy római régi zene együttesről beszélünk, hanem egy death metal zenekarról, akik nem feledkeznek el saját gyökereikről, mind a metal mind a származás tekintetében. Pontosan ennek megfelelően viszonylag kevés szó esik (=semennyi) a társadalmi változásokról, a parasztok életéről, coloniák alapításáról, stb, a metal ideáinak megfelelően mindenütt ütközetek, önmagukat istennek gondoló császárok, kivégzések, bosszúhadjáratok, polgárháborúk kerülnek megidézésre, mindezt egy ókori kultúra vélt díszletébe csomagolva, ahol nem elhanyagolható szerepet kapnak az esetleges vallási témák is. Találhatóak utalások istenekre, esetenként az augurium művészetére, és szintén a metal szcéna kvázi elvárásaihoz igazodva erősen keresztényellenes a hangulat azon esetekben ahol ez kérdés lehet, lásd fentebb: Burned to Serve as Nocturnal Light, ahol a kereszténységről alkotott elképzelések, ti. a kereszténység egy pestis amelyet ki kell irtani megegyezik a kortárs extrém metal véleményével, de ez esetben Nero és udvara szájába adva a mondanivalót, szinte legitimálva azt 2000 évvel korábbról. Az Ex Deo ékes példája annak, amit mitologikus vagy múltidéző metal zenének nevezhetünk, annak ellenére, hogy a mitológiai és vallási témák nem tengnek túl a szövegeikben. Mégis, a témaválasztás, a díszlet, a szövegek, a képi világ mind nagyon hasonulnak a sok szempontból rokon kelta és viking metal megoldásaihoz. A különbség csupán dumézili: a kelták és a vikingek mitológiája a mai napig ismert és gazdag téma, amely tökéletes táptalaj a múltba révedéshez, míg a római mitológia már saját korukban is inkább történelem, így a szinte mitikus távolságba került történelmi témák lehetnek az inspiráció forrásai egy olasz származású kanadai zenész számára, aki saját gyökereit keresi.

A témában készült eddigi publikációm:

Strangers of Popular Culture – The Verbal and Pictorial Aesthetics of Mythological Metal Music, Acta Universitatis Sapientiae Communicatio (De Gruyter Open), 2017 (4), 37-60.

További olvasnivaló:

A zenekar Encyclopedia Metallum oldala itt érhető el.

Georges Dumézil: Róma első négy királya = Uő.: Mítosz és eposz, Gondolat Kiadó, Budapest, 1986, 7-43.

Georges Dumézil: Róma három alkotóeleme = Uő.: Mítosz és eposz, Gondolat Kiadó, Budapest, 1986, 44-69.


Egy hozzászólás Új írása

  1. Quality content is the important to interest the users to pay
    a visit the web page, that’s what this site is providing.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s